Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-9

236 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 22. amikor ezt az alkotmánytervezetet elfogadjuk, dacára annak, hogy itten nincsen precizirozva a nőkérdés, ebbe beleértik a nőket is. (Félkiáltások: Nincs nőkérdés/ Felesleges!) En tudom ezt, de épen azért, mert erre idáig sohasem került a sor, a nőkkel foglalkozni kell. A magyarországi munkásnők olyan nagy tömeget tesznek ki, hogy annak véleményével határozottan számolnunk kell és kívánatos, hogy e munkásnőtömeg véleményét ismerjükEzért muszáj intézkedéseket is tenni, melyek arra valók, hogy e tömeg hangulatát bizonyos formában megváltoztassuk. Ezért kívántam én most felszólalni, mert előbb nem volt hozzá alkalmam, mint a magyarországi nőmunkások szervezőbizottságának egyik tagja, akit a szervezőbizottság a folyó hó 15-én tartott kongreszus nevében küldött ide a tanácskongreszus elé, hogy ennek véleményét itt leadjam. T. elvtársaim ! Nekem tulajdonképen a közélelmezéshez, közellátáshoz és hadügyhöz kellett volna hozzászólnom. De miután erre nem volt idő, tehát röviden erre is ki kívánok térni. Igenis, legyen a proletárdiktatúra teljesen egységes, nagyon szigorú és minden téren, mindenre terjedjen ki, mert én, aki kijárok a nőtömegek közé és ismerem e tömegek véleményét, mondhatom, hogy e tömegek azt mondják : igenis, éljen a proletárdiktatúra, mi hajandók vagyunk, ha kell, éhezni, hajlandók vagyunk a férjeinket nélkülözni, de igenis tolmácsolni kívánják itt a kongresszuson, hogy az ő kívánságuk az, hogy lehetőleg minél igazságosabban menjen végbe minden. A közellátás terén az a kívánságunk, — bár nem tartozik a tárgyhoz, de engedjék meg elvársaim, hogy pár szóval erre is kitérjek — hogy a közellátás legyen teljesen egységes, (ügy van !) hogy a beszerzési bizottságok külön ellátása egyszer és mindenkorra szüntettessék be, (Taps.) hogy ne legyenek még ma is Ábrahám Oszkárok, hitelbanki tisztviselők, akiknek abnormis édesanyja a nagy tömeg között eldicsekszik vele, hogy ő még két héttel ezelőtt is kapott tiz kiló zsírnak valót, tíz kiló lencsét és babot. Amig ilyenek lesznek és amig ilyeneket visznek ki ennek a nagy, indifferens nőtömegnek tudatába, addig mi hiába fogjuk kiagitálni a tüdőnket e nőknél, lehurrognak bennünket és hovatovább agyonütéssel fenyegetnek. Engem a Máv. gépgyárból ugy kellett megmenteni, hogy nem ütöttek agyon. A közélelmezésről többet nem kívánok beszélni. Most áttérek a hadügyre. Azt mondják a hadügyről az asszonyok ; igenis, ha kell, nélkülözzük a férjeinket. Elnök: Kérem Csorba elvtárs, az alkotmányhoz beszéljen! (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Csorba Mária: Azt kívánják e nőtömegek, hogy aki csak szorosan véve nem nélkülözhető ezen a téren, mindenki legyen katona, ugy hogyne is kelljen kivételt tenni a vörös katonák hozzátartozóival, mert úgyszólván mindenki

1 vörös katona hozzátartozója legyen. (Éljenzésés taps.) T. elvtársaim! A diktatúra abból a szempontból is legyen erős és nagyon erélyes — és ez talán csak egyéni véleményem, önök vannak hivatva helyességét elbírálni, — hogy miután ugy is tudjuk, hogy kik a megbízhatók és kik a megbízhatatlanok, (Zaj és felkiáltások : Na ! Nem olyan biztosan tudjuk!) a megbízható elvtársakat ruházzuk fel azzal a hatalommal, hogy a nyíltan szembeszálló ellenforradalmárokat a helyszínén letartóztathassák. (Élénk helyeslés és taps.) Ezenfelül, elvtársaim, ellenőrizni kell mindenkit, amint ezt Rónay elvtárs is mondotta. En ehhez még csak azt kívánom fűzni, hogy igenis, ellenőrizni kell mindenkit, de nemcsak gazdasági téren. (Helyeslés.) Elhangzott itt ebben a teremben az a vád, hogy a katonák nem kapnak Népszavát és Vörös Újságot. Ha ez annak az elvtársnak szájából nem volt bün, akkor talán én is hozzáfűzhetem azt a kívánságot, tessék kikutatni, ki ennek az. oka (Helyeslés.) és ha hanyagság esete forog fenn, vagy ennél még több is — mert én gyanakvó vagyok — akkor rá kell bízni az illetőt a forradalmi törvényszékre. (Helyeslés. Zaj.) T. elvtársaim ! Most már csak egészen rövid akarok lenni. Rónai elvtársunk azt is mondotta, hogy a pálinkával elbutított rutén munkásság visszasírja a levesestálat. (Igaz! ügy van!) Ugyanezt teszik a nők is, az óriási nőtömegek, melyek a lakosságnak nagyobb részét teszik. (Igaz! Ugy van!) Ezért, elvtársaim, én kérem a kongresszust és különösen vidéki elvtársainkat, hogy semmit se tartsanak olyan fontosnak, mint a nők legsürgősebb meggyőzését és felvilágosítását az agitáció terén. (Elénk helyeslés.) Kérem a kongresszust arra is, hogyha módjában van, hozzon olyan határozatot is, hogy a sok mindenféle terv helyett ugy a népbiztosságok, mint a pártvezetőség bocsássanak rendelkezésünkre ezen a téren minden eszközt, hogy ne csak nekünk nőknek kelljen agitálnunk, mert meg kell állapitanom, elvtársaim, hogy olyanok, akik ezt a feladatot végezni bírjuk, a nők között nem vagyunk sokan, s ezért férfimunkások rendelkezésre bcsátását is kérnünk kell, akik nekünk az agitációban segítsenek, nehogy ismét megtörténjék az, ami a múltban már sokszor megtörtént, hogy a vidéken megakadályozták a nőagitáciÓt. Ha már a múltban nem foglalkoztunk olyan mértékben a nőkkel, mint a férfiakkal, akkor most fokozottabb arányban kell cselekednünk, hogy a mulasztásokat pótolhassuk. Ennyit kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: T. országos gyűlési Minthogy a vitához senki sem jelentkezett (Élénk félkiáltások : Dehogy nem!) és különben is azt hiszem, hogy még ha jelentkeztek is már szólásra, nem ~.,