Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-9
Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 22. 2$ő Jcások között csupán bizonyos átmeneti különbség volt. Ez az átmeneti különbség is csupán a kapitalista társadalomban volt meg. Mentül inkább halad egy társadalom a tiszta kommunizmus felé, annál inkább tűnnek el a helytelenül úgynevezett szellemi és a helytelenül úgynevezett .fizikai munka között a különbségek, (Ugy van !) Igazában véve az a szellemi munka, amely nem henyélés, fizikai munka is és az a fizikai munka, -amely komoly munka, szellemi munka is. (ügy van! ügy van!) A proletárdiktatúrának meg kell mozditani ?a dolgozók minden rétegét. Nagyon irigylem azoknak az elvtársaimnak — hogy is mondjam — rendkivül fokozott optimizmusát, akik lebecsülik •a szakszervezeteket, amelyekben szerintük az ipari munkásságnak egy kevésbé forradalmi rétege uralkodik, lebecsülik a falu proletariátusát, mert reakciósak, lebecsülik a szellemi proletariátust, mert sok szál fűzi a burzsoáziához. Tisztelt elvtársak! Egy ilyen proletárdiktatúrával nagyon könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy elmondhatjuk Ibsennek a nagy norvég költőnek a szavait : »Az erős, legier ősebb egyedül!« (Nagy tetszés.) Ezek az egyedülmaradtak csinálhatják meg a proletárdiktatúrát. Ezek az egyedülmaradtak, akik legfeljebb megalakíthatják, a szellemi szegények tanácsát. (Nagy taps.) A dolgozók minden rétegének felhasználása -a proletárdiktatúra céljára az igazi proletárdemokrácia, az igazi dolgozók uralma. Ez a lényege a proletárdiktatúrának: a dolgozóknak megadni minden jogot. Rátérek már most a különböző nyelvet beszélő dolgozók egymáshoz való viszonyára. Nemzetiségi kérdés, olyan értelemben mint a múltban volt, a proletárdemokráciában nincs; 4& ha még ma is merülnek fel nemzetiségi problémák a proletárdemokráciában, ez kettőre vezethető vissza. Egyrészt a régi bürokrácia bizonyos mértékben még él és érvényesít a proletárdiktatúra leple alatt nemzeti szempontokat. Másrészt bizonyos mértékben még a proletariátusban is él a régi iskola által beoltott sovinista gyűlölség. (ügy van! ügy van!) Meg kell törni a bürokrácia nemzeti szempontokat érvényesitő erejét, le kell számolni a proletariátusban még élő sovinizmussal. Legyünk tisztában azzal, hogy a .régi kapitalizmus alatt a nemzetiségi kérdésnek a legfontosabb gyökere a hivatalokért volt harc volt. Ez elsősorban intellektüel probléma volt Abban a pillanatban, ahogy kimondjuk, hogy minden hatalom a tanácsoké, megszűnik a harc a, hivatalokért. Abban a pillanatban, amikor azt mondjuk, hogy minden nyelven beszélő dolgozók tanácsa a maga nyelvén tudja magát igazgatni — ami a tanácsrendszernek egyenes következménye — abban a pillanatban megszűnik a .nemzeti viszálykodás lehetősége. A proletárdemokrácia legnagyobb érdeme, hogy megszünteti a nemzeti viszálykodás lehetőségét, hogy elvileg kiküszöböli azt. És tisztelt elvtársaim, amit a szabadságjogoknál hangsúlyoztam, ugyanaz áll a nemzeti szabadságokra nézve is. Nekünk nemcsak jogokat kell adnunk, hogy mindenki használhassa a maga nyelvét, hanem módot kell nyújtanunk, hogy minden nemzet a nyelvét használva kultúrát is tudjon szerezni, (ügy van! ügy van!) Annak a német munkásnak, német dolgozónak módot kell nyújtani, hogy német szocialista irodalmat olvashasson, hogy gyermekei német iskolákban tanulhassanak; annak a pálinkával elbutitott rutén proletárnak módot kell nyújtanunk arra, hogy szocialista műveltséget szerezzen a maga anyanyelvén. Minden nemzetiségnek anyanyelvén kell műveltséget nyújtanunk, hogy a nemzetiségnek minden rétege megtanulhassa; csak ilyen módon érthetjük el, hogy a dolgozók bizonyos hátramaradott, nem öntudatos rétegei vissza ne sirják az egyiptomi húsosfazekat, helyesebben, legfeljebb levesestálat és pálinkásüveget. De bár csak levesestálat és pálinkásüveget nyújtott is részükre a feudális osztály uralom, Ők elhomályosított öntudatuknál fogva ma még nagyon sok helyen előnyben részesitik a régi feudalizmust vagy kapitalizmust a proletárdiktatúra felett. Ennek az állapotnak meg kell szűnnie, a proletariátus hátramaradott rétegeit lelkileg minden eszközzel fel kell szabadítanunk és el kell terjesztenünk ezekben a rétegekben azt a hitet, meg kell őket győznünk arról az igazságról, hogy ez a forradalom voltaképen az ő forradalmuk. Az egész proletárdiktatúrának, az egész forradalomnak a sikere nem ebben az alkotmányban rejlik, amelyet önök egészében vagy módosításokkal elfogadnak, hanem abban a proletárságban, amely ezzel az alkotmánnyal élni fog. Ha a proletárság nem tudja a legnagyobb mértékben, hogy ez az ország az ő országa, ez a forradalom az ő forradalma, akkor ez a forradalom nem fog győzedelmeskedni, ez a forradalom igazán csak akkor győzedelmeskedik, ha a proletárság ugy tekinti, mint saját forradalmát, ha tudja, hogy tua res agitur, a te dolgodról, a te forradalmadról van itt szó. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Következik Csorba Mária elvtárs., Csorba Mária: T. tan ácskongresszus ! En a magyarországi nők összessége nevében kívánok itten felszólalni. Hónai elvtársam nagyon helyesen azt mondotta, hogy a tanácsdiktaturának meg kell szűnnie és helyébe a proletárdiktatúrának kell következni. Igen tisztelt elvtársaim! A proletárdiktatúrának kell következnie ós ennek a proletárdiktatúrának nagyon erélyesnek, minden eszközében szigorúnak és nagyon tárgyilagosnak kell lennie, (ügy van!) T. elvtársaim ! Ne tessék ugy venni, mintha belőlem a nő beszélne. Én tudom azt, hogy 30*
