Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-9

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 22. 2ioS pláne, amelyek a háború alatt meg is hosszabbittattak — már valósággal nem is választások, hanem kinevezések. Es különösen kinevezések akkor, amidőn a küldöttek teljesen függetlenek a küldőiktől. A demokrácia elvének érvényesülése a proletárdiktatúrában elsősorban és igen nagy mértékben a mandátum, a megbízatás visszavonhatóságának gondolatában jut kifejezésre. Minden megbizatás, amelyet a proleárdiktatura ad, bármikor visszavonható. A proletárdiktatúra nem tekinti a választók, a dolgozók és a küldők közötti viszonyt olyaténképen, mint bizonyos burzsoá házassági jogok a házasságot.Ez nem felbonthatatlan viszony, ez nem nehezen felbontható viszony, hanem a mandátum a proletárdiktatúrában bármikor visszavonható. A proletárdemokrácia szemben a burzsoádemokráciával nem nyugszik a hatalmak megosztásának régi gondolatán. A burzsoá-demokrácia alapgondolata az, hogy külön van választva a törvényhozói hatalom, külön van választva a végrehajtó hatalom és külön van választva a birói hatalom. A hatalmak szétválasztásának gondolatát, amely az angol burzsoá-demokráciában fejlődött ki és amelyet franciák átvettek és amely Montesquieu formulázása révén elterjedt a világ összes demokráciáiban — mondom — a hatalmak megosztásának ez a gondolata voltaképen kettős gyökerű. Egyrészt a feudális bürokráciából és még a burzsoáziából kialakult bürokráciával szemben is bizalmatlanok voltak a burzsoá tömegek, bizalmatlanok voltak az életfogytiglan kinevezett birákkal, az életfogytiglan kinevezett hivatalnokokkal szemben. Ezekkel szemben körül akarták bástyázni a maguk tömegeinek jogait. A másik ok, amely a hatalmak megosztására és a parlament cselekvőképtelenségére vezetett, az, hogy a burzsoá parlament több osztályból álló parlament, olyan parlament, amelyben harcos osztályok állanak egymás mellett és miután a harcoló osztályok nem tudnak közösen cselekedni, ezért a cselekvés jogát, a törvények végrehajtásának jogát a burzsoá parlament a parlamenti többségnek adta át. Miután pedig a parlamenti többség mindig a burzsoázia volt, a végrehajtás és bíráskodás jogát, ezeket a legfontosabb és legfőbb jogokat a burzsoá állam alkotmánya a burzsoáziának biztosította. Megszűnik a hatalmak megosztásának ez az elve, ez a gondolata abban a proletáralkotmányban, amely olyan szervnek biztositja a törvényhozás, végrehajtás és biráskodás jogát, amely szerv kizárólag egy osztályból, a dolgozók osztályából áll. A hol a dolgozók együtt vannak, ott a dolgozóknak nem kell félniök egymástól, ott megszűnik a bizalmatlanság alapja és megadódik az egyöntetű cselekvés lehetősége. Ez a lényege annak, hogy minden hatalmat a tanácsok gyakorolnak, szemben azzal a régi elvvel, hogy különválik a törvényhozás, különválik a törvények végrehajtása, ami fontosabb a törvények megA TANÁCSOK OESZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. hozatalánál, mert a törvények a gyakorlatbanalkalmazódnak és nem az a fontos, hogy milyen törvények hozatnak, — a proletárdiktatúrában is kell ezt hangsúlyozni — nem az a fontos, hogy milyen rendeleteket bocsátunk ki, az a fontos, mi megy át ezekből az életbe. A törvényhozó hatalomnál fontosabb a végrehajtó hatalom és mikor a végrehajtó hatalmat is a proletárdemokrácia szervei veszik a kezükbe, ezzel a ténnyel azt jelentik ki, hogy ők tényleg és komolyan egyedül akarják gyakorolni a hatalmat. Egyedül akarják gyakorolni a hatalmat a dolgozók : ez jelenti voltaképen azt az elvet, amelyet annyiszor hangoztatunk, hogy a proletárdemokrácia tanácsai nem a fecsegők, hanem a dolgozók testületei. Néha már annyiszor halljuk ezt, hogy valósággal fecsegésszámba megy. Ennek az elvnek igazi értelme az, hogy a tanácsok nemcsak tanácskoznak, — ami távolról sem jelenti azt, hogy nem tanácskoznak és nem beszélnek^, de nemcsak tanácskoznak — hanem a tanácskozás mellett Ők azok, akik maguk gondoskodnak arról is, hogy az általuk hozott határozatok megvalósíttassanak. Nem olyan testületek, amelyek leveszik kezüket a törvényről, amikor a törvény kész, hanem olyan testületek, amelyek gondoskodnak arról, hogy ez a törvény tegye meg az útját a törvényhozóteremből, a törvényhozók szobájából^ a gyakorlatnak, az életnek mezejére. A tanácsok jelentenek dolgozó uralmat és nem jelentenek bürokráciát. Ez nem azt jelenti, hogy a burokból minden Írnokot ki kell dobni, mert ez anarchiára vezethet és nem azt jelenti, hogy ezentúl minden vasmunkás körmöljön az irodákban. Az, hogy a proletárdiktatúra eltörli a bürokráciát, azt jelenti elsősorban, hogy a proletárdiktatúra a bürokratáknak, a hivatalnokoknak kezéből minden hatalmat kivesz. A hatalmat a proletariátus gyakorolja, nem bizza az ügyek intézését bürokratákra, hanem a bürokratákat, a hivatalnokokat legfeljebb ugy tekinti, mint a proletariátus, a dolgozók összessége akaratának végrehajtóit, olyan végrehajtóit, akik dolgozzanak is a proletárdiktatúra érdekében. És akkor, amikor itt felmerül az a veszedelem,, hogy uj bürokrácia alakul, akkor az uj bürokrácia veszedelme a proletárdemokrácia, a proletáralkotmány értelmében azt jelenti, hogy akadnak emberek, akik hatalmat gyakorolnak, de nem a proletariátus hatalmát, hanem a maguk hatalmát gyakorolják. ( Ugy van ! Ugy van !) Az uj bürokrácia veszedelme voltaképen — a proletáralkotmány szemüvegén nézve a dolgokat — azt jelenti, hogy a gyakorlott hatalom megint elválik a küldőktől. Aki a proletariátus diktatúrájában részes, a legtávolabbról sem tekinthető diktátornak. A proletárdiktatúra nem diktátorok diktatúrája, a proletárdiktatúra a proletárság diktatúrája ; és mindenki, aki diktátor-szerepet játszik a proletárdiktatúrában, beleesik a régi bürokrácia hibájába s> :ÖTET. 30