Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-9
232 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 22. nak megvan a teljes véleménynyilvánítási szabadsága, a proletariátusnak megvan a teljes sajtószabadsága. Ezek a szabadságjogok tisztán a burzsoáziával szemben nincsenek meg, de a legteljesebb mértékben megilletik a proletariátust. T. elvtársak ! A proletárdiktatúra tekintetében igen sok elvtársban téves hitet keltett az az átmeneti állapot, amely idáig volt. Idáig — ez egészen kétségtelen — a proletárforradalom egy átmeneti fázisában éltüük csupán. Ami eddig volt, az nem volt teljes proletárdiktatúra. (Ugy van!) A forradalmi kormányzótanács diktatúrája nem a proletariátus diktatúrája. (Ugy van ! Ugy van !) Bármennyire is szükséges volt átmenetileg a forradalmi kormányzótanács diktatúrája, a kormányzótanácsi megbizottaknak bizonyos értelemben a diktatúrája, ennek meg kell szűnnie, ez csak rövid átmeneti állapot kellett hogy legyen. A forradalmi kormányzótanács diktatúráját fel kell váltania a proletariátus diktatúrájának, fel kell váltania a teljes proletárdemokráciának. És ennek a teljes proletárdemokráciának a lehetősége megnyilt akkor, amikor a tanácsok országos gyűlése Összehivódott, mikor a tanácsok országos gyűlésének módjában áll, hogy megalkossa azt a szervet, azt a szűkebb testületet, amely most már tisztára a tanácsok, tisztára a proletárok kiküldötteiből, megválasztottaiból áll és amely szűkebb szerv, egészen kivételes jogok kikapcsolásával, a tanácsok országos gyűlésének jogait is gyakorolja mindaddig, amig a tanácsok országos gyűlése nem ülésezik. A proletárdemokráciának ez a központi szerve, amelyik magából választja a kormányzótanácsot, amelynek felelősséggel tartozik a kormányzótanács és amely viszont felelős a tanácsok országos gyűlésének, ez a szerv a szövetséges központi intézőbizottság. A szövetséges központi intézőbizottsággal lépett csak a magyarországi proletárdiktatúra a proletárdemokrácia állapotába. És t. elvtársak, nemcsak hogy nincs ellentétben a proletárdiktatúra az igazi demokráciával, a proletárdemokráciával, hanem egyenesen ezen nyugszik. A proletárdiktatúra minden hirdetője, minden ismerője ennek az elvnek az alapján áll. Lenin szerint pl. a proletariátus diktatúrája feltétlenül kell, hogy maga után vonja nem csupán a demokrácia intézményének és formáinak megváltozását általában, hanem speciálisan olyan megváltozását, amely a világon még nem látott lehetőséget nyújt abban a tekintetben, hogy a kapitalizmus által elnyomottak, a dolgozóosztályok a demokráciát tényleg ki is használják. A demokrácia tényleges kihasználása, a demokrácia tényleges kihasználására való lehetőség nyújtása, ez a lényege a proletárdiktatúrának. És azt kell mondanom : a proletárdiktatúra olyan demokráciát teremt, amely igazabb és valóságosabb kihasználása kell hogy legyen a proletárságot megillető minden szabadságjognak, mint a burzsoádemokrácia. Nemcsak a szabadság elvét mondja H, hanem módot is nyújt arra, hogy az a szabadság tényleg gyakoroltassák. Mert mit jelentett, mondjuk, a sajtószabadság elvének kimondása a proletariátus részére? Mit jelentett a gyülekezési szabadság elvének kimondása a proletariátus részére? A sajtószabadság azt jelentette : adhattok ki iratokat, — ha van pénzetek. Miután azonban a pénz túlnyomó része nem a proletariátus kezében volt, a burzsoádemokrácia sajtószabadsága jelentette a sajtónak a tőkétől való függését.. A proletárdemokrácia sajtószabadsága nemcsak azt jelenti, hogy a proletárok iratokat nyomathatnak hi szabadon, hanem azt jelenti, hogy a proletárállamnak, a tanácsköztársaságnak kötelessége a proletariátus részére minél több sajtóterméket kinyomatni, minél több helyiséget rendelkezésre bocsátani, hogy gyülekezhessek. Ezekkel az uj; alakulatokkal, a proletariátus önkormányzati szerveivel, egyesüléseivel szemben a proletárállam nyíltan arra az álláspontra helyezkedik, hogy minden erővel támogatja őket, minden erővel támogatja a szakszervezeteket, minden erővel támogatja a fogyasztási szövetkezeteket, minden erővel támogatja a proletárok művelődési egyesüléseit. A régi burzsoá állam nem szégyelte pl. azt Magyarországon, hogy a hadirokkantaknak összegyűlt pénzekből apácazárdákat és vallásos egyesüléseket támogasson. Ezt nem szégyelte megtenni de szégyelte hirdetni. Mi nem szegyeijük hirdetni, hogy a proletárállamban a szabadságjog jelenti; nemcsak a lehetőségnyujtást arra, hogy véleményüket szabadon kifejezhessék a proletárok, hogy tanulhassanak szabadon, hanem módot nyújt arra r hogy tényleg elterjedjen a szocializmus egész gondolatköre. T. elvtársak ! Sokat beszéltünk arról, hogy minő szerepe van a terrornak a proletárdiktatúrában. Nézetem szerint, ez nagyon alárendelt kérdés. Az egészen kétségtelen, hogy forradalom terror nélkül lehetetlen, de az a kérdés, hogy a terrornak milyen mértéke alkalmaztassék a forradalomban, az távolról sem jelenti a proletárdiktatúrának valamilyen döntő, valamilyen alapvető kérdését. Nézetem szerint a terrorról szóló viták nagyon háttérbe szoriottták azt a gondolatot, hogy a proletárdiktatúra, diktatúra azért, hogy a szocializmus gondolatkörét terjessze és habár él is^ a terror fegyverével, nagyon fontosnak tartja, minden terrornál fontosabbnak tartja a szocialista gondolatok terjesztését. A proletárdiktatúra jelenti a proletárállam legteljesebb propagandisztikus kötelezettségét, a szocializmus gondolatkörének a legnagyobb mértékű elterjesztését. Igazibb demokráciát teremt a proletárdiktatúra, mint a burzsoá-demokrácia azért is, mert aproletárdiktatúra minden válás? tása rövid időre szóló választás. A burzsoá-diktaturának és a burzsoá-demokráciának választásai — demokráciában is lehet diktatúra — hosszú időre terjedő választások, amelyek c aknem át játszanak a kinevezés? fogalmába. Ilyen öt évre szóló választások ;—
