Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-9

Tanácsok Országos Gyűlése 19Í9. évi június hó 22. 23Í Tisztában voltunk vele mindig mi szocialisták, hogy a polgári demokrácia csak látszategyenlŐséget teremt. Amikor biztosit]a az egyenlő jogokat az állam minden egyes polgára részére, de amellett nem teremti meg a jogokkal való élésnek &z egyenlő lehetőségét, amikor jogi egyenlőség mellett gazdasági egyenlőtlenséget ismer el, akkor ez a princípium, ez az elv tisztára látszategyenlőség, tisztára formai egyenlőség, ülik rá Anatole France-nak az a szava, hogy a demokrácia egyenlő jogot, egyenlő elbánást biztosit abban a tekintetben, hogy mi történjék azokkal, akik a hid alatt hálnak. De miután a hid alatt Eothschildok nem hálnak, a hid alatt csak proletárok hálnak, az a demokrácia, amely egyenlő elbánást biztosit a hid alatt hálók tekintetében, amely egyenlő büntetéssel mér az élelmiszertolvajlás tekintetében, ez a demokrácia különböző fegyvert alkalmaz a különböző társadalmi rétegekkel szemben, ez a demokrácia különböző mértékkel mér a különböző társadalmi osztályokkal szemben. És bárha a demokrácia bizonyos tökéletes formájában biztosította legalább elvileg azt, hogy a társadalom többsége, a dolgozók széles rétegei kapják kezükbe a hatalmat, a többségre jutás lehetőségének eme biztosítása távolról sem jelentette azt, hogy a dolgozók többsége ezzel a jogával élni is tud a demokráciában, mindaddig, amig az állami szervezet és a gazdasági túlsúly elsősorban bizonyos osztályok kezében van. Addig, amig a tőkétől függő sajtó segítségével, amig a tőkétől függő vallás segítségével, amig az uralkodó osztályoktól függő iskolák segítségével a proletariátus osztálytudatának mesterséges és erős elhomályositása folyt a burzsoá osztályállamban minden vonalon, addig nagyon nehezen érkezhetett el az az idő, hogy a proletariátus a maga osztályhelyzetét egészen világosan felismerje. De mégsem a burzsoá demokrácia emez elvi és lényegbeli fogyatékosságia voltak azok, amelyek a különböző országokban, elsősorban Oroszországban és Magyarországban, a proletariátust tényleg arra birták, hogy szakítson a burzsoá demokráciával. Nem ezek az elvi fogyatékosságok voltak azok, — merem állítani — hanem elsősorban a forradalom kényszerhelyzete. A forradalom a legélesebb és legnyíltabb osztályharc. A forradalomban nem burkolt, hanem nyilt háborúban él egymással a proletár- és a burzsoá osztály, ugy hogy ha a forradalomban érvényesül a demokrácia elve, ez lényegében azt jelenti, hogy ellenségeknek jogot adnak. Ellenségeknek jogot adni, ez minden háború, minden harc elvével ellenkezik és miután a forradalom, különösen a maga legszélső formájában a háborúnak, az ösztályháborunak legkövetkezetesebb alkalmazását jelenti, ezért forradalomban a különböző osztályok között a hatalomnak megosztása lehetetlenség és különösen lehetetlenné vált ez akkor, amikor épen a forradalmak fenyegető veszélye következtében maga a burzsoázia ott, ahol a hatalom birtokában volt, szakított a demokrácia elvével. A burzsoázia nem szakított a demokrácia elvével a legyőzött államokban, azokban az államokban, amelyekben a forradalmat lehetővé tette a katonai hatalom összeroppanása. De szakított a burzsoázia a demokreia elvével ott, ahol a militarizmus még aránylag ép erőben volt, szakított a demokrácia elvével épen azért, mert féltette a speciális forradalomtól a burzsoázia uralmát. Franciaországban és egyéb burzsoá államokban a háború alatt nem választottak, a háború alatt és a háború után minden szabadságjog megszűnt ; ami ezekben a legrégibb demokráciákban van ma, ez egészen nyíltan és kifejezetten burzsoá diktatúra. Amikor ezekkel a burzsoáziákkal kell elsősorban megvívnia a forradalmi proletariátusnak a maga harcát, akkor kétségtelenül az ő helyzetének gyöngitése volna, ha a burzsoázia diktatúrájával szemben nem alkalmazná a proletárság diktatúráját, különösen akkor, amikor a proletárság diktatúrájának alkalmazása a világforradalom tüze élesztésének a legmegfelelőbb eszköze. A legmegfelelőbb eszköze azért, mert csak a proletárság diktatúrája mellett, a proletárság tiszta osztályuralma mellett erősödhet meg egészen az a hit a velünk szemben álló burzsoá államok proletariátusában, hogy a legyőzött országokban nem a régi nemzeti küzdelem folyik más jelszavak alatt, hanem egy egészen újfajta harc. Addig, amig nem tiszta proletárforradalom áll szemben a győztes államok haderejével és a győztes államok burzsoáziájával, addig ők mindig kijátszhatják a legyőzött és forradalmositott államok küzdelme ellenében azt a jelszót, hogy itt nacionalista küzdelem folyik, más lobogó alatt. Magyarországgal szemben az egész külpolitika megváltozását az idézte elő, hogy Magyarország a proletárdiktatúra álláspontjára tért át. A proletárdiktatúra tehát nemcsak egy forradalom belső politikai szükségessége, hanem a világforradalom által előirt külpolitikai szükségesség. Azok részéről, akik azelőtt nem állottak a proletárdiktatúra álláspontján, nem köpönyegváltoztatás, nem köpönyegek cseréje történt, hanem terveknek a cseréje, módszereknek a cseréje. Vágó Béla : Ugy van ! ügy van ! Rónai Zoitán népbiztos : A magyar proletariátus a maga részéről belátta, hogy a harc módszereit itt ki kell cserélni. A proletariátus a diktatúrának elvi ellensége sohasem volt, de volt idő, amikor azt tartotta, hogy taktikailag ez nem indokolt, a világforradalom mai fázisában azonban a proletárdiktaturáttaktikai szükségességnek tekinti. ( ügy van ! Ugy van !) Tisztelt elvtársaim ! Proletárdiktatúra azonban nem kizáró ellentéte a demokráciának, csak a burzsoá demokráciának. A proletárdiktatúra demokráciát jelent a proletariátuson belül. Ezt egész világosan kifejezésre juttatja ez az alkotmány, amikor vallja, hogy a proletariátus-