Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

190 Tanácsok Országos Gy Ugy van !) Különösen Erdélyi népbiztos elvtárstól vártuk volna azt, hogy e tekintetben tervezetet nyújtson nekünk, mert hisz ő a legnagyobb szakértő ebben a tekintetben és ő tudná legjobban megmondani, miként lehet a közellátást féligmeddig biztositani. Nem tette. Nem is akarok tovább erre reflektálni, mert — amint látom — benne sem volt meg a jóakarat, hogy minket informáljon, hanem áttérek egyes részletekre, amiket Erdélyi elvtársunk mondott. Legelsősorban a központokról akarok beszélni. A kommunista államban természetesen központosítani kell mindent, ez az én véleményem is. Azonban nem ezzel a központtal, nem ezzel a társasággal, amely a háború alatt tönkretette az országot. (Ugy van !) A központban ma is olyan vezető emberek vannak, akik Windisch-Graetz szekerét tolták, akik Windisch-Graetz-zel együtt csinálták a panamákat. (Ugy van!) Nekem hiába mondja Erdélyi elvtárs, hogy szakemberek kellenek. Bocsánatot kérek, azok, akik ezt a munkát végbevitték Windisch-Graetzzel együtt, nem szakemberek, azok gazemberek. (Ugy van ! Ugy van !) És hiába meséli nekem Erdélyi elvtárs, hogy szakembereket nem tud találni. Tessék a szakszervezetekhez fordulni, mert akik ma állanak a központok élén, azok vagy családi összeköttetésük révén kerültek oda, vagy már gyermekkorukban igazgatói bölcsőkben születtek. (Ugy van!) Egy hang : És ha magát tennék a közélelmezéshez, akkor jobban mennének a dolgok ? Nemes Oszkár: De nemcsak ott van a hiba. Tessék bemenni a közellátási hivatalba, ott egyik-másik elvtárs kivételével még mindig a régi rezsim emberei vannak, akik egymást méltóságos és nagyságos urazzák (Ugy van ! Ugy van !), akik a népbiztost urnák mondják (ügy van ! Ugy van !) és még mindig ott vannak. Kijelentem, hogy ezek az urak nem dolgoznak, ezek szabotálnak. (Ugy van !) Ez a bajok oka, nem pedig mindig az a nyomorult, az a mindenki által agyonütött vidék. Elismerem, hogy a vidéken vannak hibák, de ennek oka a közellátási népbiztosság. Tessék megkérdezni, itt van Kovács elvtárs Halasról. Kiskunhalas fázik, ha a közellátási népbiztosságtól kijön valaki, mert akkor nem jön egy vagy két ember, hanem tizenhárom ember. A múltkor három ember helyett tizenkét elvtárs jött a közellátástól és négy asszony, velem együtt három futárszakaszt töltöttek meg. Hogy azok mit végeztek, azt legjobban Kovács elvtárs fogja tudni megmondani, aki ugyanazon a véleményen van, mint én, aki meg fogja mondhatni, hogyan jöttek fel batyukkal. Azért jöttek ki, hogy dolgozzanak, de nem végeztek soha semmit. A vidéken természetesen nagyobbára nincsenek olyan magas kaliberű és tudású emberek, mint Budapesten, de azért van itt Budapest, azért van a közellátási népbiztosságunk, hogy tessék a vidéket tanáccsal ellátni, tessék a vidéknek megmondani, mit és hogyan kell tenni. Mert fogalítése 1919. évi június hó %1. muk sincs egyáltalában az embereknek a dolgokról, nem tudják a rendeleteket, amelyek egymást vágják, végrehajtani. Továbbá a vidéki direktóriumoknak nincs meg a kellő hatalmuk a kisgazdákkal, a százholdas gazdákkal szemben. A proletárdiktatúrát nemcsak kifelé, hanem befelé is tessék a legszigorúbban alkalmazni. Ha Windisch-Graetz herceg tudott rekvirálni, akkor tudunk mi a proletárdiktatúra alatt a kisburzsoától, aki úgyszólván már nagyburzsoá, szintén rekvirálni. Természetesen ugyanazon az állásponton vagyok, mint Erdélyi elvtárs, hogy csak az ehessek, aki dolgozik. Ezt épen a budapesti állapotokkal hozom összefüggésbe. Aki két órakor vagy félháromkor munkája után a vendéglőbe akar menni étkezni, annak még egy káposztafőzelék sem jut, de aki egész nap nem csinál semmit, hanem féltizenkettőkor már ácsoroghat a vendéglő előtt, az kapja a húst. X-szer szóltam már én magam, szóltam Fazekas és Erdélyi elvtársaknak emiatt, de mindezideig intézkedés nem történt. Alakitunk fity-fenére mindenféle központot, azután megint központot és megint központot, egymás nyakára állítjuk őket minden ok nélkül. Ahogy Somogyijelvtárs az előbb elmondotta, ugyanazon az állásponton vagyok én is. Lenn ülnek a kiküldöttek Halason, Kaposváron, és hogy sokat nem dolgoznak, bizonyítja az, hogy Budapestre alig kerül a cseréből, vagy legalább a csempészésből valami. De ezen nem csodálkozom. Elsősorban nem ismerik azt a demarkációs vonalat, nem ismerik azt a községet, nem tudják, hogy mikor, merre és meddig lehet átvonulni. Nekünk kényelmes az, hogy éjjel lehet áthozni, mert csak éjjel lehet átjönni nyugodtan és behozni ma 10, holnap 20 marhát, de nekik nem. Mondok mást. Lenn van Jánoshalmán a Haditermény egy kiküldöttje, lenn van már ötödik hete. Vett összesen 7 métermázsa gabonát és naponta 130 korona fizetést kap. (Mozgás.) Abszurdum, ami itt a központokban történik. Kátérek még a burgonyaközpontra. Dacára annak, hogy burgonyaközpont van, tudjuk, hogy itt a proletárok milyen burgonyát kapnak : rothadtat. Es ki az oka ennek \ A burgonyaközpont. Mert itt hagyja rothadni, mivel fogalma sincs arról, hogy miképp ossza el, hogy kinek adja s egyáltalában nem tudja, hogy mit csináljon vele, ugy hogy a végén az a proletár rohadtan kapja meg. A központokat meg kell hagyni, a központosításnak meg kell lenni ; de ezeket a központokat irgalmatlanul el kell söpörni, mert halvány fogalmuk sincs arról, hogy mit kell csinálni. Tessék erélyesen belenyúlni és azt a csürhét kidobni. (Helyeslés.) Rendeleteket adnak ki a közellátási népbiztosságtól, de arra nem számítottak, hogy most már vannak a megszállás alól felszabadult területek. Hogy cseréljenek ezek, amikor teljesen ki vannak fosztva ? Nem akarok épen, mint Jánoshalma járás küldöttje, ezen járás hasfájásáról be-