Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

fanácsok Országos Öyütése Í9Í9. évi június hó 5í. 191 szelni, de tagadhatatlanul ugy áll a dolog, hogy a tanyákat napról-napra rabolják a szerb hordák, Mindezek dacára felszállítottak onnan 180 marhát és 500 sertést, holott a járás még nemrég szerb uralom alatt volt és még ma is tartoznak a szerbek 200.000 K-val, amit azért adtak nekik, hogy cukrot és egyebet szállítsanak. Honnan vegyék tehát a marhát és az élő állatot ? Hogyan cserélhessenek ? Ne csak arra gondoljanak az elvtársak, hogy a rendelethez szigorúan ragaszkodjanak. Azért csináltuk a forradalmi törvényszékeket, hogy a laikusok is gondolkozzanak és a szivéhez appellálj unk, ne pedig mindig a strikt betűhöz ragaszkodjunk. Kicsit gondolkozni is kell, elvtársak. A központok azután ne legyenek mások, mint egyszerű elosztó szervek. Illés Arthur : Átvételi, de nem elosztó szervek ! Nemes Oszkár : Más jogot ne vindikáljanak maguknak, mert nem érdemlik meg azt a más jogot. Az átvételt illetőleg Budapesten vegyenek át. A járások és megyék vegyék kezükbe a kerületi népgazdasági tanács utján az egész élelmezést, s akkor Budapest fog élelemhez jutni ; de ha igy marad a közellátás, akkor Budapest koplalni fog. Elnök (csenget) : Kérem, a 10 perc már letelt. Nemes Oszkár : Csak egy pillanatig kérek még türelmet. Elnök : Kérdem az elvtársakat, kívánják-e a szót Nemes elvtársnak megadni ? (Igen ! Nem !) Akik megadják, emeljék fel kezüket. (Megtörténik.) Most kérem azokat, akik ellenzik, emeljék fel kezüket. (Megtörténik.) A többség megadta a szót. Tessék folytatni. ...? Nemes Oszkár : Eleget szapultuk a közellátást, igaz, hogy nem is érdemelt mást. Most a gazdasághoz óhajtanék valamit szólani. Hamburger elvtársat óhajtanám megkérdezni, hogy mi van a cukorrépatermeléssel. Tudniillik tavaly még az országnak ugyanezen területén, amely most van, amely nincs megszállva, százezer katasztrális hold cukorrépa volt bevetve. Ma húszezer hold van. Kérem, elvtársak, tekintetbe kell venni azt, hogy a cukorrépatermelés két szempontból fontos, egyrészt takarmányozás céljára, másrészt a cukor mint fogyasztási cikk. A meg nem szállott területen, ha j ól tudom, — nem emlékszem egészen pozitive — tizenkét-tizennégy cukorgyár van. Hogy akarnák ezen húszezer holdról szállított cukorrépát feldolgozni? A cukoriparunk, elvtársak, egyike a legmagasabb fokon álló iparunknak. Miért akarjuk ezt megint lesülyeszfceni % Miért akarjuk ezt az egyedülálló szép iparunkat ismét visszasülyeszteni abba a régi rossz állapotába ? Én azt mondom, elvtársak, miután ez ugy fogyasztási, mint takarmányozási célból is nagyon fontos és egyébként is a külfölddel való csere szempontjából is nagyon fontos, ezt nem sülyesztenünk kell, hanem emeljük, (ügy van! Taps.) Elnök : Kérném a hadügyi bizottság tagjait, hogy holnap délelőtt féltízkor ugyanitt a tanácsházban az első emeleten a külügyi népbiztosság szobájában szíveskedjenek jelentkezni, ahol a hadügyi bizottság ülést tart. Most pedig átadom a szót Iványi elvtársnak Nyíregyházáról, azután következik Somogyi Ferenc. Iványi Sándor : T. elvtársak ! Tekintettel arra, hogy tegnap tiz percre szabták meg a mondanivalónkat, kénytelen voltam papirosra vetni, hogy semmit ki ne hagyjak és semmit hozzá ne tegyek ahhoz, amit szükségesnek tartok elmondani. A közélelmezés kérdésével ugy vagyunk, mint egy súlyos beteggel az orvostanár, elsősorban meg kell állapítani, hogy beteg-e, azután mi a betegség eredendő oka s milyen gyógyszerek szükségesek ahhoz, hogy gyógyulás álljon be. Végül a kezelés módjait kell nekünk, akik mint orvosok vagyunk itt, megállapítani. Ha mi folyton azt kiabáljuk szinpadszerüen, hogy a gróf a vizbe ful, akkor a közélelmezés tényleg a vizbe fog fúlni. Legyünk tisztában azzal, elvtársaim... Neumann Károly: Olvasni nem szabad az ügyrend szerint. Egy hang : Tiz percre van megszabva, hadd olvassa ! (Helyeslés. Zaj. Közbeszólás : A tárgyalást húzni nem szabad véle ! Zaj.) Neumann Károly: Tessék elolvasni az ügyrendet ! (Ellentmondások. Zaj. Elnök csenget.) Iványi Sándor : Legyünk tisztában, elvtársaim, azzal, hogy a közélelmezés ezúttal elsőrendű külügyi, hadügyi és politikai kérdés is. Külpolitikai kérdés elsősorban azért, mert minél több élelmiszerünk van, annál inkább van kevesebb reménye az ententenak arra, hogy bennünket kiéheztet. Meg kell állapitanunk, elvtársaim, azt, hogy ha a közélelmezés terén tudtunk volna feleslegeket összegyűjteni, akkor most a Tanácsköztársaság nem állana egyedül, akkor már egészen bizonyos, hogy mellettünk állana egy szomszédos ország is. (Ügy van ! Ugy van !) Belpolitikai kérdés a közélelmezés, elvtársaim, azért, mert, ha a dolgozó szegénységet a legszükségesebb élelmiszerekkel nem tudjuk ellátni, akkor ezt az éhező szegénységet mindenki fel tudja használni arra, hogy a proletárdiktatúra ellen puccsokat csináljon és legelsősorban arra, hogy a proletárdiktatúrának kiépitését megzavarhassa. Azt mindenki tudja, t. elvtársaim, hogy ez a proletárdiktatúra itt üres konyhát, üres kamarát vett át. Az is tiszta dolog, amit egy magyar köz* mondás kifejez, hogy üres konyhában bolond a gazdasszony. Azonban mégis módokat kell találni a mostani szűkös ellátási és termelési viszonyok között is arra, hogy ezeket a mennyiségeket kellőképen elosszuk vagy legalább is a jövő termés elosztását kellően biztositsuk. Ez annyival is inkább szükséges és sürgős, mert az öntudatlan éhes szegénység, különösen a vidéki szegénység, amely olyan vidéken van, ahol nem lehet sem baromfit, sem más egyebeket tartani, — az nagyon könnyen kapható legelsősorban arra, hogy vallási kitöré-