Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

Tanácsok Országos Gyűlése Í919. évi június hó Hí. 189 volt Budapestről kimenni, lakást nem kaphatott és kényszerhelyzetében a bankoktól 40—50 koronás áron négyszögölenként vett telket, azon egy fabódét épitett és abban a fabódéban tengeti most is az életét, ott nyomorog. Ebben a tekintetben kérem a tanácskormányt, vegye a vásárlási árakat revízió alá. Állapítson meg egy igazságos arányt és fizettessen a proletárral annyit, amennyit a mai viszonyok között tényleg lehet fizetni egy négyszögöl telekért. Nem lehet megengedni azt, hogy Soroksár határában fizessen az a szegény proletár 50, 60 vagy 80 koronát egy kis négyszögöl telekért. A parcellázó bankoknál, a parcellázó spekulánsoknál és magánosoknál az eladott telkek utáni pénzösszegek nagy mennyiségben vannak kint. A tanácskormánynak az az intenciója, hogy ne legyen egy kapitalistának, egy burzsoának sem oly összege, amellyel ő rendelkezhetik, amelyet ő a saját céljaira felhasználhat abban az arányban, aminő arányban nincs meg az az összeg a dolgozó proletárnak. Harminc, negyven, ötven és százezrek vannak kint a magánosoknál, illetve még nincs náluk, de a proletárok a telkekért kénytelenek ezeket fizetni. Kérem, hogy ezeket az összegeket a tanácskormány foglalja le minden városban, a perifériákon, a községekben, ahol ilyen spekulációkkal foglalkoznak s egy bankban összesitse a fizetéseket ; a proletárokat hivja fel, hogy akár magánosoknak, akár bankoknak tartoznak, ezt becsületes kamat mellett — ha kel] kamatot fizetni — oda fizessék be. A proletárság közül legyen ott, aki az érdekeit képviselje a proletárnak és ne engedje a bankemberek által kiszipolyozni őket, mert, elvtársaim, annak ellenére, hogy át lettek véve a bankok, államosítva lettek, még ma is nagyon vigan szednek hat, nyolc, sőt tiz százalékos kamatot kezelési költség címén. A lelkiismeretük ebben a tekintetben nagyon tág. Ezért, elvtársaim, hogyha megcsinálják, hogy egy helységben, egy bankban fizessék le a proletárok tartozásukat, akkor az ottlevő proletár megbízott jelentése kapcsán informáltatni tudjuk a pénzügyi népbiztosságot s meg tudjuk beszélni, hogy milyen formában fizessék a kamatokat, a tőkét, a részleteket. Tisztelt elvtársaim ! Többször halljuk, tegnap is hallottuk Nagy-Budapestet említeni. NagyBudapest azonban csak papíron van. Akkor, amikor a környéknek valamilyen tekintetben szolgalatot kell teljesítenie Budapest részére, akkor Nagy-Budapesthez tartozik. Ellenben akkor, amidőn arról van szó, hogy a környék részesüljön valamiben Nagy-Budapest részéről, a környék nem tartozik Nagy-Budapesthez. Elvtársaim ! Mint már előbb emiitettem, a környék összes lakossága Budapestből rekrutálódik, a környék összes lakossága legnagyobbrészt Budapesten van foglalkoztatva, budapesti ember s nem tehet róla, hogy a nyomorúság kiszorította Budapestről. Nem szabad, hogy Ők tovább is, mint mostoha gyemekek kezeltessenek. Ezért indítványozom, hogy soronkivül intézkedjék az országos gyűlés, vagy a tanácskormány afelett, hogy a környék törvényesen Budapesthez csatoltassék és Nagy-Budapest ne csak papíron, hanem lényegében is megteremtessék. Felhívom a tanácskormány figyelmét a környéken előforduló mizériákra. Közegészségügy tekintetében Budapest veszélyeztetve van. Ne felejtsék el a budapesti elvtársak, akik csak itt járnak az aszfalton, ahol megszokták a kultúrát, hogy a főváros tövében járványfészkek vannak, hogy a főváros tövében a pöcegödrök megteltek, kifolynak s ezek megfertőzik a kutvizeket. Fürdő nincs, szemét azonban van, ám mód még sincs arra, hogy mindezeket a környéken szanálni tudják. Nincs munkaerő, nincg iga, nincs alkalmatosság, nincs vállalkozó, akivel ezeket rendezni tudnánk, akivel a szemetet, a pöcegödör tartalmát ki tudnánk hordatni. Továbbá vízvezeték és csatornázás sincs. Elvtársaim ! Eddig is szerencse volt, hogy a háború alatt jelentékenyebb mértékben nem ütötte fel fejét a járvány, amelytől ott folyton tartottunk és reszkettünk. Kötelességemnek tartottam mindezt felhozni itt azért, hogy ebben a tekintetben a tanácskormány intézkedni tudjon s hogy vád ne érhessen bennünket, hogy nem figyelmeztettük önöket. Mi a magunk erejéből nem tudunk semmit megtenni, mert ha össze is tudnánk hozni munkaerőt, pénz nem áll rendelkezésünkre, jövedelmünk nincs, tehát tulaj donképen tehetetlenül állunk a bajokkal szemben. (Halljuk !) A főváros érdeke, hogy saját proletárjai egészségéről gondoskodjék és ne nézze azt, hogy a környék Budapest határánál gyalogosan egy negyed órával tovább esik, villamos összeköttetéssel pedig egynéhány percnyi ut csak. Ilyen körülmények között a tanácskormány kötelessége, hogy megvédje ugy a küntlakók, mint a bentlakók érdekeit. Elnök (csenget) : Kérem, a tiz perc letelt. Gogolya György : Kérem az elvtársakat, engedjék meg, hogy röviden mindent elmondhassak. (Felkiáltások : Nem lehet ! A beszédeket öt pecre kell redukálni ! Amit mond, nem tartozik a tárgyhoz !) Elnök : Kérem, aki megadja a szót, szíveskedjék kártyáját felemelni. (Megtörténik.) Most pedig az emelje fel a kártyáját, aki ellenzi a szó megadását. (Megtörténik.) A többség ellenzi ! Következik Nemes Oszkár Jánosfalva. Nemes Oszkár : Tisztelt országos gyűlés ! Amikor Budapest proletárjai órák hosszat ácsorognak az üzletek előtt, hogy valamit kapjanak, amikor Budapest proletárjai reményt és biztatást óhajtottak volna hallani Erdélyi népbiztos elvtárstól tegnap a jövőt illetőleg, akkor Erdélyi népbiztos elvtárs egy mindenki által ismert és átélt eseményt mondott el nekünk (Ugy van ! Ugy van /), amelyből mindent megtudtunk, csak azt nem, hogy milyen intézkedéseket szándékozik a jövőben a közellátts terén tenni. (Ugy van/