Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

1*8 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi Junius hó 21, akarom az elvtársak türelmét a 10 percen tul igénybe venni. Nem akarok ezen a téren mozogni, mert 10 perc alatt, megérthetik az elvtársak, a mezőgazdaság egész komplexumát felölelni nem lehet. (Halljuk ! Halljuk !) Csak rá akarok mutatni arra, hogy a Hamburger elvtárs által előterjesztett programm nagyon jól volt kidolgozva, látszik rajta, hogy milyen nagy gonddal viseli szivén ennek az országnak érdekeit, de rá kell mutatni arra is, hogy ez az expozé csak két hónapra, vagy hat hétre szól, csak július 31-ig és azontúl programmot, sajnos, nem kaptunk. Sajnálattal nélkülöztünk — és ezt konstatálni kell — itt valami utasítást, útbaigazítást, hogy mi lesz azzal a sokat hangoztatott többtermeléssel, mi lesz azzal a sokat hangoztatott talajjavítással, mi lesz azzal a sokat hangoztatott magasabb nívóra juttatásával a mezőgazdasági kultúrának. Akkor, amikor azt olvassuk, elvtársak, — a statisztikából meggyőződhetünk róla — hogy Németországnak 10 éves átlagtermése hektáronkint 18.9 métermázsa és ugyanabban az időben ebben az országban 12.1 métermázsa terem katasztrális holdankint, akkor, ugyebár, megvan a mód itt arra, hogy az egyik részről nagyon agyoncsépelt, a másik részről pedig a túlzásig dicsért gazdatisztek működését csakugyan ellenőrizhessük. A gazdatisztekről azt mondták és sokat hangoztatták, hogy mennyire szükség van rájuk, mint szakemberekre. Én azt mondom, hogy ennek hangoztatására semmi szükség nem volt, mert nincs senki ebben az országban, aki azt mondaná, hogy szakemberekre szükség nincs. Amint szükség van mérnökre, orvosra, lakatosra, vagy pöcegödörtisztitóra, épugy szükség van gazdatisztre is. De csakugyan legyen gazdatiszt és álljon hivatásának magaslatán. Ha 10 éven belül ennek az országnak mezőgazdasági termését fokozzák, ha magas nivóra emelhet] ük itt a mezőgazdasági kultúrát, ha 10 éven belül utóiérjük Németország termésátlagát, akkor mindenki kalapot emelhet a gazdatisztek előtt, mindenki a legtiszteltebb munkások közé sorozhatja őket, de csak akkor, ha a mezőgazdaságba egész energiájukat, minden tudásukat beleviszik és a tanácsköztársaságot felvirágoztatják. (ügy van ! ügy van !) Elvtársak ! Meg kell emlékeznem arról, hogy Magyarország ipara tönkrement, Magyarországnak ez idő szerint nincs terménye és Magyarországnak, ha a jövőben financialiter jól akar állni, akkor a mezőgazdasági termelésre kell ráfeküdnie, a mezőgazdasági termelést kell fokoznia és pedig azért hogy a külföldi piaccal kiállja a versenyt, hogy ne legyen lehetséges az az anomália, amely 1913-ban is volt, hogy a magyar búzát Londonban 2 koronával olcsóbban kellett adni, mint Budapesten, azért, mert a külföldi búzával nem volt versenyképes, mert a külföldön a termelés kevesebbe került, dacára annak, hogy a mezőgazdasági munkások jobban meg voltak fizetve Ezen alapszik tulajdonképen ennek az országnak financiális helyzete is. Lesz-e és mennyi lesz az a kivitel, amit külföldre birunk szállítani ? Mert csakis nyersterményekért, csereértékben kaphatunk a külföldről iparcikkeket, ezekért a mi pénzeinkért, jól tudjuk, nagyon kevés iparcikket kaphatunk. A külföldnek szüksége van erre az acélos búzára és itt mutassák meg a gazdatisztek, hogy csakugyan szakemberek-e, vagy sem, mert ha munkásügyekről van szó, ha munkáskérdéseket kell rendezni, akkor ehhez mégis mindenki jobban ért, mint a gazdatiszt. Ha mi bármilyen szigorusággal megfedjük is azt a munkást, ezt mint atyjától fogadja el, ellenben akármilyen szépen bánik vele a gazdatiszt, korbáccsá válik az ő szava és kész a zenebona, A földmunkásszövetségnek ezért kell egész tucat agitátort tartani, akik ezeket a tüzeket, amelyeket különböző vidékeken szítottak, eloltsák. Ennyit voltam bátor megjegyezni. (Taps.) Elnök : Gogolya György ! Közbevetőleg megjegyzem, hogy az igazolóbizottság kéri a kassai és abaujmegyei kiküldötteket, hogy igazolás végett az elnöki szobába szíveskedjenek fáradni. Egy hang : Kérném az utána következő szónokot megjelölni ! Elnök : Nemes Oszkár, Jánosfalva. Gogolya György : Tisztelt országos gyűlés ! Engedelmet kérek, hogy a gazdasági kérdésre is röviden, néhány szóval rátérek. Elismeréssel kell adóznom a tanácskormány működésének. Elismeréssel kell adóznom, mert rövid néhány hónap alatt nagyon sok munkát végzett. Annyi munkát végzett, hogy a régi parlament 3 esztendő alatt sem volt képes annyi munkát elvégezni és igy elvégezni. Igaz, hogy az elvégzett munka sok esetben jogos kifogás alá esett, még jobban kifogás alá esik azonban a tanácskormány megbízottainak működése künn a perifériákon. Ezeknek egyes részleteire később fogok rátérni. Rá akarok térni röviden a bankok működésére. Budapest környékének lakossága Budapestről rekrutálódik. A drágaság, a lakáshiány kiszorította a proletárokat a közeli falvakba és városokba. A bankok élve a kereslettel, parcellázásra adták a fejüket és a parcellázásból iszonyú vagyont harácsoltak össze. 1912-ben Leninvárosban, a volt Erzsébetfalván, a bankok még 10—12 koronáért adták a háztelkeket négyszögölenként. A háború utolsó esztendejében ez felment a bankoknál 50 koronára, a lánckereskedelemben pedig 70 koronára is négyszögölenként. A bankok részletfizetésre adták a proletároknak a telket, ha épített rá valamit, adtak rá kölcsönt, szóval ma a proletár a nyomorúságos viskóért, amely a legtöbb esetben vályogból, téglából, vagy homokporból készült, tartozik .50—60.000 koronával a bankoknak. Elvtársaim ! A tanácskormány ezt az uzsorát nem hagyhatja igy, nem engedheti, hogy a proletárok ennyire ki legyenek zsarolva. Nem engedheti azt, hogy azok, akik szerencsésebbek voltak és a háború előtt vették a telket, ugyanannyit fizessenek, mint aki a háború alatt kényszerítve