Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 21. 187 Reichel János : A tegnapi napon a közellátási kérdésekkel kapcsolatban Erdélyi elvtárs volt szives a Földmunkások Szövetségét kétizben is megtámadni (Halljuk! Halljuk/) és azzal vádolta, mintha a Földmunkások Szövetsége, mint ilyen, tudatosan, tervszerüleg dolgoznék a munkabérek felemelése iránt egyrészt, viszont másrészt a munkaidő leszállítása tárgyában. Nincs ebben a pillanatban módomban megvizsgálni azt a dolgot, hogy tényleg megfelel-e ez a valóságnak. Amennyiben adatokkal bizonyította, nincsen j ogom kételkedni a valóságában. Ha megvizsgálj uk ezt és bebizonyul, akkor a szövetség részéről, Ígérem, hogy az illető elvtárs ellen szigorúan el fogunk járni. De le kell szegeznem azt, hogy mi minden idegszálunkkal nemcsak a diktatúra óta, hanem a diktatúra előtt is, minden erőnkkel azon igyekeztünk, arra a népszerűtlen szerepre vállalkoztunk, amit évtizedeken keresztül nem csináltunk, hogy folyton és folyton a munkások követeléseit, a munkások bérét kellett letörnünk. Naponta jönnek a munkások százai hozzánk követelésekkel, jönnek elvtársak, akik hozzák a rendeleteket és mutatják, hogy az a segédmunkás a vidéki városban 6 korona 50 fillér órabért kap napi nyolcórai munkaidő mellett, — hát akkor én, aki a kapával dolgozom, miért tartozom naphosszat dolgozni csak 25 koronáért ? Ez a vád a földmunkás szövetséget nem érintheti, mert a földmunkásszövetségnek lehet betudni, hogy a vidéken, amennyiben rend van, ez a rend beállott. (Igaz ! TJgy van !) De nemcsak ez, hanem a levelek százai jönnek hozzánk, amelyben különbözőképen magyarázzák ezeket a rendeleteket és sajnálom, hogy itt le kell szegeznem, hogy ezek a rendeletek egymást keresztezik, ezek a rendeletek maguk egymást kontrakarirozzák és a földmunkásszövetségnek kell ezeket a rendeleteket odamódositani, hogy a tanácsköztársaság intencióinak minden tekintetben megfeleljenek. Ami ezeket a speciális eseteket illeti, hogy Domony községben a körzeti biztosról azt a levelet irtuk, — én szeretném látni azt a levelet, hogy micsoda minősithetetlen gorombasággal irtunk neki. Ha ez tényleg megtörtént, akkor mint mondottam, az illető elvtársunk, aki ezt irta, anélkül hogy a vezető állásban levő elvtársaknak erről tudomásuk lett volna, előttünk, a vezetőségelőtt, felelni fog. Ami a Pillér Ferenc esetét illeti, hogy valaki azt mondta volna, hogy csak nyolc és fél órát dolgozzunk, engedje meg, igen tisztelt Erdélyi elvtárs, hogy ezt kétségbe vonjam. Nincs ami szövetségünkben — garantálom — egyetlen egy elvtársunk, aki azt fogja mondani valakinek, hogy csak nyolc és fél órát tartozik dolgozni. Nincs. Mert mi azt mondtuk, hogy a minimum, amit mezőgazdasági munkásnak dolgozni kell, napi tiz óra. Tiz órában állapítottuk meg a munkaidőt, — a béresek pedig, az uradalmi munkások, ugyanazon keretek között, ugyanabban a munkaidőben, ugyanabban a tizenkét órai napi munkaidőben dolgoznak, mint tavaly, — amihez pedig szó férhet, hogy a tanácsköztársaságban lehet-e tűrni, hogy amíg ebben az országban az egyik réteg nyolc órát dolgozik naponkint, a másik réteg pedig tizennyolcat dolgozzék. Amikor ezt tűrjük, ezt előmozdítjuk, azt hiszem, nem érinthet bennünket az a vád, hogy mi tudatosan, tervszerüleg dezorganizáljuk a termelést és a munkásokat rövid munkaidőre, kevés termelésre késztetjük. Ennyit erről a kérdésről. Az élelmezés előmozdításánál még ma sem bírom megérteni, hogy akkor, amikor különböző tervek alapján dolgozunk, hogy Budapest ellátását hogyan birjuk előmozdítani, miért bánunk keztyüs kézzel ezekkel a százholdas gazdákkal ? Ha annyi hibát átvettünk a múlt rezsimtől, ha annyi utakon követjük a multat, akkor miért nem követhetjük a rekvirálás terén is, miért nem lehet szigorúsággal közéje csapni ennek a bandának és szuronyos erővel elvenni a feleslegét. Miért ép az a réteg az, amely földmunkástestvéreinket utolsó csepp vérig kiuzsorázza ? Miért éppen ezekkel bánunk keztyüs kézzel ? Miért nem merünk közéjük nyúlni ? Minél jobban kényeztetjük őket, annál inkább terjesztjük az ellenforradalmat. (EUenmondások. Zaj. Többen közbeszólnak.) Elvtársamnak ezt a közbeszólását nem értem, szíveskedjék felszólalni az elvtárs, akkor majd válaszolok. Egyre azonban rá kívánok mutatni. A csereakciónál attól félek, hogy bajokat fog előidézni, ha a csereakciónál az iparcikkeket csak a százholdasoknak juttatják. Módot és alkalmat kell adni azoknak a földmives testvéreinknek is, hogy valami módon sót, petróleumot, inget kapjanak, mert én beszéltem olyan béressel, aki mutatta, hogy csak fél inge van, csak elől volt neki egy darab rongy, ami ingnek látszik, hátul azonban nem volt semmi. Egy hang : De elvesz egy tyúkért három férfiinget ! Reichel János: Annak nincs tyúkja, vegye tudomásul. Az elvtárs nem ismeri a falut. Tyúkja a százholdasnak van. A nincstelen proletárnak venni kell a százholdastól, ha enni akar. Tisztelt elvtársak ! Arra is szeretnék választ, hogy a fogyasztó közönség szempontjából vizsgálva a dolgot, mi lesz tulaj donképen a búzaárakkal. Most akarjuk megtudni, hogy mennyire lesz a búza méter mázsa ja maximálva. Régen a nagybirtokosok már télen előkészítették a terveket és el lehettünk rá készülve, hogy horribilis árakat kell a búzáért, lisztért, tehát a proletárságnak a kenyérért fizetnie. Már most akarjuk megtudni itt ezen a tanácsülésen, hogy mily magasan lesz ez megállapítva, mert már fantasztikus árakat hallottunk. Ha pedig ez a tanácsülés már nem lesz együtt, nehéz lesz ezeket a bajokat eliminálni. Azt hiszem, Erdélyi elvtársnak módja lesz erre is válaszolni. Tisztelt elvtársak ! A gazdasági kérdésekről is meg van engedve, hogy beszéljek, de nem 24*