Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 21. 187 Reichel János : A tegnapi napon a közellátási kérdésekkel kapcsolatban Erdélyi elvtárs volt szi­ves a Földmunkások Szövetségét kétizben is meg­támadni (Halljuk! Halljuk/) és azzal vádolta, mintha a Földmunkások Szövetsége, mint ilyen, tudatosan, tervszerüleg dolgoznék a munkabérek felemelése iránt egyrészt, viszont másrészt a mun­kaidő leszállítása tárgyában. Nincs ebben a pillanatban módomban meg­vizsgálni azt a dolgot, hogy tényleg megfelel-e ez a valóságnak. Amennyiben adatokkal bizonyította, nincsen j ogom kételkedni a valóságában. Ha meg­vizsgálj uk ezt és bebizonyul, akkor a szövetség részéről, Ígérem, hogy az illető elvtárs ellen szigorúan el fogunk járni. De le kell szegeznem azt, hogy mi minden idegszálunkkal nemcsak a diktatúra óta, hanem a diktatúra előtt is, minden erőnkkel azon igyekeztünk, arra a népszerűtlen szerepre vállal­koztunk, amit évtizedeken keresztül nem csinál­tunk, hogy folyton és folyton a munkások követe­léseit, a munkások bérét kellett letörnünk. Naponta jönnek a munkások százai hozzánk követelésekkel, jönnek elvtársak, akik hozzák a rendeleteket és mutatják, hogy az a segédmunkás a vidéki város­ban 6 korona 50 fillér órabért kap napi nyolcórai munkaidő mellett, — hát akkor én, aki a kapá­val dolgozom, miért tartozom naphosszat dolgozni csak 25 koronáért ? Ez a vád a földmunkás szövetséget nem érint­heti, mert a földmunkásszövetségnek lehet betudni, hogy a vidéken, amennyiben rend van, ez a rend beállott. (Igaz ! TJgy van !) De nemcsak ez, hanem a levelek százai jönnek hozzánk, amelyben külön­bözőképen magyarázzák ezeket a rendeleteket és sajnálom, hogy itt le kell szegeznem, hogy ezek a rendeletek egymást keresztezik, ezek a rendeletek maguk egymást kontrakarirozzák és a földmunkás­szövetségnek kell ezeket a rendeleteket odamódo­sitani, hogy a tanácsköztársaság intencióinak min­den tekintetben megfeleljenek. Ami ezeket a speciális eseteket illeti, hogy Domony községben a körzeti biztosról azt a leve­let irtuk, — én szeretném látni azt a levelet, hogy micsoda minősithetetlen gorombasággal irtunk neki. Ha ez tényleg megtörtént, akkor mint mon­dottam, az illető elvtársunk, aki ezt irta, anélkül hogy a vezető állásban levő elvtársaknak erről tudomásuk lett volna, előttünk, a vezetőségelőtt, felelni fog. Ami a Pillér Ferenc esetét illeti, hogy valaki azt mondta volna, hogy csak nyolc és fél órát dolgozzunk, engedje meg, igen tisztelt Erdélyi elv­társ, hogy ezt kétségbe vonjam. Nincs ami szövet­ségünkben — garantálom — egyetlen egy elvtár­sunk, aki azt fogja mondani valakinek, hogy csak nyolc és fél órát tartozik dolgozni. Nincs. Mert mi azt mondtuk, hogy a minimum, amit mező­gazdasági munkásnak dolgozni kell, napi tiz óra. Tiz órában állapítottuk meg a munkaidőt, — a béresek pedig, az uradalmi munkások, ugyanazon keretek között, ugyanabban a munkaidőben, ugyan­abban a tizenkét órai napi munkaidőben dolgoz­nak, mint tavaly, — amihez pedig szó férhet, hogy a tanácsköztársaságban lehet-e tűrni, hogy amíg ebben az országban az egyik réteg nyolc órát dol­gozik naponkint, a másik réteg pedig tizennyolcat dolgozzék. Amikor ezt tűrjük, ezt előmozdítjuk, azt hi­szem, nem érinthet bennünket az a vád, hogy mi tudatosan, tervszerüleg dezorganizáljuk a terme­lést és a munkásokat rövid munkaidőre, kevés termelésre késztetjük. Ennyit erről a kérdésről. Az élelmezés előmozdításánál még ma sem bírom megérteni, hogy akkor, amikor különböző tervek alapján dolgozunk, hogy Budapest ellátását hogyan birjuk előmozdítani, miért bánunk keztyüs kézzel ezekkel a százholdas gazdákkal ? Ha annyi hibát átvettünk a múlt rezsimtől, ha annyi utakon követjük a multat, akkor miért nem követhetjük a rekvirálás terén is, miért nem lehet szigorúság­gal közéje csapni ennek a bandának és szuronyos erővel elvenni a feleslegét. Miért ép az a réteg az, amely földmunkástestvéreinket utolsó csepp vérig kiuzsorázza ? Miért éppen ezekkel bánunk keztyüs kézzel ? Miért nem merünk közéjük nyúlni ? Mi­nél jobban kényeztetjük őket, annál inkább ter­jesztjük az ellenforradalmat. (EUenmondások. Zaj. Többen közbeszólnak.) Elvtársamnak ezt a közbeszólását nem értem, szíveskedjék felszólalni az elvtárs, akkor majd vá­laszolok. Egyre azonban rá kívánok mutatni. A csere­akciónál attól félek, hogy bajokat fog előidézni, ha a csereakciónál az iparcikkeket csak a százhol­dasoknak juttatják. Módot és alkalmat kell adni azoknak a földmives testvéreinknek is, hogy valami módon sót, petróleumot, inget kapjanak, mert én be­széltem olyan béressel, aki mutatta, hogy csak fél inge van, csak elől volt neki egy darab rongy, ami ingnek látszik, hátul azonban nem volt semmi. Egy hang : De elvesz egy tyúkért három férfiinget ! Reichel János: Annak nincs tyúkja, vegye tudomásul. Az elvtárs nem ismeri a falut. Tyúkja a százholdasnak van. A nincstelen proletárnak venni kell a százholdastól, ha enni akar. Tisztelt elvtársak ! Arra is szeretnék választ, hogy a fogyasztó közönség szempontjából vizs­gálva a dolgot, mi lesz tulaj donképen a búza­árakkal. Most akarjuk megtudni, hogy mennyire lesz a búza méter mázsa ja maximálva. Régen a nagybirtokosok már télen előkészítették a terve­ket és el lehettünk rá készülve, hogy horribilis árakat kell a búzáért, lisztért, tehát a proletárság­nak a kenyérért fizetnie. Már most akarjuk meg­tudni itt ezen a tanácsülésen, hogy mily magasan lesz ez megállapítva, mert már fantasztikus árakat hallottunk. Ha pedig ez a tanácsülés már nem lesz együtt, nehéz lesz ezeket a bajokat eliminálni. Azt hiszem, Erdélyi elvtársnak módja lesz erre is válaszolni. Tisztelt elvtársak ! A gazdasági kérdésekről is meg van engedve, hogy beszéljek, de nem 24*

Next

/
Thumbnails
Contents