Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-8
186 Tanácsok Országos Gyűlése Í9Í9. évi június hó M, szolute semmibe sem veszik. (Igaz ! Ugy van ! Zaj.) Nem veszik olyannak, mint amilyennek venniök kellene, mert a vidéki direktóriumot megbízhatatlannak tartják, de ha leküldenek Budapestről akárkit, egy gyereket vagy bárkit is, az nekik tökéletesen megbizható. (Igaz ! ügy van ! Zaj.) Hát elvtársaim, ez az oka annak, hogy a vidéki direktóriumok nem engedik és nem fogják engedni kivenni a kezükből a közellátást. (Igaz ! Ugy van ! Zaj.) Tessék megbizni a vidéki direktóriumokat. Azok vannak olyan becsületesek, olyan önzetlenek és vannak olyan régi szooiálalisták, hogy tudják, mi a kötelességük a fővárossal szemben, s ők bizonyára el is fogják tudni látni a fővárost élelemmel. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban — miután, ahogy Bokányi elvtárs mondotta, a gazdasági kérdésről is lehet beszélni — bár nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, meg kell emlitenem, hogy nagyon rossz fináncpolitikának tartom azt, amit Lengyel előadó elvtársunktól hallottunk itt fejtegetni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Nem tudom, hogyan képzeli ő azt, mikor azt mondja, hogy olyan árért adunk el mindent, mint amennyibe kerül. Ez rendben volna. De hogyan képzeli majd el azt, ha Magyarországon egy szekrény bele fog kerülni 6000 koronába ugyanakkor, amikor Ausztriában vagy Németországban megkaphatjuk 60 koronáért ? (Zaj.) Ha igy képzelik el a pénzügyi viszonyok rendezését, akkor ki kell jelentenem, hogy ez csak felforduláshoz vezethet. Viszont . . Erdélyi Mór népbiztos : De forditvais igy van ! A kalarábénak se szabad 10 koronába kerülni ! Tóth Lajos: Ezért tehát nem felfelé kell menni az árakkal, hanem igyekezni kell, amennyire lehetséges a mai viszonyok mellett is, lefelé menni. (Igaz f Ugy van f) Azt a proletármunkást, aki ma Budapesten vagy vidéken él, nem lehet elbolonditani, elvtársaim, azzal, hogy neki nagy munkabére van, mert a munkabérét nem tekintheti semminek. (Zaj.) Az a proletár munkás azt mondja, hogy engem bolonddá tesznek, mert én ingyen dolgozom, a pénzemért nem tudok semmit sem vásárolni. (Igaz ! Ugy van ! Zaj.) Ez tehát elvtársaim, minden lehet, csak fináncpolitika nem. T. elvtársaim ! Azt hallom, hogy ugy akarják a pénzügyünket rendezni, hogy majd mindennek az árát felemelik, a lakbért, a kenyeret 100— 500%-kal. Hogy képzelik el az elvtársak, ha felemelik, mit fog csinálni a munkásság ? Vagy elsepri az elvtársakat valamennyit a helyéről (Ugy van!), vagy pedig azt mondja, rendben van, emelték 200—500%-kal az árakat, gyerünk, emeljék a fizetést is ugyanannyival. Ez minden lehet, > csak a tanácsköztársaság pénzügyének a rendezése nem. Erdélyi Mór népbiztos: A somogyi termelőszövetkezet mit fog számitani a gabonáért ? Tóth Lajos (Erdélyi Mór félé) : Az majd attól függ, hogy a tanácsköztársaság hogy gondolkozik. Erdélyi Mór népbiztos : Mibe kerül neki ? (Nagy zaj.) Tóth Lajos : Erdélyi elvtárs vitatkozni akar velem. Megmondhatnám a véleményemet, mert nem a munkásság volt az, amely mikor a proletárdiktatúra életbelépett, rögtön odaállott volna, hogy olyan fizetést állapittasson meg... (Nagy zaj.) Ezt megcsinálták anélkül, hogy a munkásság kérte volna. Nem tisztán a munkásság az oka annak, hogy olyan nagy fizetéseket állapítottak meg, amelyek a termelést drágává teszik. (Szűnni nem akaró zaj.) Egy hang : Hallatlan ilyesmit mondani ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Tóth Lajos : A munkásnak nem pénz kell, a munkásnak ennivaló kell. Egy hang : Termeljen ! Tóth Lajos : S a munkásnak cipő és ruha kell. ( Ugy van !) Itt szóba került a tej kérdése is. Hogy miért nem szállítanak Budapestre elegendő tejet, annak az a magyarázata, hogy a vasutak nem ugy közlekednek, mint azelőtt. Viszont az is igaz, hogy vannak vaj- és sajtgyárak, amelyek a tejet tejtermékké feldolgozzák s annyit dolgoznak fel, hogy tudomásom szerint azelőtt a békében sem csináltak annyi vajat vagy sajtot, mint amennyit ma. (Felkiáltások : Hol van ? Ki látja ?) Az a különös, hogy Budapesten mégsem látni. Goldschmiedt Sári : Kiszállítják Ausztriába Mosonmegyén keresztül. (Nagy zaj.) Tóth Lajos : Nem akarom az elvtársaknak a türelmét tovább igénybe venni. . . Radó Ernő: Helyes ! Tóth Lajos (Radó Ernő felé) : Ismerem már az elvtársat, Önnek mindenki elég, önnek csak az tetszik, ha valaki véresen ideáll és veri a mellét, hogy harcolni kell és a munkások tízezreit vágóhidra kell vinni. Meggyőződtem arról, hogy épen az a rész az, amely minden ilyen elvtársnak taps'l és mindenki mást kinevet. Egy hang : A tárgyra ! Tóth Lajos : En a tárgyra megyek, csak hallgassanak már az elvtársak. Én azt ajánlom az elvtársak figyelmébe, hogy igenis követeljük a Tanácsköztársaságtól azt, hogy minden vidéki direktórium (Nagy zaj.) .. ; Mi nem akarunk külön államot teremteni a vidéken, de megköveteljük és elvárjuk azt, hogy igenis a vidéki direktóriumokhoz nagyobb bizalommal legyen a főváros. A vidéki direktóriumnak nem lehet más feladata, mint igenis Budapest proletariátusát élelemmel ellátni. Ez a feladatunk, ezt becsülettel teljesíteni fogjuk és nincs szükség arra, hogy Budapestről mindenféle alakokat, mindenféle szélhámosokat leküldjenek. (Zajos helyeslés és taps.) Nyisztor György népbiztos: Eszerint minden pesti szélhámos, aki lemegy ? Elnök : Most következik Reichel János elvtárs.