Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-7

152 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 20. Minden egyes pártgyülés után, amikor a kongresszus kiadta a jelszót, hogy ki a falvakba ! — én is kimentem. Ismerem a kisgazda-társadalom gondolkozását. Tudom, bogy nem volt olyan kormány, amellyel a kisgazda-társadalom meg lett volna elégedve. Az mindig telhetetlen volt. Nem tetszett neki, hogy nem főzhet kisüstön, nem tetszett, hogy dohányt nem termelhetett, mindig ellenzéki volt, — de amikor választásra került a sor, akkor elég volt két csendőr ; egy fél liter borért vagy pörköltért oda ment szavazni, ahová vitték. Ezzel le kell számolni. Nem akarom azt, hogy hadat üzenjünk a kisgazdáknak, de igenis az országos gyűlés adjon kifejezést annak a megmásithatatlan akaratának, hogy nem hajlandó eltűrni, hogy a kisgazdák szabotáljanak a fővárossal szemben, (ügy van! Taps.) Nem hajlandó eltűrni azt, hogy a kisgazdák ... Nyisztor György népbiztos: Vigyenek iparcikket ! Neumann József: Majd arra is rátérek, Nyisztor elvtárs! Nem hajlandó eltűrni azt, hogy a kisgazda éléskamrája zsírral legyen tele. Kajári Samu: Készséggel ad élelmiszert, ha cipőt, ruhát kap. Neumann József: Nem hajlandó eltűrni, hogy a kisgazda azt mondja a feleségének: a tojást inkább tedd bele a kenyérbe, de még sem adom oda a budapestinek. Azt mondja az elvtársam, hogy a kisgazda ad a cipőért szivesen élelmiszert. Erre én azt mondom: Hát a budapesti proletárnak van cipője ? Azt kérdem én az elvtársaktól : Hát a négy és fél éves háború alatt, amikor katonasággal mentek rekvirálni, kért a kisgazda cipőt ? Akkor sem kért. De ez az adóelengedés politikájának következménye. Mondom, a kisgazdának ne üzenjünk hadat, de igenis meg kell mutatni erőnket. Nem szabad tűrni, hogy a kisgazda azt mondja, — mert én erről személyesen győződtem meg a vidéken és merem mondani, hogy én objektíve bírálom el a dolgot, mert én láttam is azt, hogy mit dolgoznak itt a népbiztosságoknál és láttam vidéken is, több hetet töltöttem ott, hogy mi van ottan — nem lehet eltűrni azt, hogy a földműves-kisgazda azt mondja, hogy az a munkástanács nem parancsol neki, mert az egy semmiházi, semmije sincsen. Ezt nem lehet tovább eltűrni. Igenis van nekünk elég erőnk ahhoz, hogy a kisgazdától elvegyük a főváros számára, a mi a kisgazdának felesleges. f (ügy van!) És viszont, amit tudunk nélkülözni, azt igenis adjuk oda a kisgazdának. Kajári Samu: Ha erőszakkal veszik el, ellenforradalomba kergetik. Egy hang: A nincsetleneknek! Neumann József: Ugy van, a nincsetleneknek. Mert tisztán azon múlik, megmutatjuk-e a kisgazdáknak, hogy van erőnk mindent megcsinálni, amit akarunk. Tisztán azon múlik., hogy a kisgazda hajlandó-e elismerni,, hogy olyankormány ül itt, amelynek van ereje parancsait és rendeleteit végrehajtani, hogy az nem egy »társaság«, nem egy »banda«, ahogyan ő mondja,, hanem igenis az országnak a kormánya. Es itt ezzel meg fogjuk szerezni a nyugalmát a kisgazdának. Ha a kisgazda látja azt, hogy nekünk erőnk van ahhoz, hogy elvegyük a felesleges zsírját, elvegyük a felesleges gabonáját, akkor tudja a kisgazda, hogy nekünk erőnk lenne ahhoz is, hogy a földet elvegyük. Tehát ha nem vesszük el, akkor azért nem vesszük el, mert nem akarjuk elvenni. De most azt mondja : azért nem vesszük el, mert erőnk nincs hozzá, majd ha erőnk lesz, akkor elvesszük. Tehát ezt kell bebizonyitani, hogy van erőnk mindenhez. Kajári Samu : Erőszakkal nem lehet boldogulni ! Neumann József : Addig nem nyulunk hozzá a birtokához, mert annak szükségét nem látjuk. Egy hang : Szép szóval nem adja ! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Neumann József: Mondom, én hosszabb ideig voltam a vidéken. Egy hang : Melyik vidéken ? Neumann József : Tisztán látom a helyzetet, ott voltam néhány ellenforradalomnak a leverésénél is. Tisztelt elvtársak ! Tudom azt, hogyha az erőnket megmutattuk, akkor a kisgazda nem kérdezte tőlünk, hogy adunk-e valamit, akkor odaadtak mindent. Erőt kell mutatni, tisztán ennek a kérdése az egész. Volt Tolnatamásin ellenforradalom, ahol felfejlődtek, meg Nagyatádon, jött a megtorlás, kivetettük rájuk a kvótát. Ott nem kérdezték és megmondtuk, hogy mit fizetünk érte ; és nem is lesz ott ellenforradalom. Âzt mondom, ne lépjünk fel aggresszive, de ne tűrjük a szabótázst sem ! Tisztelt elvtársak ! Sok szó esett itt a szövetkezetekről is. Rá akarok erre mutatni, mert amikor a szövetkezeti mozgalom a diktatúra előtt megindult és ebben a mozgalomban Hamburger elvtárssal együtt résztvettem, tudom, hogy akkor ennek a szövetkezeti mozgalomnak igen sok akadályozója volt. Akadályozója volt legfőképen Csizmadia, akinek a legkisebb fenyegetése volt, hogy felakasztat bennünket, ha ezt folytatjuk és akadályozói voltak ennek a kisgazdák meg mások. De tisztelt elvtársaim, mégis azt mondom, hogy amit mi szövetkezeti téren csináltunk, az olyan munka, a melyre büszkék lehetünk. Mert ha a szövetkezeti kérdésben a földmüvelés terén Oroszország ott állt volna a diktatúra olyan rövid ideje alatt, mint mi állunk, akkor ott sok minden máskép lenne. Én tudom elvtársaim, hogy súlyos hibák vannak. Súlyos hibának tartom, — egészen nyíltan megmondom — hogy a birtokok tulajdonosai még; bent ülnek a birtokokban mint intézők. Én, tisztelt