Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-7

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 20. , 153 ' elvtársaim, súlyos hibának tartom ezt politikai szempontból először ... Nyisztor György népbiztos : Vannak még más hibák is. Neumann József : Nyisztor elvtárs, tessék meghallgatni, majd rátérek mindenre. Politikai szempontból súlyosnak tartom azért, mert a bir­tok tulajdonosa a régi miliőkben a baráti és egyéb összeköttetéseit megtartva mint természetszerű ellenforradalmár, sokkal kisebb rizikóval csinál­hatja az ellenforradalmat. Ez a politikai rész. Azután súlyos hibának tartom a földmivesszegények Öntudata szem­pontjából, mert az a földmivesszegény, akit el­zártak minden felvilágosító szótól, aki a szolgabíró jármában nyögött, — hiszen a közigazgatásnak nem volt egyéb dolga Magyarországon, minthogy minden felvilágositó szót távol tartson a falutól — most a di Irtat ura idején is azt látja, hogy a legfőbb ur a birtokban a régi földesúr, megemeli előtte továbbra is a kalapját és cselédjének érzi magát. Én tisztelt elvtársaim elismerem, hogy március 21-ike óta diktatúra volt, hogy a termelési biztosok ügyét és mindent elvégezni és az egyes igazgató erő­ket is kicserélni nem lehetett. De el kell ismerni, hogy akik a földmivelési ügyben a tanácsköztársa­ság ügyeit végzik, sem politikai szempontból, sem a földmivesszegények osztálytudata szempontjá­ból ezeken a helyeken nem maradhatnak. Es én, tisztelt elvtársaim, egész konkrét inditványt te­szek : hogy a gazdasági év befejeztével ezeket távolítsák el a birtokokról, mert én is azt mon­dom, amit Jankovich elvtársam mondott, hogyha ezek jó gazdák, akkor jó gazdák lesznek más bir­tokokon is. (Élénk taps.) Ezt a konkrét indit­ványt teszem tehát. Már most, elvtársaim, felmerült itt az a kér­dés Hamburger elvtárs részéről, hogy az aratás biztosítása szempontjából aratószázadokat kell alakítani. Az elvtársak egyrcsze ezt félreértetté. T. i., ezeket az aratószázadokat én nem ugy gondolom, hogy ezek fegyveres katonák, akik vigyáznak a béresek mögött, hanem olyan arató­századok ezek, amilyenek a háború alatt is voltak, akik ne kiállnak aratni. Elvtársaim, szükség van erre, ámbár nagyon jól tudom, — hisz a beszé­demben mindjárt arra tértem rá — hogy a föld­mivesszegénység, igenis, a proletárdiktatúra mel­lett van. De hivatkozom, elvtársaim, a vasutas­sztrájkra. Azok is proletárok és mégis bele hagy­ták magukat ugratni a sztrájkba. A földmives elvtársak hivatkoztak itt arra, hogy kénytelenek mindent a legszigorúbban meg­nézni, mert a földmivesszegények egy része aláir mindent felvilágosittatlanul és be engedik magu­kat ugratni. Igenis, elvtársaim, azt mondom, hogy a földmivelésügyi népbiztosságnak köte­lessége minden intézkedést megtenni, mert az ellenforradalmárok résen vannak, tudják azt, hogy a Tanácsköztársaságnak melyik a legsebez­hetőbb pontja és ha zavart tudnak csinálni az aratásban, hát fognak is zavarokat csinálni. A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. Igenis, szükséges, hogy legyen egy munkástarta­lék, amelyet oda vetnek, ahol arra szükség van. Ha a földmivesszegények tényleg a proletárdikta­túra mellett állanak, akkor ez ellen kifogást nem emelhetnek. (Ugy van ! Ugy van !) Egy hang : Akik aratnak, azok mind föld­mivesszegények és nincs szükség arra, hogy oda katonákat adjanak ! Neumann József: Tisztelt elvtárs, tessék engem jól megérteni. Én előrebocsátottam, hogy — ami természetes is — Hamburger elvtárs nem fegyveres katonát, hanem dolgozni kész embert ért az aratószázad alatt és Hamburger elvtárs azt mondta, hogy igen, ezt érti alatta. Gábor Károly : Nem puskával, hanem eké­vel felszerelve ! (Derültség. Felkiáltások ; Ekével / Talán inkább kaszával!) Neumann József: Tisztelt elvtársak! Azt mondom, hogy most épen, mert az aratás küszö­bén állunk, a földmivesszegénységnek és az ipari proletariátusnak össze kell fogni és vigyázni kell arra nagyon, — mert, elvtársaim, más itt az ipari proletárságon nem segíthet, mint a föld­mi vessz egénység — hogy az ipari munkásságnak az élelmiszerét, az ipari munkásságnak a gaboná­ját illetéktelen emberek illetéktelen helyre el ne vihessék. Igenis, a földmivesszegényeknek, a földmivestanácsoknak a kötelességük vigyázni arra, hogy a kisgazda el ne ássa, el ne rejtse a gabonáját, mert ismerik annak a forszait, tudják, hogy hová viszi el, hol dugja azt el. Földmives­társaim vigyázzanak arra, hogy ez meg ne tör­ténjék, mert nem szabad, hogy egymás között ellentéteket keressünk. Ezt nem szabad, mert tény az, hogy ami hibák vannak, azok orvosol­hatók. Ezek a négy és fél éves háborúnak és egyéb körülményeknek a hibái és következményei,. de arról, azt hiszem, nem vitázhatunk, hogy a proletárdiktatúra szükséges és a proletárdiktatúra mellett állani kell. Elvtársaim, mindig erre a fő­szempontra kell a figyelmünket helyezni és ne ki- • csinyes dolgokról vitatkozzunk, ugy hogy a lé­nyeg, a proletárdiktatúra elvesszen mellette. Elvtársaim, néhány szót akarok szólni az u.. n. csempészkereskedelemről is. Tudjuk nagyon jól, elvtársaim, hogy ami iparcikk ma bekerül az or­szágba, az legnagyobbrészt nem legális utón jön be, Kanem csempészkereskedelem utján. Az az én véleményem, elvtársaim, hogy a mai formája a csempészkereskedelemnek tág teret nyújt a leg­nagyobb visszaélésekre. Ez a csempészkereskedelem egyeseknek arra szolgál, hogy ebből nagy vagyont szerezzenek. Tudom, hogy megtörtént, hogy mikor mi Kapos­várra leküldtünk valakit vásárolni, akkor az úgy­nevezett Áruforgalmi megbízottja, aki a Magyar Tanácskormány meghatalmazottja, azt mondta, ahogy Tégen mondták : Leben unb leben lassen, én adok magának 100.000 koronával többet ezért az áruért, adja inkább nekem. Elvtársaim ! Ezt igy nem lehet csinálni. Ott rendet kell teremteni, megfelelő szer/nek kezébe: :ÖTET. 20

Next

/
Thumbnails
Contents