Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-7

Tanácsok Országos Gyűlése Î919. évi június hó 20. 151 ^ség. Tessék nevelni őket arra, hogy szövetkezeti alapon tanuljanak dőlünk, hogy bevonhassuk őket is a szövetkezetekbe. Mert ha az a kisbirtokos, amikor majd a mi szövetkezeti alapokon nyugvó mezőgazdaságunk — amely most igen primitiv — ki fog épülni, azt fogja látni, hogy nini, a béres­nek különb dolga van, mint nekem, meg a mun­kásnak, akkor önmagától azt fogja mondani, miért nekem ez az u. n. szent magántulajdon, nem a magántulajdon a fontos, hanem a megélhetés, és akkor a kisgazdák maguk azt fogják mondani, liogy igenis, szövetkezeti alapon akarunk munkál­kodni, gazdálkodni. Ellenben ha mi most elvennénk a kisbir­tokot is, ezzel csak ártanánk és ezt nem is szabad tennünk, mert mi a proletárdiktatúrát akarjuk és a szocializálást egyelőre még a nagy­birtoktesteknél is csak ugy ahogy, lomhán tudtuk megcsinálni, mert ez nemcsak attól függ, hogy akarjuk-e. Ha igy áll a helyzet, akkor ne kísér­letezzünk, ne akarjunk minden birtokot elvenni, szocializálni, mert ezzel semmi mást nem fogunk elérni, mint legfeljebb azt, hogy az ellenforra­dalom el fog bennünket söpörni. (Igaz! Ugy van !) Elvtársaim! Nincs szükség arra, és hely­telen dolog volna, ha a kisgazdát egyenesen magunk ellen uszítanánk, amikor tudnunk kell, hogy minden politikai szédelgő és szélhámos, aki a mai politikai állapotokkal nincsen meg­elégedve, egyenesen a kisbirtokosok köpönyege mögé bújik, azokat piszkálja fel. Szeretném látni, mi lenne akkor ebben az országban, ha azt mondanánk, hogy holnaptól kezdve minden kisbirtokot elkommunizálunk. Elvtársaim! Először nincs rá szükség; nincs rá szükség, ha élni fogunk, én pedig hiszem, egész biztos vagyok benne, hogy fogunk. Ki­megyünk és tanitani fogjuk őket arra, hogy tessék nekik szövetkezeti alapon meginditani a gazdaságot, ép ugy mint Dániában, rámutatha­tunk, hogy mikép történik ott, igy anélkül, hogy a birtokához nyúlnánk, szociális alapra helyez­zük a gazdálkodást. Soltész György: Március 21-ike után nem ezt mondta. (Nagy zaj.) Nyisztor György népbiztos: Március 21-én azt mondtam, amit akkor szükséges volt mondani. Mindig a viszonyoktól függ minden, ennyit már illik tudni. (Zaj.) Soltész György: Nem tudjuk magunkat vidéken mihez tartani. Nyisztor György népbiztos: A kisgazdákkal nem lehet igy egy kézlegyintéssel elintézni a dolgot, ha életünket fenn akarjuk tartani. Ezt meg kellett mondanom. Itt frázisokkal nem lehet & dolgokat elintézni, ezt mondjuk a kisüzemek­nél és még sok másutt, tessék jól megérteni, a világot máról holnapra átalakitani, rombolni, «piteni, tanitani, oktatni, nevelni, amikor az •emberek millióinak nagy zöme régi felfogás­ában, régi világban él, a régi rendszerhez ragasz­kodik, (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) akkor ezt egyszerűen elintézni nem lehet. Még csak egy dologra akarok rámutatni, a munkástartalékseregre. Az elvtársaim Ham­burger elvtársat igen félreértették. Nagyon sokan ugy értették, hogy mi itt tartaléksereget akarunk szervezni, s ahol nekünk nem akarnak dolgozni, mi ezt azok ellen a munkástársak ellen felhasználjuk. Ilyen tendenciát képzeltek nagyon sokan tévesen. Nem igy van a dolog. Egy hang : Van benne valami ! Nyisztor György népbiztos : Nem igaz, mi azt mondjuk, hogy aratáskor ahol azt látjuk, hogy a szem ki akar hullani és nincs munkaerő, ott... Egy hang : Van másfél millió munkanélküli ember Budapesten! Nyisztor György népbiztos :... vannak helyek, ahol egész csomó munkástársunk munka nélkül van, ezeket meg lehet és meg kell szervezni és ahol a szüksége felmerül, ott ezeket fel fogjuk hasz­nálni. A munkabérre vonatkozólag is van megjegy­zésem. Röviden csak annyit akarok mondani, hogy ma már nincsenek kizsákmányolók, nem lehet azt mondani, hogy vegyünk minél többet. Ha egy gyárban, egy pusztán a munkás azt mondja, hogy az a fontos dolog, hogy nekem mennyi van, ez a többi társait rabolja ki, ezzel tisztában kell lenni. Ez a legnehezebb kérdés, amire nekünk a jövőben nagy gondot kell for­dítani ; megtanítani az elvtársakat arra, hogy ma már a tulkövetélések ugy az iparban, mint a mezőgazdaságban ugyanazon a gyártelepen az összproletárság rovására vannak. Ezt le r kell szögeznem. Ezt kívántam csak elmondani. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök : Neumann József elvtárs ! Neumann József : Tisztelt elvtársak ! Tisztelt országos gyűlés ! Mindazt, amiket Varga elvtárs elmondott és mindazt, amiket a vidékről feljött elvtársak felhoztak és amiket magam is tapasz­taltam, két okra vezetem vissza. Az egyik a négy és fél éves háború. A másik pedig a diktatúra tekintélyének hiánya a vidéken. Meg kell állapitanom, hogy a falu szabotál a fővárossal szemben. Hogy minden félreértést kizárjak, előre kívánom bocsátani azt, hogy falu alatt mindig a kis- és középbirtokos­ságot értem, mert én személyesen győződtem meg arról, hogy igenis a földmivesszegények a proletárdiktatúra mellett állanak, hogy a földmivesszegények a falvakban, a községekben a legnagyobb terrorizmusnak vannak kitéve a kis- és középbirtokosok részéről. (Ugy van ! Taps.) Meggyőződtem arról, hogy igenis, amikor a főváros részére élelmiszert gyűjtenek, az a földnélküli, a fÖldmivesszegény az, aki grammra, mérlegre teszi saját készletét és saját magától vonja meg, hogy odaadja a főváros proletárjai­nak. (Ugy van! Taps.) Eggyel legyünk tisztában- En több mint tiz éve vagyok a magyar munkásmozgalomban.

Next

/
Thumbnails
Contents