Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-7
142 Tanácsok Országos Gyűlése 19Í9. évi június hó 20. igazságtalannak és jogtalannak tartanám, ha ezeket nem adóztatná meg a kormányzótanács. Hamburger elvtársam jelentése szerint ötven kilogramm lenne az a menny : 3ég, amely évente egy személyre jutna fejadag gyanánt. Ez az ötven kilogramm oly kevés, hogy beszélni sem lehet arról, hogy egy évig ki lehetne vele jönni. Miután látjuk, hogy ilyen kis mennyiségekről van szó, minden körülmények között tessék a íöldmivelésügyi népbiztosságnak a termelés biztosítását, helyesebben a vetőmagok feltétlen leszállítását biztosítani és a kellő ellenőrzésről is minden körülmények között gondoskodni, még kint a mezőn, kint a cséplőgépnél és ha ez akárkinek nem tetszik is, akár a kisiparosnak, akár a kisgazdának, akár a földmives munkásnak, ha kell, a legerélyesebb eszközzel karhatalommal is igénybe kell venni, hogy a termelést mindenféleképen és minden körülmények között biztosítani tudjuk, (Ugy van!) Egyben még javasolnám, hogy azok a termelőbiztosok és azok a birtoktulajdonosok, akik a helyükön maradnak, valami úton-módon felelőssé tétessenek, hogy vizsgálatot lehessen ellenük indítani abban az esetben, ha bebizonyosodnék az, hogy az illető nem a kellő szakszerűséggel vagy épen rosszakarattal vezette azt a bizonyos birtokot vagy gazdaságot. (Egy hang : A legtöbb nem is ért hozzá ! Ugy van !) Valamilyen ellenőrzés alá kell tehát hogy kerüljenek, mert ha ez nem történik meg, akkor újra csak abba a kellemetlen helyzetbe jutunk, hogy a szabotálást nem fogjuk tudni megakadályozni Az üzemek szocializálásánál precizirozni kívánom, hogy a húsz munkást alkalmazott tulajdonosoknál, illetőleg azok tulajdonában levő üzemek is, ha olyan természetűek, amelyek feltétlen hasznot hajtanak, ha olyan természetűek, hogy inkább a nagytőkével hasonlíthatók össze, most már szakmák szerint precizirozva szintén szocializálás alá kerüljenek, ne pedig csak azok kerüljenek állami kezelés alá, amelyek csak károkat okoznak a kormányz ótanácsnak. Ugyancsak az üzemek szocializálásánál megjegyzem, hogy vannak termelőbiztosok, akik azt képzelik magukról, nagyon sok üzemben, hogy ők tulaj donképen ma is tulajdonosok. Volt olyan is, aki, hogy ugy fejezzem la magamat, olyan arrogáns módon viselkedett a munkásokkal szemben nagyon sok munkahelyen, hogy valósággal tűrhetetlenné vált. Nem tudom, ezeket a termelőbiztosokat hogyan és miképen osztályozzák. Vannak, akiknek nemcsak egy üzemnél van megbízatásuk, és több üzemtől is kapnak fizetést, még órabéreket is. Igazságtalannak tartom, hogy egy termelőbiztos több helyen legyen és több helyről kapjon fizetést ugyanakkor, amikor vannak olyan elvtársak, akik elhelyezve nincsenek s ilyen pozícióra nagyszerűen tudnának megfelelni. Az üzemek szocializálásánál maga az ipari munkásság, azok az elvtársak legnagyobbrészt, akik a kisiparnál, kisüzemeknél vannak alkalmazva, az olosztás kérdésénél lehetetlen helyzetbe kerülnek, a javak elosztásánál a kisipari munkások, a földmivesmunkások, azok a munkások, akik egy üzemben húsznál kevesebben dolgoznak, alig tudnak hozzájutni egy-egy cipőhöz vagy ruhához vagy tudom is én, akármi máshoz. Rettenetes bürokrácia uralkodik, belekerül egy hétbe is, tiszta lehetetlenség, amig az ilyen munkás egy-egy nadrághoz hozzá tud jutni. Akkor is, merem állítani, ha nem olyan hangon beszél az illető elvtárssal, aki ott el van helyezve, amint neki tetszik, megtörténhetik, hogy egészen rossz nadrágot ad neki s ha nem tetszik, még a vörös őrökkel be is fogja vitetni. En a népbiztosság figyelmét felhívnám ennek a bürokráciának a megszüntetésére. Sajnos, a népbiztos elvtársak nem tartják kötelességüknek az ülésen megjelenni .... (Ugy van ! Taps. ) Simon Mózes : Olvassák a gyorsírói jegyzeteket ! (Zaj.) Csákányovszki Károly :. . . és a végén nagyon kevés népbiztos elvtárs vesz tudomást arról y ami itt történik. (Ugy van ! Zaj.) Simon Mózes : Elolvassák a gyorsírói jegyzeteket. Van fontosabb dolguk is, mint itt beszédeket hallgatni. (Ugy van! Zaj.) Csákányovszki Károly : Elvtársaim ! Ajánlanám, hívják össze a népbiztos elvtársak a hivatalban levő tisztviselőket, magyarázzák meg nekik, hogy milyen liberálisan és milyen radikálisan kell megoldani ezt a kérdést. Lássák be, hogy a munkások mindenütt neheztelnek azokra az elvtársakra, akik nem tisztességes és nem udvarias hangon beszélnek velük. Mert, igenis, nagyon sok hivatalban így van ez, sőt általánosságban lehet mondani, hogy igy van és szükségtelen precizirozni, mert hiszen mindenki tudja és meg van arról győződve, hogy akármilyen hivatalba is menjen az a munkás, sehol sem beszélnek vele olyan hangon, olyan érzékkel, mint ahogy azt egy szocialista munkás megkívánja. (Igaz ! Ugy van !) Tessék megmagyarázni, hogy a proletárdiktatúra idején ez helytelen dolog, rossz politika és a diktatúrának ellenségei azok, akik nem a kellő udvariassággal és a kellő érzékkel intézik el a dolgokat. Ezenfelül igyekezzenek a bürokráciát megszüntetni, ne legyen továbbra is meg az a munkaösszetorlódás . . . (Zaj és felkiáltások : Már harmadszor mondja !) Elvtársak, akárhogy fáj az igazság, mégis csak igazság, és azért vagyunk itt, hogy a hibákat orvosoljuk. (Ugy van ! Helyeslés.) Egy hang : Elég, ha egyszer mondja ! (Félkiáltások : Sérti a fülét ! Zaj. Elnök csenget.) Csákányovszki Károly: A pénzügyi népbiztossághoz szeretnék még egy kérdést intézni aziránt, vájjon vannak-e valamelyes feljegyzések az állam háztartásáról, a kiadásokról és bevételekről, vagy csak ugy, minden tervszerűség nélkül megy a dolog, hogy addig nyomják a 25 koronásokat, ameddig az Athenaeum gépei fel nem mondják a szolgálatot? (Igaz! Ugy van! Zaj.) Mert
