Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-7

Tanácsok Országos Gyűlése Í9Í9. évi június hó W. 143 tény és igazság, elvtársaim, hogy akárhová megyünk, akárhol szerzünk vagy kapunk pénzt, mindenütt uj 25 koronásokat kapunk, régieket, használtakat alig lehet látni. (Ugy van / Zaj.) Ez igy nem megy. Már pedig azt nem fogja senki sem mondani, hogy a 25 koronásokat is elrakják az emberek . Szokob János." Tisztelt országos tanács! A termést biztositó bizottságok részéről kivánok egy pár megjegyzést tenni. Tudniillik amikor Esztergom a mai körülmények között nyomorúságos állapotban van, mert háromnegyed részét a csehek elfoglalták, akkor kiküldenek Budapestről a földmivelésügyi népbiztosságtól direkt a város részére egy birtokrendező biztost, és kiküldenek a megyére, amely egy járásból áll. Mi intézkedést kivánunk tenni, hogy fölösleges Esztergomba leküldeni két biztost, hisz az egész nem tesz ki annyit, hogy egy embernek volna elegendő munkája. De még ettől eltekintve, tisztelt országos tanács, megtörtént az a szomorú jelenség, hogy óriási pénz válság elé állit ják ezek a biztosok a városokat, kimerítik a pénzforrásokat, mert akár szükség van, akár nincs, mindig fiakkereket rendel a direktóriumoknak. Tehát azt gondolják ezek az elvtársak, hogy a direktóriumokat tisztán azért választja a munkásság a bizalmából, hogy az ő részükre utazási célokra fiakkereket rendeljenek, akkor, amikor mi kénytelenek vagyunk még a legközelebbi községekbe is gyalog kisétálni. Ennek megszüntetésére kivánjuk Esztergom részéről, hogy az ilyen biztosok számát, mint amilyent Esztergomba is küldtek, legalább is csökkentsék, mert igy feleslegessé válik két embernek, mint biztosnak a fizetése. Nyisztor György népbiztos: Jöhetett volna panaszra, nem kell ezt itt elmondani. Szokob János: Igen kérem, de itt fel kell tárni, mert hiába fordultunk, kedves Nyisztor elvtársam, a földmivelésügyi népbiztossághoz, az nem tudott segiteni. Azonkívül megtörtént még az is, hogy a biztos mellé három földmives elvtársat követelt a forradalmi kormányzótanács rendelete. Ezeket ki is jelöltük, azonban az illető népbiztos felszállt szépen a fiakkerre és azt a három földmives elvtársat, aki tényleg azért volt melléje állítva, hogy törekedjenek a földet műveltetni, otthon hagyta a városban. Igy azt látjuk, hogy ezek mindent tesznek, csak azt nem, amire ki lettek volna küldve. Ezért kivánjuk legalább is redukálni a számukat. Az ipari szocializálásról meg kell jegyeznem azt, hogy igenis, Budapesten tévesen fogják fel egyes központok vezetőségei ezt a dolgot, amidőn a forradalmi kormányzótanács világosan megjelölte, hogy a 100 holdon aluli birtokosoknak meghagyja a földjeit, azonkívül a húsz munkáson aluli kisiparosoknak szintén meghagyja az üzemét. Ettől eltekintve megtörtént az, amiLengyel elvtárs is bebizonyított, hogy a borbélyt munkások, azonkívül a festőmunkások központjai szintén egyenesen azt kívánták, hogy ezeket a kisüzemeket is feltétlenül szocializálni kell és olyan emberektől akarták elvenni a kisüzemüket, akik négy és fél évig voltak kint, akár a fronton, akár pedig a harctéren megsebesültek és rokkantakká váltak, vagy pedig fogságban szenvednek ma is. Ezeknek a hozzátartozóitól akarták elvenni. Nekünk mindenáron erős kézzel azt az álláspontot kellett elfoglalni, hogy megakadályozzuk, hogy az ilyen igazi kisproletároktól elvegyék üzemüket akkor, amikor a forradalmi kormányzótanács ezt nem kívánja. Egyes központi vezetőségek ezt félreértik. Kivételt kellett azonban tenni az építőiparosokkal, mert az elvtársak világosan láthatják azt,, hogy az építőipari mesterek mindenkit kizsákmányoltak. Kizsákmányolták a festőt, kizsákmányolták a bádogost, egyszóval minden iparoson nyerészkedtek. Tehát ezt az egy szempontot tartottuk csak szemünk előtt, hogy ezeket igenis korlátok közé szorítsuk és ne engedjük nekik a vállalati jogot addig, amig vagy a szakszervezetbe be nem lépnek,, vagy alá nem vetik magukat. , . (Zaj.) Török Gábor : Szakszervezetben nem lehet vállalkozó ! Oda akar bevinni vállalkozót ? Szokob János : Nem vállalkozni ! Tisztelt elvtársaim ! A munkabérek megállapítása, amelyet a kormányzótanács szintén rende-. lettel szabályozott, különösen nagymértékben járult hozzá, hogy egyes konjunktúra-szakszervezetek. mindjárt a legmagasabb órabéreket akarták kihasználni saját céljaikra. Ezt itt szabályozni kell,, még pedig — mint a vasutasoknál — évekhez kötve... Ne kezdjük mindjárt S K 50 filléres bérekkel. Tisztelt országos tanács ! Az adó tekintetében fel kell említenem, hogy a községi és városi kispolgárságnak igenis szüksége van arra, hogy az a tiz-huszholdas birtok, amelyet a kormányzótanács meghagy a részére, az ő kérelme alapján feltétlenül adó alá kerüljön, mert még mindig bizonytalannak tartja azt, hogy esetleg valamely váratlan pillanatban az ő tiz-husz hold földjét is, elszocializálja a kormányzótanács. Ezzel kapcsolatban, tisztelt elvtársaim, meg;; kell állapitanom azt, hogy a lakbérek leszállítása is óriási károkat hozott az országnak. Itt a fővárosban és egyes nagyobb városokban talán célszerű volt ennek keresztülvitele, de nem láttuk ezt helyesnek a vidéken főképen abból a szempontból, mert amikor egy munkástársunk 120 vagy 150 korona lakbért fizet, akkor leszállítják ezt 20%-kal, de a munkabért háromszorosan, négyszeresen is felemeljük. Mi a vidéken nem látjuk ezt helyesnek és célszerűnek. Azonkívül, tisztelt elvtársaim, megtörntét a régi időben, hogy a képviselőválasztásokon korteskedtek. Ezt tudjuk mindnyájan. Minden. félét Ígértek a munkásoknak. A forradalmi kormányzótanács ugyebár nem igért senkinek sem-mit. A szovjetet minden város és község munkássága megválasztotta, de amidőn látjuk és tudjuk, hogy a népbiztosság kiküld az egyes vidékekre földbirtok-mérnököket abból a szempontból,hogy-