Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

Tanácsok Országos Gyűlése Î9Î9. évi június hó 19. 135 a haszontalan vérontás, a háború erőszakos meg­nyújtása, amely felénk hangzik Clemenceau táv­iratából, visszafordítható azokra a hatalmakra, azokra az imperialistákra, akik ezt a háborút voltaképen, ha folytatják, csak azért folytatják, hogy diadaluk gyümölcsét leszedhessék. (Ugy van ! ügy van !) Ettől azonban elkéstek. Azoknak a katonatömegeknek, amelyekkel meg lehetett nyerni a világtörténelem legpáratlanabb gigászi küzdelmeit, lelki bilincsei össze fognak törni, azok a katonatömegek az orosz szovjet- és a magyar tanácsköztársaság példájára nem lesznek kaphatók arra, hogy időtlen-idókig tartsák őket sakkban és velük verjék le a világot újra egy uj imperializ­musnak és egy uj hódító kapitalista hatalomnak. Az ententenak nagyon is számolnia kell azzal, hogy azok a katonatömegek, az orosz és a magyar ka­tonatömegek példájára, lelki bilincseiket essze fogják törni és azt a kapitalista hatalmat, amely uj impériumot teremtett, amely meghódította és maga alá akarja temetni a világot, el fogják ker­getni, ők maguk fogják most a fegyvert és azokat a fegyvereket, amelyeket az imperializmus eddig a saját érdekében használt fel, az imperialisták ellen fogják felhasználni. A nemzetközi forradalmat én nem dátum­szerűen várom és logikusan és okosan senki sem várhatja dátumokra. A nemzetközi forradalom megnyilvánulhat állandó európai feszültségben és nyugtalanságban, amely lehetetlenné teszi azt, hogy konszolidálódjék az európai kapitaliz­mus, hogy újra hozzá tudjon jutni a munkanél­küli jövedelemhez, amely lehetetlenné teszi azt, hogy uj és nagy területeken ujabb és fokozottabb kizsákmányolást teremtsen. Ez az uj, nagy és egyre terjedő nyugtalanság a mi egyik legfonto­sabb, leghatalmasabb fegyverünk. De ezt csak ugy tudjuk kihasználni, csak ugy tudjuk értéke­síteni, — és ebben kell hogy egyetértsünk — ha a szovjet-hatalmat erélyesen és intranzigensen kezelve, itt Magyarországon megtartjuk, meg­tartjuk mindenkivel szemben, megtartjuk ugy, hogy a példaadás erejével, a saját hatalmával hasson Németországra, Német-Ausztriára, Cseh­országra, hasson az egész világ dolgozó népeire. Ebben több agitativ erő rejlik mindennél, amit el tudunk képzelni. Maga a létnek és maga a fenn­állásnak elragadó példája ez. A külügyi politikának és a belpolitikának ke­zelésében és taktikájában nálam csak egy szem­pont domboT odhatik ki és ez az : ha a munkás­osztály és a proletárság osztálypolitikát folytat. Ez az osztálypolitika jelenti azt is, hogy ha túl­nyomó erővel, a világnak katonai és erőszakszer­vezetével leverik a magyar tanácsköztársaságot, ez még nem jelenti azt, hogy Magyarországon meg­halt a szovjet-tanácsköztársaság, hanem jelenti azt, hogy az orztályharcnak ez a nyilvános formája leveretett, de jelenti azt is, hogy az osztályharc uj formákban, uj alakulatokban tovább fog folyni, lehet hogy veszélyesebben, erőteljesebben, mert magát az osztályharcot nem lehet elpusztitani, az tovább fog élni a munkásosztályban és a mun­kásosztály tovább fogja folytatni a maga küzdel­mét. Ezért nem lehet kishitünek lenni, ezért nem lehet elcsüggedni, mert az osztályharc változtatja formáit az adott szükségletek szerint. Ennek a politikának tehát csak az lehet a gerince a proletárság felfogásában, hogy mindent meg kell tenni, amit a proletariátus érdeke meg­kiván. Ha jól emlékszem Leninnek egy meghatá­rozására : azt kell tenni, amit a pillanat általános követelménye megszab és megkiván, de ezt aztán meg kell tenni következetesen és bátran. Ezt kell most nekünk is cselekednünk. Az adott pillanat­ban készek vagyunk a békekötésre. Békekötésünk és a békekötésre való készségünk mindenkivel szemben nyilt és becsületes. Békét kötünk, ha biztosítják létünket, ha megszerezzük ezeket az elemi előfeltételeket ; ha pedig nem, akkor foly­tatjuk a küzdelmet olyan adott viszonyok között, amilyen viszonyok és adott helyzetek rendelkezé­sünkre fognak állani. (Élénk éljenzés és taps). Elnök : A beérkezett sürgősségi indítványt Jankovics Lajos elvtárs óhajtja megindokolni. Jankovics Lajos : T. elvtársak ! Kun Béla elvtárs előadását pro és contra a felszólaló elv­társak már eléggé megvitatták. Tekintettel arra, hogy délután — ugy tudom — nem lesz ülés, azt a javaslatot tenném, hogy ma fejezzük be a külügyi vitát és ez a vita zárassék le. (Helyeslés. Felkiáltások : Halasszuk holnapra / Zaj.) Elnök: Tájékoztatásul jelzem, hogy a gaz­dasági kérdésekhez még 97 szónok van felírva ; a külügyi politikához eddig 35 szónok jelentke­zett. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Kérem, elvtársak, ez nem baj ; de nagyobb baj az, ha a forradalmi időkben a külső események jobban fognak sietni» mint az önök tárgyalásai. A forradalmi idők gyors tanácskozást is követelnek. Felteszem a kérdést, kivánják-e az elvtársak a külügyi vita bezárását % (Igen ! Nem !) Akik kívánják, emeljék fel a kezüket. (Megtörténik.) Most kérem azokat, akik ellenzik a vita bezárását, emeljék fel a kezüket. (Megtörténik.) A többség el­fogadta a vita bezárására vonatkozó indítványt. Átadom a szót Kun Béla elvtársnak, mint akit a zárszó joga illet meg. Kun Béla népbiztos: T. elvtársak! (Taps.) Én a Szamuely, Pogány, Hajdú és más elvtársak által kifejtettek ellenére ép ugy, mint a Kunfi elv­társ által nyújtott támogatás ellenére is megmara­dok a magam álláspontja mellett, megmaradok ama határozati javaslat mellett, amelyet előterjesztet­tem ; megmaradok azért, mert nekem a kiindulási pontom mindenkor a nemzetközi proletárforrada­lom, érdeke. A nemzetközi proletárforradalom érdeke szempontjából pedig lehetne más viszonyok között talán más külpolitikát csinálni, de a mai viszonyok között, a nemzetközi proletárforradalom mai állása mellett véleményem szerint más kül­politika nem lehetséges. Én nem vagyok híve annak, hogy a lehetősé-

Next

/
Thumbnails
Contents