Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-6
Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 19. 129 van ! Ugy van !) Mindezeknél fogva az a politika, hogy a békét keressük, helyes és ezért a külügyi bizottság javaslatát magunkévá kell tennünk, mert bizonyos, hogy ha nem lehet békét kötnünk, akkor el kell készülnünk a további küzdelemre, amely küzdelem azonban ne kizárólag az ipari proletariátus harca legyen a. kapitalizmus ellen, hanem oda kell állitani a földmivesproletárságot is. (Ugy van ! Ugy van !) Ha ez sikerülni fog, akkor megvan a biztos talaj arra, hogy az ipari proletariátus nem fog elvérezni. Ha meglesz az alkalom arra, hogy a gazdasági viszonyokat megjavítsuk, hogy a termelést valamiképen biztosítsuk, meginditsük, ha erre meglesz a lehetőség, akkor mi is elfogadjuk a breszti békét átmenetileg. De erre kevés a kilátás s ezért elszánt küzdelemre kell felkészülnünk. Ha azonban minden feltétel nélkül elfogadjuk ezt a békét és kiüritjük a felszabadított területeket, akkor éhhalálra, végtelen nyomorúságra kell elkészülnünk, akkor ismét ott állunk, mint március 21-én, amikor beláttuk, hogy minden szocialista politika, minden ilyen törekvés dugába •dől, mert a produkciót meginditani, a gazdasági folytonosságot biztositani nem tudjuk. A békét mindenesetre keresnünk kell, de ha küzdeni kell érte, akkor ott leszünk és necsak az ipari proletariátus legyen ott, hanem ott legyenek a földmunkások is. (Elénk helyeslés.) Elnök : Kellner Sándor következik. Kellner Sándor : Kunfi elvtárs vagy háromszor emiitette Bresztlitovszkot. Kunfi elvtársnak az a baja, vogy nem volt Oroszországban és nem tudja, nem ismeri azokat a motivumokat, amelyek az orosz proletariátust a bresztlitovszki béke megkötésére kényszeritették. (Egy hang : Biztosan maga se tudja ! Derültség.) Ha Kunfi elvtársnak május 2-án lett volna az a véleménye, hogy a magyar proletariátus bieszti békét kössön, akkor ezzel a nézetével nagyon •sokan találkoztunk volna. Május 2-án értelme lett volna egy breszti békének, azért, mert nem volt Vörös Hadseregünk, nyakunkon voltak a csehek és a románok. De ha már akkor vissza kellett utasítanunk a béke lehetőségét a románok követelései miatt, ugy ma, amikor a Vörös Hadsereg az ország egyik határán üldözi az ellenséget, lehetetlenség arról beszélni, hogy bresztlitovszki békét kössünk, lelkiismeretlenség és a proletariátus gigantikus harcával való visszaélést jelent. (Egy hang : Hoffmann tábornok is ezt mondta!) Ha Kunfi elvtárs Oroszországban lett volna a breszti béke megkötésénél, akkor tudná, hogy Oroszország a breszti békét akkor kötötte, amikor nem volt hadserege, -amikor minden oldalról szorították a nyakcsigolyáját, amikor az orosz proletariátus az előtt a lehetőség előtt állott, hogy ha nem köt breszti hékét, a porosz csapatok bevonulnak Moszkvába és Pétervárra, akkor Kunfi elvtársnak nem jutna eszébe itten olyan kijelentéseket tenni, hogy kompromisszumokat kell engedni a burzsoáziának, a nemzetközi kapitalizmusnak akkor, amikor a magyar proletariátus egészen más helyzetben van ma, mint volt 1918-ban az orosz proletariátus, amikor őt a breszti béke megkötésére kényszeritették. Most már, elvtársaim, nem is erről van szó. En mást kérdezek Kunfi elvtárstól. Kunfi elvtárs azt mondja, hogy ő nacionalistáknak tartja azokat, akik azt akarják, hogy az országot az ő régi területeivel együtt visszahódítsuk. (Ugy van !) Ugy van, elvtársak, egyrészt nacionalista az illető, de talán elképzelik az elvtársak, akik ugyvanoznak, hogy ebben van ma egy kis internacionalizmus is, mert ma, mikor mi a régi országhatárokat vissza akarjuk állitani, sőt tul akarunk rajtuk menni, (TJgy van I) ez nem nacionalizmust, hanem nemzetköziséget jelent, mert ezzel óriási proletártömegeket szabadítunk fel és állitunk a szocializmus szolgálatába, ezzel növeljük a Vörös Hadsereg erejét és az országhatárokon tul is igyekszünk a ma még kapitalista elnyomatás alatt élő idegen proletárokat felszabadítani. (Éljenzés és taps.) Én azt kérdezem Kunfi elvtárstól, hogy ha feláldozzuk mindenünket, és ha Budapest megmarad talán Szentendréig és Szobig, és ha mindenben teljesiteni fogjuk an entente-imperialisták kívánságát, vájjon mit fog ehhez szólni a budapesti proletariátus? Mivel fogja őket Kunfi elvtárs a szocializmus magvának bevevésére és a proletárdiktatúra megmentésére kényszeríteni, ha azt kell nekik mondani, hogy nincs ennivaló, nincs ruha, nincs szén, nincs fa, sem nyersanyag, ugy hogy fel kell fordulnia a budapesti és környékbeli proletariátusnak? Vájjon ez-e az a garancia, amit Kunfi elvtárs nyújtani tud, hogy a proletárdiktatúrát fenntarthassa ? Kunfi elvtársnak tudnia kell azt, hogy Pest és környéke egyedül nem maradhat meg a proletárdiktatúra alatt, mert a budapesti proletariátusnak, amely a legnagyobb áldozatot hozta ezért a forradalomért, el kell pusztulnia Clemenceau ur és — ha ugy tetszik — Kunfi elvtárs jóvoltából. (Tetszés és ellenmondások.) Miklós Móric : Ez Kun Béla javaslata. (Zaj. Elnök csenget.) Kellner Sándor : De, elvtársaim, van még egy másik szempont is. Vájjon mit szólna ehhez a szlovák proletariátus, amely két nappal ezelőtt azt a táviratot küldte ide, hogy testvéri szövetséget kötött velünk és velünk együtt harcolni akar a proletariátus felszabadításáért ? (Egy hang : Majd kitűnik !) Vájjon mit szólnának Eperjesen, Kassán és a többi városokban, ahol ami vörös hadseregünk egyesült a szlovák, a tót proletariátussal, ha olyan egy-kettőre visszavonul ami vörös hadseregünk és oda ismét a cseh imperialisták seregei vonulnának be ? Vájjon fokoznók ezzel a proletariátus öntudatát ? Kunfi Zsigmond népbiztos : Ott van a szlovák köztársaság ! Ott vannak a tót proletárok ! Kellner Sándor : Ez igaz, ott van a tót proletariátus, de Kunfi elvtársnak tudnia kell, hogy A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYULESEKEK NAPLÓJA. I. KÖTET. 17
