Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-6
130 Tanácsok Országos Gyűlése Í9Í9. évi június hó Î9. mennyire gyengének bizonyult a tót proletariátus a saját maga felszabadítására, épen fel világos ulatlanságánál fogva. Épen ezért nem szabad kiengedni ebből a láncból most már a tót proletariátust s ismét önönmagára utaltatni, hanem a tót proletariátussal egyesülve, vele egyetemben igyekeznünk kell a proletárdiktatúra megvédésére, (Ugy van !) Azonban, elvtársak, mit is akar Clemenceau ur? Nem akar ő semmi egyebet, mint azt, amit tényleg Kunfi elvtársunk mondott. Én nem tudom, de Kunfi eltársnak tudnia kell azt, hogy a breszti béke két harcoló fél tárgyalása által köttetett meg. Ott megbeszélték a határokat, aláirtak a szerződést, ami kötelező volt ugy a német, mint az orosz akkori kormányokra nézve. (Felkiáltások : Csak nem tartották meg!) Nekünk azonban, elvtársaim, nem is lehet breszti békét kötnünk, mert itt nem arról van szó, hogy ők tárgyalni akarnak velünk, hanem csak arról, hogy kiadják a marsrutát. Nem kell aláirni semmit, az entente nem kötelezi magát semmire, de a magyar proletariátus kénytelen odaadni mindazt, amit a proletárdiktatúra magában rejt, kénytelen odaadni, ha szót fogad s ezzel önkénytelenül feláldozza magának a prelátáriátusnak uralmát. Mert amit Clemenceau akar, amit a francia és az egyesült imperialisták akarnak, az semmi egyéb, minthogy tessék a tanácskormányt, a proletárdiktatúrát feláldozni, adjuk át a helyünket olyan politikusoknak, akik fenn akarják tartani, vissza akarják hozni a régi rendet s akikkel — mondják ők — mi majd megtaláljuk a lehetőségét annak, hogy békét kössünk Magyarországgal, ha a határok mindjárt csak Szobig meg Szentendréig fognak is terjedni. (Igaz ! ügy van ! Taps.) Semmi . egyebet nem jelent ez, elvtársak. És én, aki ott élek a határon, aki közel három hónap óta az osztrák határ mellett szolgálom a proletariátus ügyét, látom és érzem, hogyha el fogadnánk is minden kikötés nélkül Clemenceau ur és társai kivánságát, ott a határon már előre fel vannak sorakoztatva, tisztek vezetése alatt, azok az ellenforradalmi bandák, amelyeket Clemenceau ur és társai minden továbbiak nélkül felhasználhatnak — hogy ha ők már nem akarnak cselekedni ennek a proletáruralomnak megtörésére. (Igaz ! ügy van !) Elvtársaim ! Még ha békét tudnánk is kötni, még ha létre jöhetne is egy breszti béke, Kunfi elvtárs megérti, hogy talán akkor sem élnénk békében. Hiszen Kunfi elvtársnak tudnia kell. . . Miklós Móric: Miért nem vitatkozik Kun Bélával ? Kun Béla javaslatáról van szó ! (Igaz ! ügy van! Zaj.) Kellner Sándor: Elvtárs! Örüljön, hogy magával nem vitatkozom. (Élénk derültség és taps. Felkiáltások : Valóban nagy öröm, ha magával nem kell vitatkozni ! Zaj.) Kunfi elvtársnak tudnia kell, hogy az orosz proletariátus még ma is kénytelen Kolcsakékkal verekedni, a francia és angol imperialisták által szervezett és jól felfegyverzett ellenforradalmi bandákkal, és ha Kunfi elvtárs azt képzeli, hogy nálunk a Szemerék, a Károlyi Gyulák és a Szmrecsányiak nem fognak Kolcsak szerepére vállalkozni, akkor téved ; de épen azért, mert nem téved, mert tudja, hogy igenis, vállalkoznak erre : nem szabad még csak hangoztatni sem azt, hogy a mi vörös hadseregünk vonuljon vissza, fogadjunk szót, ne legyen más, mint Budapest és környéke, csak a tanácskormány és a proletárdiktatúra maradjon meg,. mert ha mi ebbe belemegyünk, ez feladása a proletáruralomnak, feladása mindama vívmányoknak, amelyeket már megszereztünk, mindennek önként, nyíltan való eldobása a kezünkből. (Igaz ! Ugy van ! Taps.) És nem tudom, mit szólna hozzá a vörös hadsereg ? Tessék megkérdezni a szegény parasztokat.. Hiszen, elvtársak, tudjuk nagyon jól, hogy mi nem szivesen harcolunk. Meguntuk i\ háborút. Ezzel tisztában vagyunk. De ha a proletariátus az ipari proletariátus százezrei ott vannak a vörös hadseregben és védenek benneteket, szegény parasztok, akkor most már önöknek is, földmives elvtársaim, meg kell magyarázniok kinn a faluban a parasztságnak, hogy az ipari proletariátus mellé kell állni, hogy a parasztság is megtarthassa mindazt, amit neki az ipari proletariátus kivívott. (Zaj és felkiáltások : A parasztság már jórészben ott karcol !) Nagyrészben már ott vannak, de még nagyon sokan hiányzanak. (Zaj és felkiáltások ; Legfeljebb annyi, mint az ipari proletariátusból!) Még egyről akarok megemlékezni és ez a blokád kérdése. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ha elfogadjuk is Clemenceau urnák a jegyzékét, akkor is tisztában kell lennünk azzal, hogy a megállapitott határoknál . . . Elnök: Kérem egy percre megállani. Meg kivánom az igazság érdekében jegyezni, hogy Kellner elvtársunk itt Nyugat-Magyarországon az ellenforradalom leverése körül nagyon nehéz. szép és férfias munkát végzett. (Éljenzés és taps.) Kellner Sándor : Én köszönöm Bokányi elvtársnak ezt a megjegyzését, én nem tartottam érdemesnek reflektálni olyan embereknek a megjegyzésére, akik nemcsak hogy ellenforradalmi akciók leverésénél, de ott, ahol baj van, nem állanak oda, sőt ott, ahol tehetik, ellenünk és a vörös hadsereg ellen agitálnak, (ügy van! Éljenzés.) A blokád kérdése roppant aggasztó és termelésünkre nézve is nagy aggállyal kell hogy eltöltsön bennünket. Felhangzottak itt olyan szavak, hogy ha kapunk valamit az ententetól, annak ellenében, hogy Muritjük területeinket, akkor még csak el lehet fogadni ezt a jegyzéket ; én azon a véleményen vagyok, hogy mi az ententetól nem kaphatunk semmit, nem pedig azért, mert az ententenak magának sincs ; ha az ententenak volna nyersanyaga, ha rendelkezne ama terményekkel, amelyek a termelés fokozását biztosithatnák, akkor Csehország, a románság és a többi,, az ententehoz ragadt imperialista államok nem volnának abban a kényszerhelyzetben, hogy betörnek ide hozzánk, és ha valaki olvassa a cseh