Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

Tanácsok Országos Gyűlése Í9Í9. évi június hó 19. 127 Kunfi Zsigmond népbiztos: En mindazokkal áz elvtársakkal, akik azt mondják, bogy az entente nem igér és nem akar velünk békét kötni, hogy ez az ultimátum, amelyet mi most az ententetól kaptunk (Zaj. Halljuk ! Halljuk !), nem békeajánlat, és hogy az ententenak ezt a felszólítását szigorú parancsoknak, teljesíthetetlen követeléseknek tömege fogja egymásután követni, teljesen egyetértek és én illuzionistáknak tartom azokat, akik azt hiszik, hogy az entente ezzel a tanácskormánynyal tárgyalni fog. Látjuk, bogy nem tárgyal a burzsoá-kormányokka], nem tárgyal a koalíciós kormányokkal sem, mert hiszen az, ami Versaillesben történik, tárgyalásnak nem nevezhető. Utasításokat kapnak és lényegében az a különbség, hogy ők ezeket az utasításokat szemtől-szembe kénytelenek átvenni, mi pedig annyival kellemesebb helyzetben vagyunk, hogy legalább azt a megszégyenítést, amely ebben a tényben rejlik, elkerüljük, mert velünk ezeket táviratban közlik. Én nem tartom lehetségesnek és nem is hiszem azt, hogy Európában mindaddig, amig ez a nagy szociális krízis le nem folyik, a béke állapota következzék be. Békét a kapitalizmus teremteni valóban nem tud. Ellenben lehetségesnek tartom, — és minél jobban növekedik a szociális forradalom ereje az entente államaiban, annál valószinübb az, — bogy bizonyos fokú lélegzetvételre nemcsak nekünk, nemcsak az úgynevezett legyőzött országoknak van szükségük, hanem ilyen lélegzetvételre, ilyen pillanatra magának az entente imperializmusának is szüksége van, ugy hogy én azt mondanám : innen mi békét az ententetól hiába kérünk, béketárgyalásokat mi hiába kívánunk, mert ahhoz, hogy tárgyalás legyen, két fél kell, és azok minden valószínűség szerint velünk tárgyalni nem akarnak. Mi az azonban, amit nekünk ebben a pillanatban nézetem szerint tennünk kell és amit tulaj donképen azzal a válasszal, amelyet Clemenceau jegyzékére adtunk, valóban meg is tettünk. Ez az, hogy kifejezzük azt a készségünket és akaratunkat, hogy a háborút önmagáért folytatni nem akarjuk. Nekem nem a béke a fontos, hanem fontos a harc beszüntetése azért, bogy minden erőnket az országnak, a Tanácsköztársaságnak belső kiépítésére, gazdasági felépítésére, a produkció megindítására fordítsuk. (Elénk helyeslés és taps.) Másik oldalon fontos az, hogy belső dolgainkba az entente ne avatkozzék bele (Helyeslés.), bízza azt reánk, minő módon akarja Magyarország proletariátusa önmagát kormányozni, bizza ezt rá Magyarország dolgozó oszt'ly?.ra, a magyaróra-ági dolgozó proletariátusra. (Felkiáltások : Ezt nem fogja megtenni/) Pogány József népbiztos: Épen ezt az egyet nem akarja ránk bizni. (Halljuk 1 Halljuk!) Kunfi Zsigmond népbiztos : A harmadik dolog, ami fontos számunkra, a következő : A területi kérdések jelentéktelenek számunkra abban a pillanatban, amikor a gazdasági forgalomnak szabadsága helyreáll. (Egy hang : Hajdú ugyanezt mondta.) Tehát mi abban a pillanatban amikor az entente ellenünk háborút nem indit és nem folytatja a háborút, mi egy ofíenziv hadviselést ne csináljunk. Ami követelésünk az entente-tal szemben semmi egyéb ne legyen, mint a gazdasági forgalom szabadsága és belső dolgainkba való be nem avatkozás. Gábor Károly : Egyiket sem fogja megadni ! Kunfi Zsigmond népbiztos : Ez olyan politika, amely lényegében (Folytonos zaj. Elnök csenget.) ebben a mi jegyzékünkben kifejezésre jut. Én azt a határozati javaslatot, amelyet Kun Béla elvtárs beterjesztett, elfogadom, és lényegében csak azokkal a kommentárokkal polemizáltam, amelyeket nem annyira ő, mint inkább Szamuely és Pogány elvtársak hozzáfűztek, de amelyek ennek a külső politikának egész szellemére nézve meghatározó és döntő jelentőségűek. Van egy másik dolog Kun elvtárs felszólalásában, amit én minden külpolitikai állásfoglalásunkban döntőnek tartok, de ami eddig még nem következett be. Napok múlva dől csak el a dolog s ezért alapjában véve feleslegesnek tartom, hogy beszéljünk róla s ez a német békeszerződés kérdése. Nem lehet kétséges az, hogy a német békeszerződés elfogadása vagy visszautasítása igen nagy mértékben befolyásolni fogja az ententenak Magyarországgal szembeu való, nem akaratát, hanem lehetőségeit, azt, hogy mi az, amire ő a Magyar Tanácsköztársasággal szemben elhatározni tudja magát, mi az, amire képes. Én Kun elvtárs felfogásával szemben azon a véleményen vagyok, hogy a momentán helyzet ünkre feltét lenül előnyösebb és hasznosabb volna,, ha a német békefeltételeket nem irnák alá ; de az erről vala polémiát ebben a pillanatban — miután egy olyan eseményről van szó, amelyre nekünk, akár igy gondolkozunk, akár ugy gondolkozunk, semmiféle befolyásunk nincs, amely el fog következni — nem tartom időszerűnek s azért erről részletesebben és bővebben szólani nem akarok. Még csak egyetlenegy dolgot befejezésül, s ez az, amit Kun elvtárs abban az általános analízisben és jellemzésben felhozott, amelyet a kapitalizmusról, az imperializmusról adott, s amely lényegében mindnyájunk felfogásával megegyezik. Csak egyetlenegy dolog van, amire nézve egy megjegyzést akarnék tenni, s ez azok a szavak, amiket Kun elvtárs a pacifizmusról mondott. Abban ővele teljesen egyetértek, hogy a pacifizmus a világforradalomnak mai fejlődési fokán valóban egy reakciós eszköz. Tisztán látom azt, hogyha ma egy pacifista gondolatvilág elterjedne a proletariátus között, ez alapjában véve a proletariátus szellemi és lelki lefegyverzésével volna egyértelmű. Ellenben meg nem látni, hogy ez a pacifizmus, amely ma lehet egy konzervatív és reakciós erő, ez a pacifizmus .. . Kun Béla népbiztos: Én a burzsoa-pacifiz-