Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-6
126 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 19. vélemények tüzéből kerülhet ki az igazság. (Éljenzés és taps.) Kunfi Zsigmond népbiztos: Azt a felfogást, amelyet itt Hajdú elvtárs felszólalásából hallottunk, én a megszállott teiületekről jövő elvtársak gondolkodásában igen természetesnek és jogosnak tartom. Ennek a felfogásnak az a természetes és logikus következménye, — s minél internacionálisabb, minél forradalmibb gondolkodású valaki, annál inkább következik belőle az, — hogy bennünket a mai megszállott magyarországi területen levő proletariátussal semmi közelebbi kepcsolat nem füz össse. mint akár Német-Ausztriának, végy a Német birodalomnak, vagy akármilyen más államnak proletariátusával. Ha tehát valaki a régi területi összetartozás elve alapján azt kivánja, hogy a magyarországi tanácsköztársaság mindaddig folytassa háborúját, amig ezt a területet fel nem szabaditj a és vissza nem hódítja, akkor . . . Neumann József: Ezt nem mondta Hajdú. (Nagy zaj.) Égy hang : De következik belőle t Kunfi Zsigmond népbiztos:. . . folytassa ezt akkor, amikor az erők józan mérlegelése alapján ez a proletariátus esetleg azt találhatja, hogy ereje elegendő arra a proletariátus diktatúrájának fenntartására ezen a megszükitett területen, de nem elegendő arra, hogy egy kiprovokált háborúban az itt körülöttünk lévő kis kapitalista államoknak és talán az entente imperialista államainak fegyveres ellentállását kiprovokálja. Ebben a felfogásban, amely ilyen módon egy általános, egyelőre az ország területére szorítkozó, azután pedig fokozatosan a világ valamennyi államát felszabaditó proletárháborunak folytatását akarja a Magyar Tanácsköztársaságnak, a magyarországi proletariátus diktatúrájának kötelességévé tenni, egyrészről olyan szociális rnesszianizmust látok, amely a mi erőnket messze túlhaladja, másrészről pedig egy transzformált, átalakitott, lappangó, talán az illetők öntudatában világosan ki sem fejeződő nacionalizmust látok. Radó Ernő : Nem igaz, le az ingadozókkal ! (Zaj-) Kunfi Zsigmond népbiztos : Elvtársaim ! Nekem az • a meggyőződésem, hogy a mi igazi feladatunk és hivatásunk — és ebben lényegében az Orosz Szovjetköztársaság nem csinál mást — minden belső és külső erőket koncentrálni arra a nagy kérdésre, hogymiképen tudjuk mi a proletariátus uralmát itt bent, ebben az országban, a rendelkezésre álló területen fenntartani. En tudom, hogy amit most mondani fogok, brutális lesz. Olyan dolog lesz, ami igen sok elvtársnak sérti az érzését, de én mégis nyiltan és világosan megmondom : (Egy hang : Ez a helyes !) én a nemzetközi szocialista szolidaritás érzésével nézem a felszabadított területek proletariátusát. De ha nékem választanom kell, hogy a szovjeturalcm megmaradhasson Budapesten, egy szűkebb területen és ha ennek az az ára, hogy a most felszabaditGtt területeknek egy részét visszaadjuk, nem habozom abban, hogy az utóbbit válasszam, mert ennek a forradalomnak szive Budapest és a budapesti proletariátus. (Egy hang ; De mit fog enni ? Zaj.) Ennek a hatalomnak a szive Budapest proletariátusa. Ezt pedig kockára tenni és feláldozniezekért a meghóditott területekért nem akarom. Nem pedig azért, mert én bennem nincs meg az a kishitűség, ami megvan azokban az elvtársakban, akiknek a radikalizmustól csak ugy lángol minden szavuk. Én valóban hiszek abban, hogy a nemzetközi forradalom terjedőben van, (Ugy van! Ugy van !) de velük szemben azt állitom, hogy ez egy igen hosszú, igen bonyolult, igen sok visszaütéssel járó folyamat és nekünk az a feladatunk, hogy politikánkat ne arra épitsük, hogy holnap, vagy két hét múlva, vagy egy hónap múlva ez a nemzetközi forradalom bekövetkezik, hanem iparkodjunk itt bent a forradalomnak, a diktatúrának ezt a szigetét megtartani (Ugy van !) minden eshetőséggel szemben, ha kell megalkuvás és kompromisszumok árán is. En Szamuely elvtársnak, amikor azt mondotta, hogy nem lehet belülről proletárdiktatúrát épiteni és kivülről az imperialistákkal megalkudni, kétszer is közbevetettem : Mi volt Breszt-Litovszkban, mit csináltak ott az oroszok ? Azt mondom tehát, ha módunk van arra. hogy egy breszt-litovszki békét kössünk, ugy ezt a békét meg kell kötnünk. (Nagy tetszés és taps.) Szamuely Tibor népbiztos : Ez nem bresztlitovszki béke, ez egészen más, ha aláirunk mindent, amit ránk diktálnak ! Radó Ernő : Árulás volnafeladni az országot|! (Zaj.) Kunfi Zsigmond népbiztos : A breszt-iitovszkihoz hasonló békét meg kell kötni, elvtársak. Mert ha az entente imperializmusát ki is kezdte, erősen dekomponálta is a szociális forradalom, ha erőit a munkások mozgalmai egyre fokozódó mértékben lekötik is, ne legyünk olyan illuzionisták, ne vezettessük magunkat félre és ne higyje azt senki, hogy ha ennek az ententenak módja és akarata van hozzá, hogy katonai erővel minket letiporjon, hogy ezt ne tudja megtenni. Én nem mondom, meg kell próbálni a végső ellentállást, ha ez a pillanat bekövetkezik, de amig ez nem következik be, a proletariátus és a nemzetközi forradalom ellen való bün, ki nem használni minden lehetőséget arra, hogy itt mi magunkat megmenthessük és ha ennek az ára, — mondom — hogy területeket fel kell adni, én ezt az árat sem tartom nagy árnak azért, hogy itt megmenthessük a proletárforradalmívb és a szocializmus uralmát. (Helyeslés. Zaj.) Egy hang : Scheidemann szemüvegén keresztül nézve a dolgokat. A valóság nem ezt mondja !, : Böszörményi István : Kérdezze meg Szamuely elvtárs a vörös katonákat meg a földmivesszegényeket a vidéken, kivánják-e a harcot, msjd megmondják. (Zaj.)
