Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 19. 125 Csak akkor, amikor igenis, nyíltan, egyenesen és határozottan, pontosan fogjuk tudni azt, hogy mit kivan az entente és mit ad érte, amikor pontosan fogjuk tudni azt, hogy ezek a kivételek, vagy engedmények, amelyekben én egyébként egyáltalában nem hiszek, ugy nekünk, mint az oroszországi forradalmi proletariátusnak szólnak, akkor lehet igenis arról szó, hogy mi az entente-tal valamelyes szerződést köthessünk. Nemcsak azt nem tudjuk elvtársaim, hogy a déli határok melyek lesznek, de azt sem tudjuk, hogy a béke feltételeiben milyen hihetetlen követelésekkel hihetetlen zsarolásokkal fog majd előállni az entente. Hiszen a román imperialistáknak a jegyzékét is legfőképen azért kellett válasz nélkül hagynunk, mert minden lefegyverzésen és minden anyagkiszolgáltatáson kivül még azt is követelték, hogy látatlanba fogadjuk el a később megállapítandó békefeltételeket. Az entente jegyzéke semmivel sem jobb ennél, mert hiszen egészen természetes, hogy amikor azt követeli, hogy adjuk fel a már felszabadított területeket, ugyanakkor elvárja és megköveteli, hogy fogadjuk el az ő általa diktált békefeltételeket is. (Ugy van! balfelől.) Ha mi nem akartuk magunkat kiszolgáltatni a román bojároknak, a román imperialistáknak, én azt mondom, elvtársaim, és ez a véleményem egyezik a vörös hadsereg minden katonájának véleményével is, hogy nem szabad kiszolgáltatni magunkat az entente-imperialisták kegyelmének sem ! (Ugy van ! Ugy van ! Taps balfelől.) Igen tisztelt elvtársaim ! A kommunista kiáltvány azt mondja, hogy a proletariátusnak nincs mit veszitenie, nem lehet elvenni tőle azt, amije nincs. De a győzelmes proletariátusnak, az önmagát felszabadított proletariátusnak nagyon sok veszítenivalója van. A magyarországi győzelmes forradalmi proletariátus a láncait már elveszítette. Ha most nem védi meg magát, ha most megadja magát az entente kegyelmére, akkor nem a láncait fogja elveszíteni, hanem elvesziti az egész világot. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől. Élénk taps.) ' Elnök : Kunfi Zsigmond elvtárs ! Kunfi Zsigmond népbiztos: Tisztelt elvtársaim ! En Szamuely és Pogány elvtársak felszólalásával szemben szükségesnek tartom azt, hogy itt a kongresszuson, miután ők a proletariátusban élő harci és háborús készségnek kifejezést adtak, a magam részéről kifejezést adjak annak a meggyőződésemnek és felfogásomnak, hogy a magyar proletariátusnak óriási tömegei, még pedig ugy azok, akik itthon vannak, mint azok, akik a vörös hadseregben vannak, elsősorban békét kivannak (Ugy van! Ugy van ! Ellentmondások balfelől. Felkiáltások balfelől : Nem átt !) és a háborút •csak a béke kivi vására ránk kényszeritett eszköznek tekintik. (Ugy van! Ugy van!) Bármilyen kellemetlen és talán kompromittáló lehet is Kun Béla elvtársra nézve, de én elmondom, hogy az ő általános felfogását a mi külpolitikai helyzetünkről általában és arról, hogy •ebben az adott pillanatban mit kell tenni, én helyesnek tartom, a magam részéről támogatom (Helyeslés.) és ezt Pogány és Szamuely elvtársak felfogásával szemben itt a kongresszus szine előtt szükségesnek tartom bejelenteni. (Helyeslés.) Szükségesnek tartom pedig ezt bejelenteni azért, mert nézetem szerint az a koncepció, amelyet itt Pogány és Szamuely elvtársak a magyar proletariátusnak a nemzetközi forradalomban való szerepéről és funkciójáról előadtak, az én nézetem szerint azt jelenti, hogy ők a magyarországi proletariátusnak a világ megváltó szerepét szánták, még pedig ugy, hogy ebben a világmegváltó szerepben az a proletariátus, ha szükséges, vérezzen el és pusztuljon el. Pogány József népbiztos: Ennek pont az ellenkezőjét mondtam. (Zaj. Egy hang balfelől : Kicsavarta ! Halljuk ! Halljuk !) Kunfi Zsigmond népbiztos: Én a szocialista messianizmusnak ezt a háborús felfogását, amely azt mondja, hogy nekünk a háborút mindaddig kell folytatnunk, amig a világ összes elnyomottait fegyveres erővel fel nem szabadítottuk, ezt a háborús felfogását, amely azt mondja, hogy nekünk a háborút mindaddig kell folytatnunk, amig a világ összes elnyomottait fegyveres erővel fel nem szabadítjuk, — a szociális messzianizmusnak ezzel a gondolatával szemben, amelyet ilyen világosan el nem mondottak, de amely logikus következménye ennek az álláspontnak, (Felkiáltások ; Ezt nem mondották ! Le az ingadozókkal ! Halljuk ! Halljuk !) ezzel a felfogással szemben azt állítom, hogy nekünk a világ proletariátusával és a nemzetközi forradalommal szemben (Folytonos zaj. Elnök csenget.) egyetlen igazi, nagy kötelességünk van, és ez : ezt az oiszágot a szociális forradalom számára, a tanácsköztársaság számára, a proletariátus diktatúrája számára megtartani. (Ugy van ! Ugy van !) Amint bennünket nem orosz proletártestvéreinknek fegyveres ereje szabadított fel, hanem ennek az országnak a proletársága volt az, amely saját erejével, forradalmi harcával megtörte a kapitalisták uralmát, amint Oroszország nekünk alapjában véve saját nagy példájának tanulságán kivül eddig semmit sem adott, ugy mi sem tartozunk lényegében véve a világ proletariátusának egyébbel, mint azzal, amit Oroszország nekünk és az egész világ proletariátusának adott: megtartani a szociális forradalom tűzhelyét itt . . . Szamuely Tibor népbiztos: Es harcolni és megvédeni az országot ! (Zaj.) Kunfi Zsigmond népbiztos:... és példánk erejével várni, hogy a többi proletárok bennünket kövessenek. (Felkiáltások : De nem lepaktálni közben ! Zaj. Elnök csenget.) Mert amit Hajdú elvtárs mondott . . . (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Kérem,tisztelt elvtársak, ebben a teremben nem a hang bősége, nem a fegyverek ereje, hanem az érvek igazsága fog dönteni. (Ugy van! Ugy van ! Élénk taps.) Kérném ezt a minimális tárgyalási szabályt szem előtt tartani, örömmel üdvözlünk minden véleményt, mert csak az ellen-