Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-6
124 Tanácsok Országos Gyűlése Î9Î9. évi június hó 19. 1918-ban voU ! Reálpolitikai lehet azért csinálni !) Szamuely Tibor népbiztos: Tisztelt elvtársaim ! Nem lehet kétség aziránt, hogy a kommunista kormány jelszava, hogy : Világ proletárjai egyesüljetek !, még nem valósult meg teljes mértékben, de az a jelszó, hogy : Világ kapitalistái egyesüljetek !, teljes mértékben megvalósult. (Ugy van!) A magyar tőkések mindenkoron számithatnak az entente tőkéseinek támogatásaira. (Egy hang : Nem nagyon !) A magyar kapitalisták, a magyar ellenforradalmárok mindig bázist fognak találni azoknál a külföldi idegen kapitalistáknál, akikkel mi most békét akarunk kötni. De hiszen elvtársaim nem is békéről van szó. Egyelőre csak olyan követelések kiegyenlítéséről van szó, melyek fejében az entente nekünk egyáltalában semmit sem garantál, (ügy van!) Tulajdonkép nincs egyébről szó, mint azoknak a gyalázatos, aljas feltételeknek, melyeket a román imperialisták terjesztettek annak idején a magyar tanácsköztársaság kormánya elé, szebb, simább, vagy óvatosabb, ravaszabb formába való öltöztetéséről, (ügy van!) Mert hiszen abban sem volt egyébről szó, minthogy adjuk ki minden fegyverünket, minden mozdonyunkat, minden waggonunkat, egyszóval pőrére vetkőztessük magunkat, hogy annál könnyebben, egyszerűbben végezhessenek velünk. Most nem ilyen drasztikus eszközökkel akarnak bennünket kivégezni, nem ilyen eszközökkel akarják megfojtani a forradalmat Magyarországon, hanem szépen, ügyesen, a diplomáciai ravaszságok minden alkalmazásával azt mondják : mi elitélünk minden haszontalan vérontást. Ugyanazok mondják ezt, akik milliókat és milliókat hurcoltak a vágóhidra, millió és millió özvegyet és árvát tettek szerencsétlenné. Ezek most a haszontalan vérontás jelszava alatt akarják visszaparancsolni a győzelmes magyar proletárhadsereg csapatait, hogy azután ujabb és ujabb követelésekkel léphessenek fel ellenünk. Magáról a békéről nem lehet beszélni akkor, amikor még csak a határokat sem állapitják meg az egész országra vonatkozólag. Tudjuk, csak önkényes megáEapitásról van szó az északi és keleti frontokon és mi ugyanakkor semmiféle garanciát nem látunk arra, hogy az ententenak az a néhány divíziója, amely ez idő szerint Szeged környékén áll, mely célokkal marad ott és milyen célja van a jövőre vonatkozólag. (TJgy van ! Ugy van !) Nem lehet a csapatokból a támadás szellemét, amelyet május 2-ika óta sikerült belevinni a magyar proletár vörös hadseregbe, kiengedni azzal, hogy visszaadjuk a kizsákmányolóknak, a kapitalistáknak a már felszabadított területeket, ugyanakkor, amikor nem vagyunk biztosak afelől, hogy délről nem fenyeget-e bennünket egy ujabb rabság, egy ujabb elnyomatás. Énnekem nincsen sok okom aggódni, ismerve a magyar proletár vörös hedseregnek harci szellemét, nincs sok okom aggódni aziránt, hogy bennünket az entente követelésének nem teljesitése esetén valami túlságosan komoly veszedelem fenyegetne Nagyon jól tudom, elvtársak, hogy az entente hasonló diplomáciai és katonai ravaszságokkal megpróbálkozott már Oroszországban is. Oroszországban, északon is, keleten is, délen is megpróbált különböző expedíciós hadseregekkel gátat vetni az orosz proletárforradalom elé, megpróbált végiggázolni az oroszországi munkásság és földmives- szegénység forradalmi harcán és mindannyian jól tudjuk, hogy ez nem sikerült neki. Lent délen, ahol csak a legutóbbi időben folytak a harcok az ukrán proletárcsapatok és az entente csapatai között, mint ismeretes, e harcok az entente-csapatok teljes megsemmisülésével végződtek. Nem kell elfelejteni, elvtársak, hogy az entente hadseregében az öt éves imperialista háború és a proletariátusnak — amely pedig a hadsereg zömét teszi ki — teljesen idegen célokért való ujabb küzdelme, ennek a hadseregnek demoralizálását eredményezte. Fokról-fokra züllik, demo ralizálódik az entente hadserege és ugyanakkor fokról-fokra, sőt hatalmas lépésről-lépésre erősödik a magyarországi proletariátus vörös hadserege. (Ugy van!) Az entente és a hozzácsatlakozott különböző apróbb imperialista államok züllésnek indult, sőt mondhatnám, már züllött hadseregével szemben áll a fejlődő, folyton erősbödő magyar proletariátus hadserege, szövetkezve testvéri egyesülésben az oroszországi és ukrán szovjetköztársaság vörös proletárhadseregével. (Élénk taps.) Igen tisztelt elvtársaim ! Ugyanakkor, amidőn mi a legnagyobb örömmel vesszük mindazokat a hireket, amelyek a nyugat kapitalista államaiból érkeznek hozzánk a nyugati államok munkásságának forradalmi megmozdulásáról, ugyanakkor, amikor a francia, angol és az olasz munkásság sztrájkol, de meg nyilt utcai harcokkal is tüntet az imperialista rablóbéke ellen, tüntet a SzovjetOroszország és Szovjet-Magyarország belső ügyeibe való entente-beavatkozás ellen, ugyanakkor nem szabad nekünk elfelejtkezni egy igen fontos momentumról, amelyről eddig, sajnos, még szó nem esett a tárgyalások folyamán és ez a magyarországi tanácsköztársaság kötelessége, a szolidaritás kötelessége az oroszországi tanácsköztársasággal szemben. (Ugy van ! Lelkes taps.) Nem akarom bővebben fejtegetni, hogy mit és miért köszönhetünk mi az oroszországi tanácsköztársaságnak, nem akarom bővebben fejtegetni, hogy mily kötelességeink vannak az oroszországi proletariátussal szemben. De az az egy kétségtelen, hogy nekünk a harcot feladni, a harcot beszüntetni addig nem lehet, amig az oroszországi proletariátus veszélyben van, amig az oroszországi proletariátussal az entente szóba állani nem akar, ellenben minden eszközzel, minden rendelkezésre álló eszközzel, letiporni, vérbegázolni akarja. Addig nálunk nem lehet arról szó, hogy a harcot feladni, vagy csak szüneteltetni is lehet ! (Egy hang ; Árulás lenne l)