Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

ÎU Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 19. az imperialistákkal szemben szabadabban mozoghasson és mi várjuk, joggal elvárjuk a cseh szocialista pártoktól, joggal elvárjuk a cseh proletariátustól, hegy a mi munkánk nyomán most az ő munkájuk kezdődjék meg, hogy a mi munkánk nyomán az ő forradalmuk fakadjon és az ő forradalmuk virágozzék ki a proletariátus forradalmi diktatúrájával. (Élénk tetszés és taps.) A proletárdiktatúra intézményesítését nemzetközi politikai szempontokból mi sem igazolhatja jobban, mint az a körülmény, hogy azóta felébredt az entente leghatalmasabb három államának proletariátusa is: Itáliáé, Franciaországé és Angliáé. Igazolva van az, amit hirdettünk, hogy ez államok proletárjai épugy, mint a körülöttünk fekvő kis imperialista államok proletárjai is inkább lesznek velünk, mint egy burzsoá Magyarországgal. Emlékezzünk vissza arra, minő kínok, minő fáradságok árán és mennyire eredmény nélkül történt a népköztársaságban a külföld informálása. Ma, elvtársaim, sorompóba lépnek mellettünk, sztrájkba lépnek mellettünk a három nagy imperialista ország proletárjai, nyugodtan számithatunk, nyugodtan épithetünk tehát ugy Itália, mint Franciaország proletárjainak feltétlen szolidaritására ugy a magyar tanácsköztársasággal, mint az oroszországi tanácsköztársasággal. 7Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Azok a sztrájkok, amelyek ma Olaszországban és Franciaországban vannak, amelyeknek méretei információink szerint sokkal nagyobbak, mint ahogy a hivatalos hiradások révén ide hozzánk elkerülnek, azok a sztrájkok szolidaritási sztrájkok, amely szolidaritási sztrájkok azért vannak, hogy az entente -imperializmus ne tehesse be a lábát ide, ennek a két proletár országnak, az oroszországi és magyarországi tanácsköztársaságok területére, hogy ne fojthassa meg itt a proletariátus forradalmi diktatúráját, ne fojthassa meg itt a szocializmus, a kommunizmus épitésének lehetőségét. (Lelkes taps.) Én, elvtársaim,— hangsúlyozom —mind amellett annak az álláspontnak vagyok a hive, hogy — ha lehet tisztességgel — mégis kössünk ideiglenes békçt. Talán ugy tűnik fel, hogy ez ellentétben áll azzal a politikával, amelyet Smuts jegyzéke idején folytattunk. Talán ugy tűnik fel sokak előtt : hiszen miért nem akkor irtuk alá a Smuts által elénk terjesztett feltételeket és miért akarjuk most aláirni a békefeltételeket. Elvtársaim ! Ami ma helyes, az helytelen lett volna akkor, ami akkor helyes volt, az helytelen lenne ma. És én újból csak arra hivatkozom, az öreg Liebknechtnek ama mondására, hogy a taktikánkat, ha kell, 24 órában huszonnégyszer változtatjuk meg. (Ugy van ! Ugy van !) Amit én ma kijelentek és amit ma itt helyesnek tartok, azt 24 óra múlva a viszonyok megváltoztathatják és 24 óra múlva egészen mást tarthatunk helyesnek, egészen mást tarthatunk a proletariátus érdekében valónak, a proletariátus érdekeit előmozdítónak. Ma Clemenceau jegyzékére nem lehet más válaszunk, mint az, hogv hajlandók vagyunk tárgyalni a béke felől. (Elénk helyeslés.) Tárgyalni akarunk nemcsak az entente békekonferenciájával, hanem azokkal az államokkal is, amelyek bennünket körülvesznek, mint ellenséges államok ;. (Élénk ïwlyeslés.) tárgyalni azért, hogy lehetővé tegyük azt, hogy kibeszélhessük egymással magunkat, ( Ugy van !) hogy lehetővé tegyük azt, hogy ha az entente diktál is nekünk, de mi próbáljunk megegyezni ezekkel az államokkal, amelyek reánk vannak utalva, amelyekre azonban mi is rá vagyunk utalva gazdaságilag, hogy megpróbáljuk azt, hogy a volt osztrák-magyar monarchia és a Balkán romjain uj gazdasági életet teremthessünk, lehetővé tegyük a forgalmat, lehetővé tegyük az árucserét, lehetővé tegyünk valamelyes gazdasági életet. Egészen kétségtelen, hogy a nemzetközi forgalom mai állása mellett, akkor, amikor a forgalom eszközeit a háború elpusztította, akko,:, amikor a német tengeralattjáró háború a hajótérnek csaknem a felét megsemmisítette, akkor, amidőn a vasutak egész gördülő anyaga az egész világon tönkrement : mi ne a tengerentúli importra számítsunk, hanem arra, hogy a mi áruszegény társadalmunk szükségleteit minél közelebbről tudjuk kielégíteni, amaz államokból, amelyekkel ezelőtt gazdasági közösségben éltünk, és amelyekkel véleményem szerint nemcsak a Habsburgok jogara, nemcsak a Habsburg-monarchia állameszméje, hanem gazdasági szükségszerűségek is fűztek össze bennünket. (Ugy van !) Ezeknek az államoknak proletárjaival kell, hogy megértessük azt, hogy mi nem akarunk semmiféle nemzeti elnyomást. Figyelmeztetnünk kell őket arra, hogy a proletariátus diktatúrája, a proletariátusnak uralkodó osztállyá emelése — ugy amint a Kommunista Kiáltvány tanítja — mindennemű nemzeti elnyomás lehetőségének megszüntetését jelenti. (Ugy van !) Figyelmeztetnünk kell ez országok proletárjait arra, hogy a proletariátus diktatúrája azt jelenti, hogy mi minden dolgozó önrendelkezési jogát tiszteletben tartjuk, hogy mi senkit nem akarunk erőszakkal magunkhoz fűzni, csak figyelmeztetünk mindenkit arra, hogy a proletariátus jelszava nem kis államok alakítása, hanem a proletariátusnak minél szélesebbkörü föderációja. (Miénk éljenzés és taps.) Az osztályharc külpolitikája külső megnyilvánulásában a vezető gondolat mindenkor épen ez a közös konferencia volt. E közös konferencia eszméje nem is vettetett fel sikertelenül, mert azok közül is, akik annak idején nagyon ágáltak ellene, többen már belátták, hogy e konferencia nélkül sem Parisban, sem másutt nem lehet megoldani a volt Osztrák-magyar monarchia területén alakult államok problémáját. Kenner osztrák kancellár nemrégiben nyújtotta át Parisban jegyzékét, amelyben ugyanezt az eszmét veti fel, ugyanezt a gondolatot pártfogolja, amelyet mi annak idején, a Smuts tábornokkal folytatott