Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

Tanácsok Országos Gyűlése 1919, évi június hó íy. 115 tárgyalások alkalmával felvetettünk: a volt osztrák-magyar monarchia területén alakult álla­mok megbízottainak konferenciáját. A mai lapok­ból olvashatják az elvtársak, hogy a jugoszláv szocialisták, akiknek többsége szintén a mi bolse­vista irányzatunkhoz tartozik, ugyancsak e kon­ferencia mellett foglalnak állást és én nem hiszem, hogy a cseh szocialisták ugyancsak hamarosan ne kényszerítenek rá kormányaikat arra, hogy belemenjenek a konferenciába ; s nyugodt va­gyok, hogy e konferencián mi csak győzhetünk. Mi győzünk azért, mert ezen a konferencián fog eldőlni és kivilágosodni az, hogy nekünk nin­csenek elnyomó törekvéseink, hogy mi minden dol­gozó önrendelkezési jogának alapján állunk ; s ki fog derülni az, hogy velünk szemben imperialista kormányok vannak, amely kormányok, amely kis falánk imperialista államok mások elnyomására törekszenek — nemzetek felszabadításának cégére alatt. (Élénk tetszés és taps.) Még egyszer vissza kell térnem most már '— h°gy végezzünk ezzel a kérdéssel — a Clé­menceau-féle jegyzékre. Az entente blokadiroz bennünket, elzárta határainkét, ki akar bennün­ket éheztetni ; azonkívül ellenünk mozgósította egyrészről a nemzetközi, másrészről a belső ellen­forradalmat is. Legyünk tisztában azzal, elvtár­saim, hogy ha megkötjük is a békét, az nem jelenti azt, hogy az entente majd nyugodtan fog ben­nünket hagyni. Mert ha esetleg le is parancsolja határainkról a cseh-szlovák és a román vagy jugo­szláv államok katonaságát, de mindenesetre moz­gósítani fogja ellenünk az ellenforradalmat, és ha ez sikerülne neki, akkor egészen bizonyos, hogy meg is fojtana bennünket. Ha végeztünk egyszer a körü­löttünk levő idegen imperialista államok katonasá­gával, akkor egészen bizonyos, hogy az entente majd ellenkormányokat fog csinálni ellenünk, ellen­kormányokat fog támogatni, olyan ellenkormányo­kat,, amelyek ugyan kormányok in partibus in­fidelium, de mindenesetre fogják élvezni az entente kegyét. Mégis, elvtársaim, én azon a nézeten vagyok, hogy helyes volt a kormányzótanácsnak, a kor­mányzótanács politikai bizottságának az az állásfoglalása, amikor elhatározta, hogy az entente felhívásának eleget tesz. Nem rajtunk múlott, hogy a felhívásnak kívülünk eső okokból, a cseh imperialistákban rejtőző okokból nem tehettünk eleget. A parancsot kiadtuk arra, hogy hadseregeink vonuljanak vissza arra a határra, amelyet az entente mint Magyarország határát kijelölt. A parancs kiadását azonban követte a csehek támadása, követte az, hogy visszavonulni akaró csapatainkat üldözni és le­mészárolni akarták. Erre egészen természetesen nem lehetett más felelet, mint hogy csapataink ellentámadásba menjenek át és visszaverjék őket. (Lelkes éljenzés és taps. Egy hang : Éljen a vörös hadsereg! Megújuló lelkes éljenzés és taps ) Es nem volt katona, aki azt mondja, hogy egy csapatot azon a ponton lehet meg­állítani, amely ponton azelőtt volt. Nem rajtunk múlott, hogy csapataink támadásainak lökeme olyan erős volt, hogy újból visszavetettük a cseh-szlovák hadsereg katonaságát. (Elénk tet­szés és taps.) En, elvtársaim, mégis amellett vagyok, hogy lehetővé kell tennünk a megegyezést. Csak vala­mivel tisztességesebb — ha ugyan ezt így lehet kifejezni azon tisztességtelenséggel szemben, amelyet jelent ez a határmegállapitás, — csak valamivel rendesebb határmegállapitás mellett is békét kell teremtenünk, — jóelőre hangsúlyoz­zuk — olyan békét, amelynek érvénye nem lesz hosszabb, mint a breszti béke érvénye, amely békét mi a imperialistákkal kötünk, a francia, a cseh-szlovák, a román és a jugoszláv imperia­listákkal, és ezt a békét azonban felrúgni nem mi, de a cseh-szlovák, a jugoszláv és a román proletariátus fogja. (TJqy van! Nagy tetszés Taps.) Ezek voltak -nagyjában, elvtársaim, azok. amiket az osztályharc külpolitikájáról el akar­tam mondani és most ajánlom önöknek elfoga­dásra a következő határozati javaslatot : 1. A Magyarországi Tanácsok első kongresz­szusa ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy nemcsak nem áll a területi integritás alapján, de, mint olyan ország, amely megtette a lépéseket arra, hogy az osztálykülönbségek megszűnjenek, eltörölte egy­ben a nemzeti elnyomás előf ölté teleit is. Ennélfogva a maga részéről megadja minden nemzethez tar­tozó dolgozóknak a lehetőséget, hogy képességei­ket a dolgozók összességének javára szabadon, önállóan, minden más nemzettől függetlenül ki­fej thessék, hirdeti minden nemzet dolgozóinak .önrendelkezési jogát. 2. A proletariátus, nemzetköziségének meg­felelőleg, arra törekszik, hogy a különböző nyelvű dolgozók közé uj válaszfalak ne emeltessenek, mint amilyenek az uj politikai vagy vámhatárok. Meg akarja valósítani a dolgozók testvéri szövet­ségét, a tanácsok föderativ köztársaságának kere­teit addig is, amíg a nemzetközi proletárforrada­lom az egységes nemzetközi proletár-tanácsköztár­saságot lehetővé teszi. 3. A Magyarországi Tanácsköztársaság termé­szetes szövetségét látja minden proletár-államban. Ez a szövetség nem valamelyes titkos diplomáciai vagy katonai konvención alapul, hanem csupán a proletariátus nemzetközi szolidaritásán. 4. A Magyarországi Tanácsköztársaság béké­ben kíván élni valamennyi állam dolgozóival, szolidaritásukra támaszkodik és magát a nemzet­közi imperialista ellenforradalommal szemben a nemzetközi proletariátus védelme alá helyezi. 5. A monarchia területén képződött nemzeti államok egymáshoz való viszonyának rendezésére szükséges az uj államok egy közös konferenciája. A kongresszus helyesli a tanácskormány erre vo­natkozó törekvéseit és felszólítja, hogy a kon­ferencia egybehivását sürgesse. 6. Míg a tanácsköztársaság határain belül a 15*

Next

/
Thumbnails
Contents