Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 18. 105 hitelt neki mint polgárnak, mert ismerem már a nevéről is, hogy kinek hívják. Azt mondtam, muszáj, és elküldtem egy vörös őrrel az illetőt, de nem engedte be. Képes megdögleni, de nem engedi be. Kendben van. Kiment egy detektív, mégtartotta a szemlét, kénytelen voltam előbbi erőlködésemtől elállani. Elnök: Kérem, elvtárs, a tárgyra. (Zaj. Ralijuk! Halljuk!) Kovács Sándor: Rögtön rátérek a tárgyra. Bizonyítékot akarok felhozni. Kénytelen voltam elállani, mert bebizonyult, hogy tizennégy családtagnak nyolc ágy lévén csak, tehát ott igazán lakót elhelyezni nem lehet. Került azonban egy másik. Ez meghallotta amannak az esetét és — abszurdum — arra a módra jelentkezett. Megy a harmadikhoz. Ez volt a kálomista pap, — hogy egyszerűen nevezzem meg a hivatását — aki azt mondotta, hogy neki háromtagú családja és háromszobás lakása van- Tehát erre neki szüksége van és nem ad ágyat. Megmondtam neki őszintén, hogy tessék alávetnie magát, mert ez kötelessége. Nem, semmi körülmények között. Adtam két vörös őrt a bizonyos illető mellé és az berakodott a szobába. Alig, hogy kihúzta a lábát, az asszonyka megfogta a podgyászt és kiszórta. Kénytelen voltam letartóztatni a papmester urat (Derültség.) rögtön, mert máskülönben nem lett volna lakás. (Derültség.) Ilyenek és ilyenek fognak lenni azok is, akiket ő tanított, mert azok a polgárok az ő tanítványai. S azok görcsösen ragaszkodnak mindaddig, amig ki nem döglenek, a magánvagyonhoz és az önrendelkezési joghoz. (Élénk tetszés és taps.) En jótállok érte, hogy mi már megtettük a széles intézkedést a cséplésre vonatkozólag is. Ha bekövetkezik és lezajlik az aratás, még azt sem engedjük meg, hogy ne tudjuk meg előzőleg, hogy néhány lóval nem nyomtat-e az a pasi; mert a közellátás azt is akarja tudni. Én tudom már, mit fognak csinálni. Kimegy éjszaka és sorba ponyvára kiveri kévénkint és elviszi a gabonát és mégis lesz neki gabonája. Tehát a rablók kezében a közvagyont ott hagyni halálos bün és vétek. (Tetszés és taps.) Legyen az övé annyi, amennyit a tiz körmével ő is meg tud munkálni és éljen belőle ugy, mint a másik. Ha pedig nem akar magánvagyonban gazdálkodni, szabad neki bemenni a termelőszövetkezetbe. (Igaz! Ugy van!) Hogy legyen egy másik élő példa, a húsüzemet olyan szépen tudtuk községesiteni Halason. Volt hét mészáros, akik ugy bojkottálták a várost, ahogy nekik tetszett. Ha akarták, volt hus, ha akarták nem volt; ma volt 12 korona a hus, holnapra lett 20 korona. Egyszer összehívtuk őket értekezletre, hogy ez mégsem megy igy, le kell szerelnetek mészárosok. Látták a keserű pirulát, amit eléjük tettünk, be is tetA TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. tük a szájukba, s le kellett nyelniök, akár mennyire dülledt a szemük. (Derültség.) Es máma, mint napi bérmunkások, mint segédek saját boltjukban, saját székükben mérik ki a húst napibér mellett. (Tetszés és taps.) Ugyanígy voltak a csizmadiák és cipészek is. Ezek a segédek a múlt hét folyamán nyújtották az intézőbizottság elé az ő termelőszövetkezeti alapszabályaikat. Mi természetesen meg is adtuk beleegyezésünket és a legmesszebbmenő támogatásunkat ígértük nekik. Maradt még néhány kismester, aki mindenáron öt-hatszáz vagy ezer koronáért akar majd privátba készíteni valakinek cipőt. De ettől elesett, mert csakis a közellátás utján lehet bőrhöz jutni. A közellátás pedig nem fog bőranyagot adni, csak a termelőszövetkezetnek. (Helyeslés.) Már most ezek, ha akarnak, bemennek a termelőszövetkezetbe, ha nem, akkor elmehetnek kapálni vagy aratni, ahogy nekik tetszik. (Tetszés és taps.) Ilyenképen el lehet bánni ezekkel a kispolgárokkal is, csak nem kell félni hozzájuk nyúlni. (Ugy van! Nagy taps.) A 446 vagy 445, aki a 100 holdon felül áll Kiskunhalason, ezek nem mernek egy cseppet sem rugdalódzni. Ha ezek nem mernek, akkor amazok sem mernek, mert ma még mindig ők is abban a rettegésben vannak, hogy esetleg rájuk is kiterjesztik. De épen szükséges is, hogy ne várjunk egy évet vagy kettőt, mert ismétlem az előbb eni állitásomat, akkorra kinyilik a szemük egy kicsit, mint a kilencnapos kis kutyáé (Derültség.) és akkor bizony vörös őrséggel vagy a vörös hadsereggel sem lehet őket lefogni. f Mélyen tisztelt elvtársak! Én is némileg csak érinteni kívánom azt, ami váddal az előadó elvtársak, a napirend előadói, megvádolták a vidéki direktóriumokat, (Felkiáltások: Tisztelet a kivételnek !) avval, hogy valami csempészkereskedést is űznek. (Közbeszólás: Van olyan. hely!) Lehetséges hogy űznek, de bocsánatot kérek, annyira nem, mint Budapesten. (Nagy tetszés és taps.) Még pedig hogy röviden bebizonyítsam, (Halljuk! Halljuk!) Kiskunhalason alul a göbölyjárási állomás egy pusztai állomás. Ott van közel a demarkációs vonal. A mindenhova kinyúló és odaérő közellátási hivatalnak a megbízottai oda is ki lettek küldve már ezelőtt,, talán három héttel, hogy nézzék meg a helyet.. Meg is nézték, be is vált pompásan. Hozzá is fogtak rögtön a munkához. Az egyik kezükkel vettek, a másikkal adtak. (Zajos derültség.) Kérem alásan, azt mondják, a vidéki direktóriumok azok, akik pl. csempészüzérkedést csinálnak. Bocsánat, nem. Mi vagy négy hétig állandóan veszekedtünk Budapesttel- Nem tudom, vannak-e itt azokból a népbiztosokból, akikkel telefonon találkoztunk és beszélgettünk. (Derültség. Taps.) Kértük, hogy tulajdonképen vessenek véget ennek a borzasztó állapotnak, mert tűrhetetlen. Nem azért, mert irigyeltük volna, amit elhordták, de azt a részét a határnak, a ÖTÉT. 14