Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-5
106 Tanácsok Országos Gyűlése Î9Î9. évi Junius hó 18. gabonavetést teljesen tönkretették, letaposta az a több ezer és ezer letóduló csempész a fővárosból, akik lánckereskedést űznek, azok között is a legutolsóbbak. Nem tudom, bocsánatot kérek, 13-án mikor a vonatra felültem . . . Erdélyi Mór népbiztos: Akkor szűnt meg, azon a napon. Kovács Sándor: Bocsánatot kérek, akkor még szabadon hoztak, ami nekik tetszett. De a vége az egésznek az, hogy semmibe sem veszik, rendelet ide, rendelet amoda, azok, akik például kötelesek volnának a rendeletnek eleget tenni és azt végrehajtani; fütyülnek rá, vigyétek tovább, ami nektek tetszik. Kérem alásan, meg lett állapitva, hogy -ott 4—5000 csavargó, aki kofaságból élt a múltban, állandóan ott van most is, a vonat mindig meg volt rakodva, nemcsak a kupék voltak zsúfoltak, hanem a kocsik teteje is és nem is egy esetben haláleset is történt. Kiskőrösön a kupé tetejéről leesett egy ember és rögtön meghalt. Vadkerten a kocsi alá keveredett az asszony és a lába tört. Tehát ilyen dolgok játszódtak le a vidéken és azért, mikor ezt többszörösen megemlitettük •és veszekedtünk a népbiztosokkal, akkor azt mondták : hallgassatok, mert a forradalmi törvényszék elé állítunk benneteket, a főváros élelmezését akadályozzátok meg. (Taps.) Pedig mindenki evett belőle, csak a főváros szegénye nem. (Taps.) Nem igaz, nem tudja bebeszélni nekem senki, hogy a fővárosi proletár, aki dolgozik, 140—150 koronát tudjon adni egy kiló szalonnáért, (Felkiáltások: A burzsoák adják! Nincs ideje elmenni a kofákhoz!) vagy 3—400 koronát adjon egy pár kirántani való csirkéért. Elnök: A közélelmezésnél beszéljen erről. (Sálijuk ! Halljuk !) Kovács Sándor: Tudom, tisztában vagyok vele, de ha a közellátásnál ezzel foglalkozom, akkor szintén hozzá kell csatolnom a gazdasági kérdést. Tehát elvégzem most. (Nagy taps.) A közellátásnál majd viszont nem fogok beszélni. (Zajos derültség és taps.) Mélyen tisztelt gyűlés ! Még egyet kívánok csak megemlíteni. Ugyan ez nem tartozik a tárgyhoz, de beleütközik. (Derültség és taps.) Nem hagyhatom szó nélkül „a következőt sem. Mélyen meghajlok a Yörös Őrség, vagy jobban mondva a Yörös Hadsereg előtt s mélyen tisztelem, de az egyes vörös katonákat nem. (TJgy van !) Vannak egyes vörös katonák, akik inkább valók a bitóra, mint a szürke ruhába, (Ügy van !) mert milyen arcátlan gazemberségeket visznek ott a vidéken véghez, az hajmeresztő dolog. (TJgy van ! Ellenmondások. Felkiáltások : A régiek!) Még ha ma elmennénk, holnap találnánk működésben belőlük, nemhogy a régiek. Mit tesznek? A Budapestről lezarándokolt éhesek, akik csak pénzre voltak éhesek, csatlakoztak kettőhöz, háromhoz, mentek tanyáról tanyára és raboltak. (Felkiáltások: Ez igaz!) Ha van hadsereg, akkor legyen fegyelem. (ügy van!) Ha pedig nincs fegyelem, akkor hadsereg sem lehet, (Felkiáltások : Azok vörös örök voltak!) Arra kérem az érdekelt fórumokat, nézzenek széjjel odakint és necsak idebent a fővárosban. (Ügy van!) Megy az utón a polgár, dacára hogy előbb bitófát faragtam a számukra, most védelmükre állok, mert a közéletről van szó s ezért vagyok kénytelen a polgárok védelmére állni, szóval megy az utón legnagyobb dolgát végezve, amikor elébeáll két pökhendi, rákiált : megállj ! hajts el ide ! Meg volt meredve és nem mert ellene szólni. Elvitte őket, 2—3 napig kujtorgott a kocsival, majd bejött hozzánk, hogy fizessük meg a fuvarját, mert katonákat hurcolt. Elnök: Csendet kérek, elvtársak! Kovács Sándor Röviden még csak egyet. Felmerültek az aggályok abban a tekintetben is, hogy a munkások közötti bérdifferencia a gazdasági dolgoknál oly nagy, hogy igazán majdnem lázba hozza a munkásságot. Mert bocsánat, hogy az ipari munkásoknak nagyobb a munkabérük, ezzel kapcsolatban már kétszer is megjegyzést hallottam, hogy nagyobbak az igényeik is. De azt hiszem, hogy talán a földmunkásnak is volna igénye, ha volna hozzá tehetsége. De amikor egy földmunkás 180, vagy esetleg 240 koronát keres egy héten, ezzel szemben pedig egy ipari munkás keres 900 koronát, akkor természetesen én nem tudok öltözködni. (Zaj. Ellenmondások.) Egy hang: Hol lehet annyit keresni? Kovács Sándor A Vörös Újság tegnapelőtti száma állapítja meg és ne vegyük ezt tulajdonképen irányadóul, hogy egy pár uj cipőnek munkabére 150 korona s az elkészítés egy napig tart. Mivel egy héten épen hat munkanap van és minden nap elvégez egy párat, annak a cipész elvtársnak tehát 900 koronára megy a heti keresete, a földmunkás bére pedig, ha kosztot kap 180 korona, ha nem kap kosztot, 240 korona. (Igaz ! TJgy van !) Mondok egy másik konkrét esetet. Kiskunhalason van egy szabó, aki mindenféle kellék hofzzászolgaltatása nélkül, csupán a munkadíjért, egy kabátnak elkészitéseért fizettet 240 koronát. (Felkiáltások: Nem is drága! Olcsó!) Olcsó? (Derültség.) Annak én csak örülni tudnék. De hol van még az ember többi ruházati dolga, hol van akkor annak a prolinak, akinek nemcsak épen egy kabátra van szüksége, a számadása? Ha így akarják az ipari munkások megkeresni azt az utat, amelyen együtt haladhatnak a földmunkásokkal, akkor ezt nem fogják megtalálni soha. Hiszen az ipari munkások és a kisbirtokosok úgyszólván egy kategóriát alkotnak; (Ellenmondások.) csekély köztük a különbözet. (Zaj.) De bizonyára azért kér a kismester 240 koronát a kabát csinálásáért, mert a segédje jó magas órabért kap, ő pedig magának megint
