Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

815, országos ülés 1918 Julius 3l~en, szerdán. 73 bocsátása ós ekszpediálása jár. Ismétlem, kérem a minister urat, szerezzen magának alkalmat arra, hogy e tekintetben még most a képviselőház hátralevő üléseinek valamelyikén megnyugtató és kielégítő kijelentést tegyen. Interpelláczióm tartalma a következő (olvassa) : Kérdem a t. minister úrtól: 1. Hajlandó-e a legsürgősebben gondoskodni és ha igen, minő módon arról, hogy a hatóságok a lakosságnak a jelenlegi átmeneti idő alatti ellátását biztosithassák ? 2. Hajlandó-e a 120.000/1918. sz. rendeletét sürgősen akként módositani, hogy a mezőgazdasági népességnek fejadagja havi 15, illetőleg 12 kilogramm búzában állapíttassák meg tekintet nélkül arra, hogy az illető saját terméséből fedezheti-e egész szükségletét, vagy pedig egészben vagy részben közellátásra szorul. 3. Ki fogja-e az egészben- vagy részben ellátatlanok szeptember 30-a utáni szükségleteinek vásárlás utján való fedezésére vonatkozó rendeletet sürgősen bocsátani és módot fog-e abban nyújtani reá, hogy a szükséges gabonamennyiséget a községek a Haditermény közbenjöttével lehetőleg helyben vagy közelben megvásárolhassák (Élénk helyeslés jobb- és balfelől.) és gabonában oszthassák ki az ellátatlanok között. (Elélik helyeslés a jobboldalon és balfelől.) Még egyszer nagyon nyomatékosan ajánlom ezeket a kérdéseket nemcsak a minister ur, de az egész kormány figyelmébe. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister urnak. Következik Meskó Zoltán képviselő ur interpellácziója a honvédelmi minister úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó! Meskó Zoltán: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A katonai igazgatás terén egyes alantas közegek részéről elkövetett és konkrét adatokkal felpanaszolt visszaélések megszüntetése nemcsak egyesek érdeke, de kétségen kívül közérdekbe is vág. (Ugy van! balfelől.) Eltekintve attól, hogy erre felkértek, legfőként a közérdek megóvása indít arra, hogy ezekre a visszaélésekre az igen tisztelt honvédelmi minister ur szives figyelmét felkérjem, aki ezeket minden bizonynyal a legsürgősebben orvosolni fogja. (Halljuk!) A konkrét adatokkal felpanaszolt több tény abban áll, hogy egyes védkötelcsek, akik különböző jogezimeken szabadságra és felmentésre tarthatnak igényt, egyes altisztek vétkes manipulácziója következtében ezen szabadságokhoz vagy felmentésekhez csak igen nagy anyagi áldozat árán juthatnak. (Ugy van!) Ha pedig ily anyagi áldozatra nem hajlandók vagy képtelenek, akkor nyilvánvaló jogsérelmükre, de a közérdeknek is- nagy hátrányára és kárára a szabadságolásoknál és felmentéseknél hátraszorittatnak vagy pedig teljesen mellőztetnek is. (Ugy van! Halljuk! balfelől.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XLI. KÖTET. Különösen a földmivelők szabadságolásának és felmentésének ilyen hátraszoritása által szenved hátrányt a közérdek, mert ezeket a hadsereg ellátása és a közólelmezés biztosítása érdekében szabadságolják. A háborús konjunktúra sok mindenféle visszaélésre nyújtott módot és alkalmat. Ezeknek jó részét a közönségnek mai kényszerhelyzetében tűrnie kell, sőt azok felett jobb lehetőség hiányában a hatóságok is kénytelenek sok esetben szemet hunyni.... B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Már én nem fogok szemet hunyni! (Elénk helyeslés a baloldalon.) Meskó Zoltán: ... de hogy a katonai igazgatás körül is háborús konjunktúrák alakulhatnak ; hogy egyes alantas közegek ezt a háborús konjunktúrát kapzsiságuk kielégítésére és jogtalan vagyonszerzésre használják ki; hogy az egyébként is már száz sebből vérző és áldozataiban kifogyhatatlan népet kizsákmányolják: azt tovább tűrni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez ellen az ország közérzülete a leghatározottabban és jogosan felháborodik. (Halljuk! Halljuk!) Konkrét adatokra voltam bátor hivatkozni s azokat a t. ház engedelmével az igen tisztelt honvédelmi minister ur rendelkezésére bocsátom. Tóth István szeremlei illetőségű 38. gyalogezredben gyalogostól annak ellenére, hogy szabályszerűen okmányolt kérvénye alapján a cséplési munkálatokra közérdekből szabadságolandó lett volna, Schwartz 3. századbeli őrvezető 3000 koronát követelt azzal a kijelentéssel, hogy csak ennek befizetése, illetőleg átadása után szabadságolják. (Mozgás és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ez még semmi!) Sclnvartz kijelentette, hogy azért kér ilyen magas összeget, mert ezen az összegen hatan osztozkodnak. (Mozgás és zaj a bal- és szélsobaloldalon.) Petz Menyhért, császártöltési illetőségű 38. gyalogezredbeli gyalogost, akinek atyja junius 1-én felhozatta Budapestre a szabályszerű okmányokat s ezeket a parancsnoknak átadta, junius 5-én a frontra küldték, mert nem volt hajlandó Mészáros 3. századbeli őrmesternek 3000 koronát lefizetni. Petz azt mondta az őrmesternek, hogy »nagyon sajnálom őrmester ur, de csak 1000 koronám van.« Erre azt felelte az őrmester: »Édes barátom, ezért nem csinálom meg, akkor kimegy a frontra. Ha a pénzt sajnálja, akkor menjen ki.« Petz jelenleg a fronton van, tábori száma 356. Vincze István érsekcsanádi illetőségű szintén 38. gyalogezredbeli gyalogos felmentési igazolványát már 14 nap előtt bemutatta. Mai napig sincs szabadságolva, /Mozgás balfelől.) Midőn édesatyja hazament Érsekcsanádra és a község lakóinak, ismerőseinek elpanaszkodott, hogy fiát nem birja hazahozni, azt mondták az ottani lakosok: » Hiába vár Vincze uram a fiára; mig nem fizet, az haza nem kerül*. Ez csak azt dokumentálja, hogy ezek az 10