Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-815
74 815, országos ülés 1918 Julius 31-én, szerdán. üzelmek már a köztudatba mentek át; mindenki azt tartja ebben az országban, hogy itt mindent meg lehet vásárolni. Ez a legszomorúbb és ez kétségbeejtő. Felhívták figyelmemet arra, hogy egy Reick Dezső nevezetű vendéglős, akinek a 38. gyalogezred laktanyájával szemben vau a vendéglője, számos adattal szolgálhat a megejtendő vizsgálat alkalmával. Tudomásom van arról is, hogy ugyancsak ennél az ezrednél az Erlaubnisscheinok, kimaradási engedélyek körül a legsúlyosabb visszaélések történtek. Altisztek a már tisztek által aláirt kimaradási engedélyt haszonlesésből, pénzért, készfizetés mellett megváltoztatják, meghamisítják . . . B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Konkrét adatot kérek erre is ! Az kell nekem! Meskó Zoltán: ... Az is lesz. Ugyancsak hiteles forrásból értesültem arról, hogy a szabadságról egy-két nappal megkésve visszaérkező katonákat hogyan sarczolják meg. Ezeket ugyebár, a katonai szabályok értelmében rapportra viszik és ha nincs kézzelfogható mentségük megbüntetik. De az őrmester urak tudják, hogy mi az a kézzelfogható mentség: négy pár csirkénél és száz tojásnál kezdődik. (Mozgás és derültség balfelöl.) Aki hoz nekik valamit, az nem megy rapportra, azt nem büntetik. Tessék Reich Dezsőt meghallgatni, akinek helyiségében ezek a katonák megfordulnak s aki hétszámra nem hall egyebet mint ezeket az állításokat. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Konkrét adatokat, neveket kérek, különben nem tudom meg őket! Meskó Zoltán: Méltóztassék a vizsgálatot elrendelni és Reich Dezsőt kihallgatni; méltóztassék eskü alatt kihallgattatni az eddig szabadságoltakat és az általam megnevezetteket; ezek majd mind szolgálnak nevekkel; nekem is megmondták, de engem nem hatalmaztak fel arra, hogy a neveket megmondjam, ennélfogva kérem az igen tisztelt honvédelmi minister urat, szíveskedjék azokat felelősségre vonni s akkor mindezek ki fognak derülni. Ez egy lavina lesz ... B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Legördítjük! (Elénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Meskó Zoltán: En nagyon sokáig gondolkodtam a dolog felett; hiszen az igen tisztelt honvédelmi minister urnak egy alkalommal fel is emiitettem ezt és ö mindjárt kijelentette a legnagyobb készséggel, hogy csak hozzak adato• kafc és ő könyörtelenül el fog bánni az illetőkkel. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: De ugy szerettem volna, hogy bizalmasan kapjam, meg hogy rájuk csaphassak. Meskó Zoltán: Bizalmasan óhajtottam az adatokat átadni, azonban meggondoltam és idehoztam az ország szine elé; hadd lássák az ország katonái, hogy érdekeiket megvédik és hadd lássák a zsebrákok, hogy nem lehet ebben az országban basáskodni. (Helyeslés,) B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Ugy van! Meskó Zoltán: Azért hoztam az ország szine elé, mert nemcsak ennél az ezrednél történtek ilyen visszaélések; sokan jöttek hozzám panaszszal, hogy a menetszázadból kiveszi az őrmester azt, aki 3—4000 koronát lefizet; más ezredeknél is előfordul. Jöttek hozzám, hogy vegyem ki fiukat a menetszázadból. Megmagyaráztam az asszonynak, hogy férjét vagy fiát, ha tehetném sem venném ki, mert jogtalanul, igazságtalanul más kerülne helyébe. Ebben azután meg is nyugodott, de azt mondotta: csak meglenne az ötezer koronám, majd tudnók én magamon segíteni! (Mozgás.) A nép így gondolkodik és mindenesetre nem minden ok nélkül. Ugylátszik egyes ezredeknél, különösen a 38-ik gyalogezrednél, a fogadási rendszer van divatban. Mikor t. i. a tüzérönkéntest megkérdezték, hogy miért nem megy a frontra, azt mondta, hogy szívesen menne, de peches ember, mert mindig elveszti a fogadást. Minden két hónaj)ban fogad az őrmesterrel háromezer koronába, hogy ki megy a frontra és mindig elveszíti a fogadást olyan peche van. (Derültség.) T. ház! Igen kérem az igen t. minister urat, siessen az intézkedésekkel. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Rögtön megteszem! Meskó Zoltán : Siessen, mert ma még makszimált árakkal dolgoznak az egyes alantas közegek, de nagyon könnyen az árdrágítás terére fognak majd átlépni s akkor majd még nehezebben lehet velük boldogulni. Nem tudom milyen okoknál fogva tartatnak vissza egyes altisztek olyan hosszú ideig az irodákban. Hiszen vannak idősebb írnokok a hadtápterületen. Jó volna, ha egy kis cserét csinálnánk, mert ezek, akik most itt vannak, amint a katonák nekem mondják, túlságosan jól ismerik a dörgést a 38-ik gyalogezrednél, igen fontos ügyek, többek közt felmentési és szabadságolási ügyek ilyen altisztek kezében vannak. (Zaj.) Ezek, mikor vidékről jönnek hozzátartozóik iránt érdeklődők, a legdurvább bánásmódban részesitik őket, kilökik, kikergetik irodájukból.. Vidékről feljön egy földmivelő felesége s érdeklődik a fia vagy a férje iránt. Azt mondják, jöjjön holnapután. Az az asszony pedig lakást nem kaphat és az utczán nem maradhat, de azért Schönstein vagy Kántor őrmester urnak nem tetszik őt fogadni. Hiányzik itt, t. ház, a megfelelő ellenőrzés. Ma pedig, mikor, sajnos, annyi a rokkant tiszt, annyi a segédszolgálatos tiszt, ezeket kellene az ellenőrzéssel megbízni. A menetszázad alakításánál attól a percztől fogva, hogy a menetszázad feláll, indulásáig ott kellene annak a tisztnek résen lennie, mert az őrmester azt, aki fizet, még az indulás előtt beosztja a rühesek közé.
