Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

72 815. országos ülés 1918 Julius 3l-én, szerdán. szélyt, ugy hogy, merem állítani, hogy a közélelmezési czél preeziz elérése is csak akkor van biztosítva, ha a bevásárlást nem az egyesek, hanem a községek intézik. Harmadszor az egész ellenőrzés sokkal tökéletesebb, ha a község kezén van, mintha a bevásárlás számtalan egyes ember részéről történik és azután a bevásárolt gabonával is az a számtalan egyes ember maga sáfárkodik, megetetheti az állatjával vagy túlfogyaszt vagy kicsempészheti és egy szép napon arra ébredünk, hogy azt hittük, hogy elláttuk az embert és egyszerre kisül, hogy nincs ennie, éhen meghalni hagyni pedig lehetetlen azért, mert a gabonatermésével nem helyesen sáfárkodott. Tehát az egész akczió sikere feltétlenül csak akkor van biztosítva, ha a község veszi azt a kezébe; a község pedig megoldhatja a dolgot nagyon egyszerűen és nagyon könnyen. Tapasztalatból beszélek, de azt hiszem, ugyanezt a tapasztalást megteheti az ország legnagyobb részében mindenki. Mindenütt, ahol nagyobb gabonatermés van, egyes Ínséges vidékektől eltekintve, most a vagyonosabb gazdáknál, vagy a község határához tartozó, vagy annak közvetlen közelében fekvő nagybirtokosoknál van a szükséges felesleg: az ott levő feleslegeknek a legtöbb helyen egy aránylag csekély részét kell visszatartani, hogy a község megvehesse azt a Haditerménytől az ellátatlanok részére. Tehát most itt van a pillanat, amikor az egész dolgot le lehet bonyolítani, ugy hogy a nagybirtokos, vagy a vagyonosabb gazda eladja a maga terményét a Haditerménynck, a község pedig ebből megvesz a Haditerménytől annyit, amennyire neki szüksége van. A legtöbb helyen meg lehet a dolgot oldani ugy, hogy a községnek nem is kell egyszerre átvennie a gabonát ós nem is kell elraktároznia, hanem ott maradhat a megvásárolt gabona, azt szukezesszive veheti át a község a szükséglethez képest és szukezesszive oszthatja ki a lakosság között és j>edig — és még csak ezt akarom hangsúlyozni — oszthatja ki nem lisztben, hanem gabonában. Ez egyfelől óriásilag egyszerűsíti a községnél a manipulácziót, másfelől nagyon csökkenti a visszaélések lehetőségét, amik, mindhiába, a község manipulácziójánál is előfordulnak; mert amikor a gabonát a község embereinek, mondjuk, a község cselédjeinek kell a malomba vinniök, a lisztet visszahozni, manipulálni, kimérni, minden gyakorlati ember tudhatja, hogy itt sokkal több kallódik el, mint ha a manipuláczió búzával történik. A döntő fontosságú pedig az, hogy ha a szegény ember gabonában kapja meg a járandóságát, megmarad neki a korpa is, amire ráutalt ma már Förster Aurél t. barátom is, és amiben tökéletesen igaza van. Arra a szegény emberre nézve óriási kérdés az, hogy a maga kis háztartásában felnevelhesse azt az egynéhány baromfiját, egy-két malaczát, amivel utóvégre fentarthatja magát a mai teljesen nehéz viszonyok között is. Ennek pedig majdnem mellőzhetetlen előfeltétele, hogy az ő kenyérszükségletének megfelelő korpamennyiség rendelkezésére maradjon. Feltétlenül szükséges lenne tehát ezt az egész kérdést ugy rendezni, hogy lehetővé tétessék az, miszerint a községek által megvett gabonát gabonában mérhessék ki, — hiszen ha a szegény ember maga vette volna, akkor is gabonát vett volna — és azután az egyes emberek gondoskodjanak az őrlésről, ami természetesen, — mindannyian tudjuk, — kellő ellenőrzés mellett történik. Ez a harmadik petitumom, amit mai interpelláczióm tárgyává tettem. Az hiszem, mind a három feltétlenül sürgős és végrehajtható. Az elsőnél, ismétlem, semmi egyéb nem kell, mint hogy megadassák, természetesen teljes felelősség és pontos elszámolás mellett a törvényhatóságok első tisztviselőinek a felhatalmazás, hogy ott, ahol akut szükség, akut hiány van élelmiszerben, az ellátatlanokról erre a rövid átmeneti időre saját felelősségük mellett gondoskodhassanak. A második: megváltoztatása ennek az utasításnak abban az irányban, hogy a mezőgazdasági lakosság fejadagja 15, illetve 12 kilogrammban állapittassék meg azokra nézve is, akik akár egészben, akár részben vásárlásra szorulnak. Harmadszor szükséges, hogy biztosíttassák a bevásárlás az egész időszakra és a községek ruháztassanak fel azzal a joggal, hogy a maguk lakossága részére a bevásárlást eszközölhessék. (Helyeslés.) Nagyon sajnálom, hogy ezt az interpellácziót az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister ur távollétében tettem meg. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Mint rendesen!) Nem tudom felülbírálni, hogy volt-e csakugyan a t. minister urnak olyan halaszthatatlan . . . (Nagy saj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, a t. minister urnak nagyon fontos dolgai vannak Bécsben és nem tudom felülbirálni, hogy csakugyan olyan fontos és sürgős ügy hivta-e el a mai napról a t. minister urat, amiért lehetetlen volt itt lennie. Fel kell róla tennem, hogy igy áll a dolog, de mindenesetre arra kérném, hogy azon pár nap alatt, amig még ülése lesz a háznak, szerezzen magának alkalmat arra, hogy e tekintetben tájékoztató ós megnyugtató nyilatkozatokat tehessen. (Elénlc helyeslés.) Mert engedjen meg nekem a t. minister ur, én azt hiszem, teljesen egyetért velem ezekben a kérdésekben, nemcsak az intézkedés sürgőssége, de a közvélemény tájékoztatása és megnyugtatása szempontjából is. (Igaz! Ugy van!) Hiszen ha a t. minister ur ma, vagy holnap urbi et orbi megmondja, hogy ezen intézkedéseket meg fogja tenni, az annyit jelent, mintha megtette volna, mert hiszen künn a perifériákon a most folyó lázas munka, melyben sok tekintetben tanácstalanul állanak ma, már megkapta ezáltal a direktívát és ezáltal csakugyan megnyertük azt az időt is, amivel a rendeletek ki-