Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

815. országos ülés 1918 volt néhányunkat meghívni, arra is mindannyian figyelmeztettük, hogy 10 kilogramm búza vámőrlő malmokon kiőrölve nem felel meg 7"10 kilogramm lisztnek, hanem a legjobb esetben 6'5 kilogramnak felel meg. Azt hiszem, mindenki, akinek vámőrlő malmokkal személyes tapasztalatai vannak, igazat fog adni, hogy a legpreczizebb, legpontosabb, legbecsületesebb kezelés mellett is a vámőrlő malmok egész berendezése következtében 10 métermázsa búzából — természetesen a vám levonása után — legfeljebb 6'5 métermázsa lisztre lehet számítani. Ugy hogy most odajutunk, hogy az a falusi mezőgazdasági munkás vagy kisgazda, akinek nem termett annyi gabonája, vagy aki nem szerzett aratórészszel vagy egyébként annyit magának, amennyivel egész szükségletét fedezhetné, kisebb fejadagokat kap, mint a városi lakosság. Ez itt olyan kérdés, amelyre Julius 3-iki iuterpellácziómban felhívtam a t. minister ur ügyeimét. Megvallom, akkor azt az impressziót nyertem, —- lehet, hogy tévesen — hogy ő nem zárkózik el érveim elől és hajlandó lesz ezt a kérdést reparálni. Fájdalom azonban, ez a mai napig sem történt meg. Most folyik szettére a községekben az ellátatlanok összeírása és a vásárlási utalványok kiadása. Az a rettentő anomália áll be most, hogy épen a legszegényebb néposztály, épen az a néposztály, amely a legkizárólagosabban kenyérfogyasztásra van utalva, amely az ellátatlanoknak a zöme, eszerint a szerencsétlen rendelet szerint kisebb fejadagokat kap, mint amennyi a városi lakosság részére biztosítva van. Ez is, azt hiszem, olyan dolog, amelyet a legsürgősebben kellene a hivatalt vezető t. minister urnak reparálni, mert itt csakugyan nem hagyhatjuk gondozatlanul a magyar néj> érdekét annyira, hogy ebben a tekintetben ilyen evidens hibákat tovább tűrjünk. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Harmadik megjegyzésem vonatkozik a bevásárlások időpontjára és a községeknek e körüli szerepére. Ami az időpontot illeti, az eredeti rendelet kimondta, hogy a bevásárlási utalványoknál csak a szeptember 30-ig terjedő szükséglet vehető figyelembe. Nézetem szerint helyesen, mert akkor nagyon fontos érdek volt az, hogy az első cséplésekből csak annyit tartsunk vissza saját szükségletre, amennyi okvetlenül szükséges és mentől nagyobb kvantum mehessen mindjárt a hadsereg részére, a magyar nagy városok szükségletének fedezésére és Ausztria szükségletének fedezésére. Ez nagyon fontos érdek volt és én helyeseltem a rendeletet. Most már azonban ezen az időponton túl vagyunk. A rendelet ezt a feladatát teljesítette. Most már, hála Istennek, van annyi gabona az országban, hogy a városi lakosságnak és a hadseregnek folyó szükségletét elláthatjuk. Most már tehát nagyon is itt volna az ideje, hogy kibocsáttassák az a második rendelet, amire utal az első rendelet és szabályoztassék a bevásárlás az július 31-én, szerdán, 71 egész gazdasági kampányra nézve. Mert hiszen nagyon is érthető az a nagy idegesség és nyugtalanság, amely az elmúlt esztendő rettentő tapasztalatai után a lakosságban van. Ma mindenki minden lehetőt elkövet arra,' hogy fedezze a szükségletét. Ha erre legális utat nem nyújtunk, most, amikor ott van készletben, hozzáférhető helyen a gabona, akkor az a szegény ember fog magának szerezni uzsoraáron — mert bizony van olyan forrás is, ahonnan titokban csempészéssel, uzsoraáron lehet gabonát szerezni — és fogja ezt cselekedni a saját kárára és az általános közélelmezés sikerének a koczkáztatására. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mondom, itt volna a legsürgősebb szüksége annak, hogy kibocsáttassék az a rendelet, amely megengedi most már a saját szükséglet fedezését az egész gazdasági kampányban. l)e itt kérem egy pontra az igen t. háznak és a t. kormánynak a szíves figyelmét, mert ez a kérdésnek, nézetem szerint, nagyon fontos sarkpontja, Ugyanis, nézetein szerint, meg kellene adni a községeknek a módot arra, hogy ugyancsak a Haditerménytől, természetesen teljes ellenőrzés mellett, ők vásárolhassák meg azt a mennyiséget, amely a községbeli ellátatlanok részére szükséges. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nem értem tulajdonképen, hogy itt mi történt. Akkor, amikor mi ismételten több értekezleten tárgyaltuk ezeket a tervezeteket, a bevásárlásokról szóló paragrafusokban benne volt egy pont, amely erre felhatalmazta a községeket. Hogy ez a pont mikor maradt ki, hogyan maradt ki, miért maradt ki, erről árva sejtelmem sincs. Ott a t. minister urnak is az volt az álláspontja, hogy ez benne legyen és ez volt az álláspontja az értekezlet összes jelenlevő tagjainak. Én csak valamikor utólag, amikor a kérdés alkalmazására került volna a sor, vettem észre, hogy a községeknek ez a joga a rendeletből kimaradt. Márpedig méltóztassék meggondolni, hogy ez minden tekintetben sokkal helyesebb eljárás. Először is a legszegényebb néposztálynak nincs annyi pénze, hogy egyszerre szerezze be egész szükségletét; amikor majd később pénze lesz, akkor pedig már nem lesz feleslege a Haditerménynek abban a községben, amelyből beszerezhesse. Másodszor épen a legszegényebb néposztálynál a mai, még mindig borzasztóan szűkre szabott fejadagok mellett nagyon nagy a veszély, hogy többet fognak fogyasztani, mint amennyi a fejadag szerint rájuk esnék. Ha tehát az egész évre szóló mennyiséget maguk vásárolják meg, előttünk áll a veszély, hogy majd valamikor tavaszszal kisül, hogy nincs már semmi készletük és akkor vagy túlfogyasztást kell engedélyeznünk vagy hagynunk kell, hogy éhen meghaljanak. Ezzel szemben, ha a község kezében van az egész, a község időszakonkint mérheti ki, tehát beoszthatja az egész évre a gabonát és elháríthatja azt a nagy ve-