Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

70 815. országos ülés 1918 Julius 31-én, szerdán. Bn erre a körülményre rámutattam Julius 3-iki interpellácziómban. Akkor felhívtam erre az országos közélelmezési hivatalt vezető t. minister ur figyelmét, akkor reáutaltam arra, hogy itt egy nagy presszáns szükségletnek fedezéséről van szó, vagyis sürgősen kell intézkedni és reámutattam arra, hogy csekély, de ennek az átmeneti nehézségnek az áthidalására elegendő készletek vannak szanaszét, csak fel kell hatalmazni a helyihatóságokat, a törvényhatóságok első tisztviselőit és az elsőfokú hatóságokat, hogy ezeket a helyikészleteket ezeknek a preszszáns szükségleteknek fedezésére fordítsák. JSTem tudom, hogyan áll másutt a kérdés, de ott, ahol alkalmam volt belelátni a tényleges viszonyokba, mindebből semmi sem történt, ott ez a dolog teljesen gazdátlanul maradt és az a szenvedés, amelyet előre jeleztem, amelyre a minister ur figyelmét előre felhívtam, fájdalom, bekövetkezett, fájdalom, fennáll ma is. anélkül, hogy a megfelelő intézkedések megtörténtek volna. És most nagyobb nyomatékkal, mint akkor tettem — mert hiszen ma nem a 24-ik, de a 25-ik órában vagyunk — nagyon kérem a t. minister urat, hogy ebben sürgönyileg intézkedjék, hogy sürgönyileg hívja fel erre a vármegyei vezető tisztviselők figyelmét és egyúttal adja meg nekik a kellő felhatalmazást arra, — hiszen ugy vélem, nem is szükséges az uj búzához hozzányúlni •— hogy elsősorban a vámőrlő malmoknál, itt'ott a körleti malmoknál, a rekvirálások folytán még egy-egy községi iskola padlóján fekvő mennyiségeket összekaparva, gondoskodjanak rövid utón azonnal az éhségben szenvedő lakosság felsegitéséről. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A másik kérdés, amire szintén sürgősen kell a t. minister ur figyelmét felhívnom, vonatkozik a mezőgazdasági lakosság azon részének fejadagjára, amely saját terméséből magát ellátni nem kéjDes. Ebben a tekintetben ugy áll a dolog, hogy junius 28-iki kelettel jelent meg egyszerre az összkormánynak a fejadagokat megállapító rendelete és a közélelmezési hivatalt vezető minister urnak ehhez fűződő részletes utasítása. A kormányrendelet a házi szükségletre vonatkozólag azt mondja, hogy »resdszeres őstermelői munkát végző 15 éven felüli férfi és női munkás részére 15 kg., 15 éven aluli férfi és női munkás, valamint családtagok részére 12 kg. terményt lehet kavonkint felszámitani«. A második bekezdés nem ide vonatkozik. A harmadik bekezdés azt mondja: »Mindenki más részére, ideértve a rendszeres mezőgazdasági munkát nem végző őstermelőket is, a fejadag napi 240 gramm liszt.« Ebből mi következnék? Következik ugyebár az, hogy 240 gramm a fejadag lisztben azokra, akik nem foglalkoznak mezőgazdasági munkával, viszont 15, illetőleg 12 kg. a mezőgazdasági munkával foglalkozók és ezek családtagjainak havi fejadagja. Az igaz, hogy ebben az első bekezdésben az mondatik, hogy ezek részére ennyi terményt lehet feloldani. Terményt feloldani csak annál lehet, akinek van, akinek nincs, annak nem feloldani kell a terményt, hanem megvásárolni. De ha ezt az egész szakaszt összefüggőleg átnézzük, kétségtelen, hogy itt csak nem egy eléggé precziz szövegezéssel állunk szemben és hogy itt nemcsak azokra kell ezt érteni, akiknek elegendő termésük nem volt. hanem érteni kell a mezőgazdasági munkával foglalkozó minden emberre, mert hiszen a harmadik bekezdés mindenki másra nézve állapítja meg a fejadagot, ugy hogy akkor semmiféle fejadag nem volna megállapítva azokra a mezőgazdasági munkásokra, akiknek saját termése saját szükségletüket nem fedezi. Ez következnék a dolog természetéből is, mert nem attól függ valakinek a szükséglete, hogy van-e annyi saját termése, amennyi fedezi a szükségletét, vagy pedig azt egészben vagy részben be kell szereznie. Ez függ, ugyebár életviszonyaitól, szokásaitól, attól, hogy mennyiben állanak egyéb táplálékok rendelkezésére. Ebben a tekintetben pedig teljesen közönyös az, hogy az illető a saját terméséből tarja-e vissza vagy pedig mástól veszi meg a szükségletét, mert az egyik épen ugy falusi mezőgazdasági munkával foglalkozó ember, mint a másik, az egyiknek épen annyi lisztre van szüksége, mint a másiknak. Hiszen groteszk példákat is lehet konstruálni. Két szomszédgazda közül az egyiknek termését elveri a jég, a másiknak megvan a rendes termése. Most akkor annak, aki jégvert, kevesebb kenyérre van szüksége, annak más alkotásuvá válik a gyomra és a fizikai szervezete azáltal, hogy termésének egy része elpusztult, vagy nem ? Világos tehát előttem, hogy itt nem azon fordul meg a dolog, nem azért kell a fejadagban különböztetni, mert az egyiknek termett annyi, a másiknak nem, hanem különbséget kell tenni a mezőgazdasági lakosság közt, amely egyoldalubban kenyérrel táplálkozik, tehát több kenyeret kell hogy fogyaszszon, hogy megélhessen és az egyéb társadalmi rétegek között, akik többoldalú táplálékot vehetnek magukhoz. (Ugy van!) A végrehajtási utasításban a t. minister ur — nagy sajnálatomra —más álláspontra helyezkedik és mikor rendelkezik azoknak összeírásáról, akik nem termelők, vagy termelők ugyan, de a házi és gazdasági szükségletüket a saját termésük nem fedezi, ezekre nézve azt mondja, hogy a beszerezhető mennyiség személyenként csak napi 240 gramm, vagyis fejenként és havonként 7'4 kg lisztnek megfelelő havi 10 kg gabona lehet. Itt meg kell jegyeznem, hogy azokon a megbeszéléseken, amelyekre a t. minister ur szíves