Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-815
68 815. országos ülés 1918 Julius 31-én, szerdán. bánnak velük, ami nem méltó. Azért, mert kérelmezték, hogy javitsák a fizetésüket, majd pedig később, hogy mivel nem tudnak megélni, helyezzék vissza őket csapattestükhöz vagy a csendőrséghez, megbüntették őket, sőt az egyik e büntetés miatt öngyilkossági kisérletet is követett el, amit azután eltussoltak. Mikor a parancsnoknál újból voltak panaszolni, hogy nem tudnak megélni, azt mondta, hogy kössék fel magukat. Ezt tűrni nem lehet; senki, aki az országban kötelességét teljesiti, nem lehet vogelfrei. A parlamenti őrség miatt én a parlamentet és a volt kormányzatot okolom, de a parlament őrei ép ugy jogot formálhatnak arra, hogy az országgyűlés védelmébe vegye őket, mint bármely más osztály rétege. Bátor vagyok a minister urat kérni, hogy még egy szempontból legyen segítségükre s ez már teljesen az ő hatáskörébe tartozik. Folyton azt halljuk itt, hogy a gyermekvédelem, a csaláclfentartás és családalapítás nagy nemzeti érdek. Ez az, amire az imént is ezéloztam, hogy Ígéret, szép szó, folyik itt a házban roppant sok, de gyakorlatban nem valósittatnak meg. Ezeknek a parlamenti őröknek is a legnagyobb nehézséget okozzák, hogy nősülhessenek, pedig igazán semmi hadi vagy egyéb érdek sem állja útját annak, hogy családot alapítsanak, sőt nemzeti szempontból ugyebár ez kívánatos. Daczára annak, hogy a honvédséghez vannak beosztva, a háborúban is a csendőrségi házassági szabályok irányadók rájuk, ugy hogy van egy, aki, pedig a menyasszonya 40.000 korona hozománynyal rendelkezik, nem tud megházasodni, mert félesztendeje nem kapja meg az engedélyt. Ezek azok az apróbb törvényszerű méltányosságok, melyek egyformán járnak ki a kisembernek, bármilyen társadalmi réteghez tartozzanak is. Én biztos vagyok benne, ismerve az elnök ur gondoskodását, hogy csak adminisztratív akadály lehetett eddigi sérelmük és felszólalásom folytán, vagy hogy őszintén fejezzem ki magamat: daczára felszólalásomnak, segíteni fognak rajtuk. Előterjesztem interpellácziómat, mely a következő: (Olvassa). »Minthogy az 1912. évi LXVII. t. cz.-kel létesített képviselőházi őrség a honvédelmi minister ur felügyeleti jogköre alá tartozik, hajlandó-e lépéseket tenni a magyar országgyűlés képviselőházának elnökségénél, hogy a háború alatt is békeilletményekkel szolgáló palotaőrség tagjainak, a háborús drágaságra való tekintettel normális javadalmazást adjanak és a szervezeti szabályzatban is körülirt természetbeli étkezést kaphassák meg a mostani 4 korona napidíj helyett, amely összeg ma a közlegény élelmezési költsó<rs ; n is alul marad ?« Elnök: Az interpelláczió kiadatik a honvédelmi minister urnak. Következik gróf Tisza István képviselő ur interpelláczió ja az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister úrhoz. (HalljuJc! Halljuk!) Gr. Tisza István: T. ház! A magam részéről akkor, amikor közélelmezési kérdésekkel foglalkozom, mint máskor is mindig tettem, a jelen pillanatban is teljesen átérzem a helyzet nehézségeit és azt az egész felelősséget, amely mindenkire hárul, aki ezeket a kérdéseket nyilvánosan szóvá teszi. A magam részéről tehát csak csatlakozhatom az igen t. földmivelésügyi minister urnak ahhoz a felszólításához, hogy akkor, mikor ezt a kérdést tárgyaljuk, ne veszítsük el tekintet elöl az ügynek nagy nehézségeit és azokat a nagy feladatokat, melyek a közélelmezés terén nemcsak a kormányra, hanem az egész magyar nemzetre hárulnak. Én tovább megyek és hozzáteszem azt is, hogy a t. kormánynak nemcsak szemrehányást nem teszek azért, hogyha lehetőleg sokat juttat a magyar termésből Ausztriának vagy esetleg ha juttathatna — fájdalom, ez pium desiderium — többi szövetségeseinknek is, ellenkezőleg a legnagyobb elismeréssel volnék eziránt, mert nagy hazafiúi szolgálatot látnék abban, ha abba a helyzetbe juttathatnék Magyarországot, hogy gazdasági téren is minél nagyobb és dicsőségesebb részt vehessen ki ebből a háborúból. (Helyeslés jobbfelöl.) Gondoljuk csak meg, hogy hol állana Magyarország nemcsak anyagilag, de tekintély, közkedveltség, megbecsültetés, politikai súly dolgában, ha az egymást követő rossz termések meg nem fosztottak volna attól, hogy a gazdasági téren is ép ugy kivegyük részünket a közös harczból és erőfeszítésből, mint ahogy kivettük részünket a véráldozatból. Hiszen az a sajnálatos tény, hogy gazdasági téren annyival kevesebbet teljesítettünk, mint amennyit vártak tőlünk szövetségeseink, a magyar nemzet óriási hősi erőfeszítéseinek jóformán legszebb gyümölcseitől fosztotta meg a nemzetet, mert az az erkölcsi tőke, melyet drága honfivérrel megszereztünk, nagyrészben pnsztulóba ment azért, mert gazdasági téren gyengéknek bizonyultunk és ez azután külföldön nagyon szomorúan félreértetett és félremagyaráztatott. Ismétlem tehát, hogy egyenesen hivatásunk mindannyiunknak arra törekedni, hogy lehetőleg nagymérvben jöjjünk a közellátás terén Ausztriának és szövetségeseinknek segítségére és én a kormánynak érdeméül fogom betudni, ha ez sikerül, nagyon természetesen ugy, hogy a magyar nemzet számára a világért sem a békeévek bőséges ellátását, de azt a szűk ellátást, ami az élet és a munkaképesség lentartására okvetlenül szükséges, biztosítsa. (Helyeslés jobbfelől.) Én tehát a magam egész felszólalását szabni fogom az adott helyzet kereteihez és azok a kívánalmak és kérések, melyeket hangsúlyozni szándékozom, mind olyanok, melyek teljesen számolnak az adott helyzettel és amelyek a háborús szükségletek kereteiben mozognak. Mielőtt áttérnék magára interpelláczióm tárgyára, méltóztassanak megengedni, hogy csak
