Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

815. országos ülés 1918 július 31-én, szerdán. m Leteszem azt a ház asztalára, és arra kérem az elnökséget, hogy azt okvetlenül múzeumban helyezze el, mert valamikor csak vissza kell majd emlékeznünk a mai kulturális állapotokra és mégis csak a kenyér a legfontosabb bázisa az ember reménységeinek, életének és minden dolgának. (Felkiáltások balfelóí: Mutasd!) Majd le fogom tenni a ház asztalára. Méltóztassék megszemlélni. Méltóztassanak elhinni, hogy a mi népünk e tekintetben annyira türelmes, hogy midőn szóbahoztam, hogy eminenter a hadsereg részére történtek ezek az intézkedések, mindannyian egyhangúlag azt mondták, hogy nincs is kifogásuk ellene és búzájukat is odaadnák a hadsereg részére, ha arról volna szó. Nem olyanok ők, mint az a pesti bankdirektor, aki midőn nem kapott az Osztrák Magyar Banknál kellő mennyiségű aprópénzt és midőn kifogásaira azt mondták, hogy a hadseregnek kell az aprópénz, azt felelte, hogy »a hadsereg várhat*. (Mozgás a szélsóbaloldahn.) Ha egy paraszt mond ilyent a korcsmában, elcsípik, mert a hadsereg a legnagyobb hatalom az országban. Interpdláczióm veleje és kérésem röviden az, — és ezt rögtön indokolni fogom — hogy az eddigi szokásos módszert kövessók a jövőben is, amelyhez a nép négy esztendőn át hozzászokott. Azok tudniillik, akiknek elég magánvagyonuk, tehetségük volt, bevásárolták az egész esztendőre valót önmaguk, azok számára pedig, akik egyszerre nem voltak képesek megvásárolni, a községek vették meg a kenyérmagot és azok azután in ráta temporis, felosztva egy hónapra vagy kettőre, a községtől vásárolták meg szükségletüket. Ez a megoldás igenis nyugalmat fog hozni a jövőben is. Mert méltóztassék elhinni, mi tudjuk a difíerencziát. Mi látjuk azt, hogy a falu üres. csak az öreg emberek vannak otthon ; a templomban csak az öreg asszonyok, a leányok és a gyermekek ülnek; hétköznapokon azok dolgoznak. (Ugy van ! ügy van! balfelől.) A falmiak nincs kabaréja, színháza, Gerbeaudja, (Ugy van! Ugy van! halj elől.) a falu nem tud tüntetni, ott nincsenek ablakokat beverő paczifisták ós ha most mindennek tetejébe még azt is elviszik tőle, amire szüksége is van, amikor olyan nehezen juthat hozzá egyéb élelméhez és szükségleti czikkeihez is : akkor teljesen elviselhetetlenné válik a helyzete. Hiszen tudjuk, milyen rettenetes kínszenvedésbe kerül ott egy kis petróleumot, czukrot, gyufát szerezni odakünn. Szóval előttünk áll az óriási diüerenczia, holott az egész hadjárat ódiuma, nehézsége, perozentuális véráldozata, lelkesedése a falun alapszik. Ily körülmények között a falut megbüntetni, azokat az asszonyokat sújtani, akik hat-nyolcz gyermekkel vannak ott és akiknek — nyolcz-kilencz embernek — számára most szeptember 30-áig 80—90 kg. gabonát utalnak ki, ez szatírája annak a régi közmondásnak, hogy Magyarországon kívül sehol sincs élet, vagy ha van, nem olyan. Ez tarthatatlan állapot. (Ugy van! balfelől.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XLI. KÖTET. Bátor vagyok az általam elmondottakhoz fiizve röviden a következő interpellácziót előterjeszteni, röviden azért, mert tudom, hogy mások is fel akarnak ebben a tárgyban szólalni. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa) : Kérdés a közélelmezési minister úrhoz, 'j 1. »Van-e tudomása a minister urnak arról, hog}

r a viclék nem termelő ellátatlan lakossága ezidőszerint teljesen kenyér és liszt nélkül van ? jj 2. Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy a kenyérmagvak engedélyezése tárgyában elkésetten kibocsátásra kerülő rendelet a vidéken már nagyon kevés magvat fog találni, mert az részint rendes, szabályszerű utón, részint a már nem szokatlan visszaéléses utón is akkorra el fog tűnni ? 3. Hajlandó-e a minister ur az 1. pontban emiitett bajon segíteni ? 4. Hajlandó-e a minister ur a vásárlási engedélyek sürgős kibocsátásával a 2. pontban emiitett veszdelmet elhárítani ?« (Elénk heyles.és balfelől.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető minister urnak. Következik Fényes László kéjjviselő ur interpellácziója. Fényes László: T. ház! Csak egész röviden óhajtom a t. honvédelmi minister úrtól megkérdezni, van-e tudomása azokról az állapotokról, amelyek a fiumei 5. sz. tengerpartvédelmi szakasz területén fennállanak. Ezen a partvédelmi szakaszon a honvédelmi minister ur még 1916-ban egy rendeletével az egyes zászlóaljakhoz igen helyesen olyan katonákat dirigált, akik frontszolgálatra sebesülésük vagy egyéb rokkantságuk miatt nem alkalmasak, az arczvonal-szolgálatra való tiszteket és legénységet pedig kivette e zászlóaljakból. Többek között a 19. honvédgyalogezrednek is, amely, ugy tudom, Pécsről egésziti Iá magát, volt egy zászlóalja és abból több száz, de legalább 180 arczvonalszolgálatra alkalmas legényt vittek a frontra, de pótlásukról, arról, hogy segédszolgálatosokat tegyenek oda, nem gondoskodtak. Minthogy pedig a 26-ik Horvátországból rekrutált horvát ezred zászlóalját szintén így kivették a rendes szolgálat alól és az arczvonalszolgálatra alkalmasakat kiküldték, a magyar 19. ezredbeli zászlóalj őrkülönitményét egyszerűen beolvasztották a 26. horvát gyalogezred zászlóaljálja. ugy hogy az a 180 ember most horvát vezényszó alatt szolgál és horvát elbánásban is részesül. Panaszra nern mehet természetesen sehova. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Miért ? Fényes László: Mert a horvát parancsnok lebünteti ! Továbbá pecsétjét is megváltoztatták ez őrkülönitménynek. Azelőtt magyar volt a pecsét körirata, középen a koronával : »M. kir. tengerpartvédelmi parancsnokság B.« most pedig : »Krajevszko Ugarsko primorski obranbeni okolís zapovjednistvo B.« Talán annak a hazáért szenvedő pécsi legénységnek mégsem kellene ilyen parancsnokság és ilyen vezényleti nyelv alatt szolgálnia. 9