Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

815. országos ülés 1918 Julius 31-én, szerdán. 61 ők csa,k így nevezik — hogy elviszik azokat a készleteket is, amelyek nektek kellenének, akkor természetesen az ellenük való propagandának az entente ügyeskedései és furfangja révén a legerősebb tápot adjuk, A bolsevikizmus eluralgása következtében ott most semmi mezőgazdasági munka, semmi vetés nincs. Még valami csekély ipari munka folyik, de mezei munka úgyszólván semmi. Es itt jövök rá témámra. Mi lesz a télen, mely Oroszországban oly korán és oly erős mértékben áll be? Nem termett náluk az újból semmi, vetés nincs, a készletüket mind elhozzuk ágyuvásárlással és ugyanakkor a magyar foglyok, kik szerteszórva ott vannak, csak ott maradtak, de most sem tudnak haza jönni. Mert, amíg lehetséges volt a hazajövetel, addig csak a német kormány gondoskodott arról, hogy polgárai közül mindenkinek, akinek módjában van hazajönni, kellő mennyiségű pénz-jusson a kezéhez és hazajöhessen, ellenben a mi közös kormányunk fájdalom nem gondoskodott erről. Egymásután kapom az értesítéseket, hogy a moszkvai és az ufai dán konzul egybehangzóan azt mondják a náluk jelentkező magyar vagy osztrák hadifoglyoknak, hogy nem adhatunk nektek pénzt, az osztrák-magyar kormány most is másfél vagy két millióval tartozik nekünk és ismételt sürgetésre sem tudtuk tőlük a pénzt megkapni. Engedelmet kérek, abban az általános elvi kijelentésben, hogy »minden lehetőt megteszünk«, amit a ministerelnök ur ez év május 11-én tartott interpellácziómra adott válaszában mondott, nem nyughatom meg és mégis kellene, hogy a t. ház számszerűen megismerje, milyen intézkedések történtek, milyen összeg kinek a kezéhez utaltatott ki és hogyan számoltatott el, amennyiben a számadás már itt van, mert itt egy-két millióval semmiesetre sem lehet dolgozni. Tény az, hogy nem tudtak hazajönni a magyar katonák és az osztrákok sem, épen a közös kormány szükkeblüsége folytán és tény viszont, hogy ahol vannak, ott a legrettenetesebb állapotok közé kerültek. Kezdem mindjárt az állapotokkal az orosz czári uralom alatt. Egy-egy táborban rendesen magyarok is voltak, németek is. A magyar foglyok látták azt, hogy a németek postája rendesen érkezik, az osztrákmagyar posta csak a legritkább esetben. Én magam, aki a czenzuránál voltam szerencsétlen mint katona beosztva lenni, láttam, hogy micsoda métermázsaszámra és a plafonig emelkedő kötegszámra hónapokon keresztül hevernek ott a falukról küldött levelezőlapok és levelek. A foglyok látták, hogy a német foglyokról gondoskodnak Németországban, az osztrák és a magyar foglyok nem kapják meg a postát. A német foglyok kaptak gyapjuharisnyát hazulról, kaptak takarót, melegítőt, amit praktikusan el lehetett küldeni . . . Zalán Gyula: Kaptunk mi is! Fényes László: . . . Ausztria-Magyarországból, de főleg Magyarországból nem lehetett küldeni. Azonkívül látták azt, hogy a Vörös-keresztEgyletből és egyéb hadügyi intézményekből a németek részéről szakemberek mennek ki, akik szocziológiával foglalkoznak ,hogy a barakk-táborokat alaposan megvizsgálják. A német kormánynak volt elég tekintélye, ereje és ügyessége ahhoz, hogy megfelelő embereit csakugyan eljuttasson Oroszországba, megnézzék a foglyok helyzetét. Az osztrák-magyar ármádia vagy a közös külügyi kormány kiküldött egy pár grófnőt, egy pár előkelő dámát, aki annyit értett a barakkvizsgálathoz, az epidémiái jelenségek felismeréséhez . . . B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Igen jeles szolgálatokat tettek azok a hölgyek, (ügy van! jobbfelöl.) Fényes László: Sokkal jelesebbet kellett volna tenniök. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Azokra igazán csak hálával gondolunk. Fényes László: Megjelentek a barakkban és azt mondták: üdvözlet a hazából és azzal sarkon pierdültek, mert nagyon piszkos volt a barakk. (Nagy za) jobbfelöl.) Engedelmet kérek, egy barakktábornak, különösen a megvizsgálhatás szempontjából is rossz viszonyok között alapos, lehetőleg jó megvizsgálásához ugyancsak gyakorlott szem kell és a szegénység, a nyomorúság minden ismeretével rendelkező embernek kell kimennie, nem pedig tajjasztalatlan naiv grófnőknek, akik soha életükben nem láttak egy rothadt szalmazsákot, amelyet le szoktak takarni egy lepedővel vagy pokróczczal, hogy a belépő ne vegye észre. Ezek nem olyan egyszerű és könnyű dolgok, hogy mindenki, mihelyt előkelő poziczióban születik, mindjárt értsen felismerésükhöz és meg tudja ezeket ítélni és bírálni. A németektől nem is ezek mentek ki, hanem gyakorlott, képzelt, a munkásbiztositás és egyéb higiéniai munka gyakorlott művelői, ezek végezték a Németországban otthonmaradottak adományainak szétosztását és az oroszországi foglyok ellenőrzését. Tovább láttak, tűrtek és tapasztaltak ezek a mi véreink ott az orosz fogságban, amikor a konzuloknál pénzért jelentkeztek. A németek háromszor annyi márkát kaptak, pedig a márkának sokkal nagyobb a kurzusa, mint amenynyit az osztrák-magyar alattvalók kaptak segítség gyanánt. Mi volt az eredmény? A németek sokkal jobban tudtak hazajönni, mint az osztrákok és a magyarok. Zalán Gyula: Dehogy. Fényes László: Akkor azután végre minden árkon-bokron keresztül sikerült egy részének eljutnia a határállomáshoz. Én már voltam bátor annak idején télen felemlíteni, hogy miképen fogadták ezeket a katonákat a német gyüjtőállomáson és mi képen fogadták az osztrákmagyar gyüjtőállomáson.