Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

60 815. országos ülés 1918 Julius 3l-én, szerdán. az európai reakcziónak, amikor a kormányzás minden eszközét kihagyta a kezéből hullani és a szenvedelmeket eluralogni hagyta maga, felett. A reakczió erősödött ezzel Európában. És most, mikor olyan állapotok állanak fenn a volt Oroszbirodalom egész területén, amelyek miatt a legnagyobb aggodalommal kell néznem a bekövetkező téli idők elé, az a parancsoló kötelesség áll előttem, hogy közvetlen cselekvésre hívjam fel a kormányt, amennyiben az ebben az anarchiában lehetséges. S amikor meg akarom nézni, hogy mit lehet tenni, akkor meg kell néznem azt, hogy mit tettek eddig és mit nem. Az osztrák-magyar diplomáczia a bresztlitovszki békével letette diplomáeziai ügyességének és képességeinek vizsgáját. Még nincsenek itt előttünk azok a szerződések, melyeket ratifikálni kellene, de már kinyilatkoztattuk, hogy készek vagyunk ezeket a breszt-litovszki szerződéseket ujabb revízió alá venni. Amint ezek a szerződések köttettek, ehhez képest következtek be a rendcsinálás, rcndfentartást czélzó intézkedések eredményei is. A fronton januárban már régen szétoszlottak az emberek, mikor Breszt-Litovszkban még afelől tárgyaltak, hogy hogyan szereljék le az orosz front legénységét. Gazdasági pontozatok felett vitatkoztak a német és osztrák-magyar államférfiak, hogy hogyan vásároljanak Ukrajnában és az orosz tartományokban gabonát, de nem gondolták meg, hogy hiteles értesülések hiányában elszámítják magukat. El is számították annyira, — az osztrák szoldateszka képtelen naiv fantáziájával gondolták a vásárlás lehetőségét — hogy ma Oroszországgal, daczára annak, hogy békében vagyunk : háborúban állunk. És mégis csak vérzünk az orosz fronton is. Pusztítanak a betegségek, pusztít az éhináég és pusztulunk vérzés és csatározások miatt. Hogy azokat a gabonavásár] ásókat az osztrák ármádia miképen eszközli, aziránt én nem illetékes tanura leszek bátor itt hivatkozni, mert hiszen a minister ur ismét azt mondhatná, ha 10—20—50 tanúval beszéltem is, hogy azok nem tudják az egész tényleges állapotnak képét adni. Épen azért oly dokumentumról kellett gondoskodnom, amit a minísterelnök ur és a honvédelmi minister ur is talán el fognak fogadni. Nem mondom most a hadosztály számát, nehogy megint baj legyen, de felolvasom egy bizonyos honvédlovashadosztály-parancsnokság heti parancsát, a 635-ik tábori postáról. Azt mondja (olvassa): »Moszirin helységben Novaja Praga-tól északnyugatra 25 kilométerre, csakis tüzérségünk beavatkozása után vezetett a gabonavásárlás ered menyre.« Hát hiszen lehet gabonát szerezni ágyútűzzel is, de azt nem gabonavásárlásnak szokták nevezni és nagyon naivak a közös kormány külügyi és hadügyi emberei, ha azt hiszik, hogy az ántánt előtt a propaganda czéljaira titokban tudják tartani, hogy mikép vásároljuk ott a gabonát. Engedelmet kérek, mikor a volt Oroszbirodalom éhinséges területén van egy éléskamra, Ukrajna, főleg annak néhány kormányzósága, pl. a jekaterinoszlavi, akkor ahelyett, 1 ogy külügyi és hadügyi kormányzásunk segítségére lett volna a velünk békét kötött ideiglenes orosz kormányzatoknak abban az irányban, hogy el tudják látni a maguk népeit gabonával, tehát rendet tudjanak teremteni az országukban, naiv gazdasági szerződési pontozatokkal kimegyünk magunk és a németek fegyverrel, illetve megbízzuk a magunk részéről is a németeket gabonavásárlással, a mi járandóságunkat is, amelyről papíron szépen kiszámították, hogy nekünk mennyi jár . . . Förster Aurél: Jobb, mintha a Haditerményt küldtük volna ,oda is ! Fényes László: Én még egy másik módot is tudok. Förster Aurél: Ez helyes! Fényes László: ... és nem gondoltak arra, hogy ekkép vásárolva gabonát abban az országban, nemhogy a monarchia és a központi hatalmak érdekeit képviselnék azzal, hogy egy bizonyos mennyiségű kis gabonát be tudnak hozni, — mert hiszen, hogy milyen csalódás volt ebben a monarchia részéről, azt az eredmények bizonyítják — mondom, nemhogy a központi hatalmak érdekében volnának ezek a lépések, de ellenkezőleg, ott egyrészről aniinozitást szitának, másrészről az agitácziónak olyan rettenetes fegyvert adnak a kezébe, amely semmikép sem éri meg azt a néhány száz vaggon gabonát, amit onnan behoznak Németországba és Ausztriába. Elnök (csenget): A tisztelt képviselő ur az Oroszbirodalom területén fogságban volt véreink hazaszállítása tárgyában jelentett be interjjellácziót. Kérem, közeledjék a tárgyhoz. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Nagyon nagy az interpelláló képviselő urak száma és ha ilyen nagyon szóles mederben méltóztatik folytatni... (Zaj.) Fényes László: Talán egy fél óra alatt végzek. Méltóztassék rámbizni, hogy egy félóra alatt mit beszélek. (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Tárgyhoz!) Hogy a tárgyhoz mit beszélek és hogyan jövök a konklúziómra, azt én határozom meg és nem a képviselő urak. (Nagy zaj.) Elnök: Én nem akarom a képviselő urat szólásszabadságában korlátozni, csak figyelmeztetem, hogy amiről szól, az egészen más tárgy. (Felkiáltások jobbfelöl: Gabonáról beszél!) Fényes László: Igen, mert ez a gabonavásárlás hozzátartozik Oroszországban levő hadifoglyaink sorsához. Majd látni fogják, hogy hozzátartozik. Tisztelt ház! Ha tehát ott most a németek és a magyarok ellen épen azzal agitálnak, hogy ime lássátok, milyen a német béke — mert