Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

Sl5. országos ülés 1918 Julius 31-én, szerdán. 59 torelnök, mint belügyminister ur helyett e választ tudomásul venni. (Helyeslés.) Gyapay Pál: Tisztelettel tudomásul veszem a választ. Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a pénzügyminister urnak a belügyministerium vezetésével meghízott ministerelnök nevében Gyapay Pál képviselő ur interpellácziójának első részére adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen /) A ház a választ tudomásul veszi. A földmüvelésügyi minister ur kivan szólni. Gr. Serényi Béla földművelésügyi minister: A t. képviselő ur volt szíves engem is aposztrofálni. Gyapay Pál: Azt nem! Gr. Serényi Béla földművelésügyi minister: De igen, amikor arra hivatkozott, hogy én jelentettem ki azt, hogy 15 kilogrammos fejadagból egy család megélni nem tud. Én a múltkor azt állítottam, hogy igenis, 15 kilogrammból meg tud élni abban az esetben, ha melléktermények állnak rendelkezésére. A közélelmezési minister ur bizonyára meg fogja adni a képviselő urnak a választ; én csak ismételten megjegyzem, hogy az urak nagyon tévednek, amidőn a közvéleményben azt a hitet kívánják kelteni. mintha a kormány nem a legigazságosabban és nem igazán az ország létszükségletei szerint iparkodnék az elosztást teljesíteni. Méltóztassék ezt az irányt képviselni és a publikummal azt megértetni, hogy nem könyöradományok nyújtatnak a terményekből, hanem igenis, a legigazságosabban osztatnak ezek szét. Fényes László: Tessék elolvasni az osztrák közélelmezési minister nyilatkozatát! Gr. Serényi Béla földmüvelésügyi minister: Méltóztassék a Pressét elolvasni és meg méltóztatik látni, hogy micsoda fejadagok vannak a magyar kvótával szemben. (Zaj.) Bocsánatot kérek, a t. képviselő urak el fogják ismerni, hogy elsősorban a katonaságot, az ország védőit kell, hogy ellássuk. Miután a katonaságot elláttuk, jönnek az őstermelők; azután ami fenmarad, azt az ellátatlanok között kell igazságosan felosztani. (Zaj.) A legokosabb az lesz, ha őszkor, amikor a szünetnek majd vége lesz, a t. képviselő urak el fognak jönni egyszer akár az én hivatalomba, akár a közélelmezési hivatalba és bizalmasan be fognak tekinteni az elosztás adataiba, akkor látni fogják, hogy az elosztás igazságos; addig ebben a parlamentben nyugalom nem lesz és folyton interpellálni fognak a képviselő urak és gyanúsítani fogják a kormányt, hogy igazságtalanul ós a magyar népnek és különösen a földművelő népnek az elhanyagolása mellett oldja meg feladatát. Ha az urak meg fogják tekinteni ezeket az adatokat, meg fognak győződni az ellenkezőről. Az interpelláczióra különben, amely nem énhozzám volt intézve, a közélelmezési minister ur majd annak idején megadja a választ. {Helyeslés.) Elnök: Az interpelláczio második része kiadatik a közélelmezési minister urnak. Következik Fényes László képviselő ur interpellácziója a ministerelnök úrhoz a volt Oroszbirodalom területén fogságban volt véreink hazaszállítása tárgyában. Fényes László: T. ház! Bátor voltam már a tavaszszal felhívni a t. ház figyelmét Oroszországban maradt véreink szomorú sorsára s hazaszállításuk akadályaira. E fogságba került magyarokra mindig ugy gondoltunk a háború hosszú három és fél esztendeje alatt, mint a nemzeti erő tartalékára, amelylyel majd az uj világot, a béke uj világát az emberi vetőmaggal be tudjuk hinteni. Az állam a maga emberkészletét könyörtelenül áldozza fel a hosszú világháború alatt; úgyszólván csak azok maradtak épkézláb emberek, akik fogságba kerültek. Azzal vigasztalódtunk, hogy ezek lesznek a magyar állam jövő szaporodásának és a magyar faj fenmaradásának legértékesebb vetőmagjai; mert hiszen sok szenvedésben és távol hazájuktól honvágyban eltöltött idő alatt megaczélosodott, megedzett szívvel fognak hazajönni az uj világot megalapozni. E reménységünket kétszeres fagy érte. Először a szerbiai rettenetes pusztulás magával vonszolta az örvénybe a hadifoglyokat is vagy helyesebben mondva, maga előtt lökte be. Az ottani, ugy közegészségi, mint élelmezési szempontból rettenetes állapotok azt eredményezték, hogy fájdalom, magyar vércink 70—80%-a járványos betegségekben halt el vagy pedig éhínséget szenvedett és elgyengülve pusztult el. Most tavaszszal vagy még a télen másodszor és még nagyobb fagy érte ezt a reménységünket. Az orosz évszázados zsarnokság és az évszázados osztályuralom által szükségképen előidézett anarchia és forradalom szintén megismételte a szerbiai eseményeket nagyobb mértékben ; ugyancsak az éhínség, a járványos betegségek és még a szerbiai bajokon felül a folytonos vérengzések minden Oroszországban maradt vérünk pusztulását idézte elő vagy fogja előidézni. T. ház! Abból a katasztrófából, amely a volt Oroszbirodalom mindenféle társadalmát érte, egyaránt tanulhatna a reakczió, az önző osztályuralom társadalma épen ugy, mint a haladás hivei, legyenek azok akár szocziologusok, akár csak, helyzeti energiájuknál fogva, a szabadgondolkodás felé késztetett tömeg. Mindegyik, a reakczió és a haladás hivei is, ugyanabba a bűnbe estek: saját elveiket nem tudták adminisztrálni. Felültek a vonatra és az egyik — a reakczió — saját bűneinek robbantó anyagától robbant fel, a másik pedig nem nézte meg, hogy meddig mennek a sinek ós robogott a vonaton, felborult, összetört mindent. T. ház! Kétségtelen, hogy az orosz anarchia, akarata ellenére, fájdalom, nagy szolgálatot tett