Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

HK 815. országos ülés 1918 Julius 31-én, szerdán. akkor is elég. de csak ugy, ka húst eszik, (ügy van! balfélól) Nem elégséges azonban annak a magyar földmives embernek, akiről köztudomású, hogy mást, mint kenyeret, tésztát és szalonnát, legfeljebb egy kis főzeléket hozzá, egyáltalában nem eszik. Ezt a kérdést különben már annyian fejtegették ebben a házban, hogy nem akarom ezzel a t. házat untatni, azt azonban ajánlom bárkinek és ajánlom az igen tisztelt minister urnak is, méltóztassék megpróbálni : szoritsa rá cselédeit és hadimunkásait . . . Fényes László: önmagát! Gyapay Pál: . . . hogy ne kapjanak többet, mint tisztán csak a megállapított fejadagot. Biztosítom róla, hogy két hét alatt le lesz szerelve gazdaságának összes munkaereje. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kár az ilyesmit forszírozni. Ha szigorúan betartjuk ezt az előírást, ez a termelés csődjéhez vezet, (Ugy van !) ha pedig nem tartjuk be, akkor csak arra való ez, hogy a legtisztességesebb embereket is inkorrekt dolgok elkövetésére késztesse. Ha itt volna a közélelmezési minister ur, megkérdezném tőle azt is, hogy miféle eszközök állanak rendelkezésére akkor, hogyha az élelmezési adagok csekélysége s hiánya miatt megakad a termelés munkája. Á földmívelésügyi minister ur, azt hiszem, Csemez István t. barátom interpellácziójára adott válaszában azt is említette, hogy a legelső feltétel a katonaság élelmezése. Ez olyan arany igazság, hogy aki ezt be nem látja, az egyáltalában nem érdemli meg, hogy ebben az országban szabad levegőt szívjon. De épen azért, mert ez elsőrendű állami feladat, részemről nem tartom indokoltnak, hogy kiapaszszuk az erőnek azt a forrását, amely ezt a szükséges élelmet a katonák számára produkálja, akik nélkül ezt a nagy problémát megoldani nem lehet. Épen azért nem tartom helyesnek és megfelelőnek a magyar földmives nép fejadagának leszállítását. Nem szüklelküségből, de sőt épen azért, mert részemről is a legnagyobb állami érdeknek épen a katonaság élelmezését tartom, mély tisztelettel azt a kérdést vagyok bátor intézni a magas kormányhoz, hogy vájjon a frontra és a monarchia belterületére a katonaság számára szállított élelmezé i czikkek mikénti felhasználására nézve történik-e valami ellenőrzési intézkedés ? Fényes László : A pólai csempészet! Sényi ur ! Gyapay Pál: Mert hiszen köztudomású dolog az, hogy a fronton vagy van élelmiszer s akkor nagyon is van, akkor van a pazarlásig, vagy pedig nincs, akkor j^edig szegény katonáink éheznek. (ügy van! balfdől.) Még egyáltalán nem volt szerencsém egy mérleget láthatni, amelybe bepillantva, csak ugy approximative is meggyőződhettem volna, hegy mennyi a várható terméshozam s ezzel szemben mennyi a szükséglet. Eddig csak azt láttam s azt hiszem, mások is csak azt látják, hogyha az élelmiszer elfogyott, akkor egyik rekvirálás után a másik jött a gazda nyakára ; nem kérdezték, hogy maradt-e valamije, hanem vitték amije volt. A gazdák sérelmeiből egy nagy hegyet lehetne összehordani s ennek a na y hegynek tetejére rá lehetne állítani nemzeti dicsői egünknek örök hirdetőjéül a Haditermény szobrát. (Derültség balfdől.) Sajnos, nem áll kellő idő rendelkezésemre, hegy mutatványszámokat hozzak elő ezekből a sérelmekből, de hiszen ma úgyis köztudomásúak. Mielőtt interpelláczióm indokolását befejezném, egész tisztelettel arra kérem a Közélelmezési Hivatalt vezető minister urat, hogy azon tengernyi szenvedéseknek — nem viszonzásaid, hanem — elismeréséül, amelyeket a magyar földmives nép fiai a fronton kiadottak, s amelyeket a magyar földmives nép idehaza a gazdasági munkában kiállott, tegye lehetővé azt, hogy necsak lelkiereje, necsak hazaszeretete legyen meg a nemzetfent&rtó terheknek viselésére, hanem legyen meg a szükséges fizikai ereje hozzá, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) hogy tovább termelhesse a kenyeret az ország és a hadsereg számára, ameddig ez a szerencsétlen hábora győzelemmel bevégződhetik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem könyöradományt koldul a magyar nép, hanem becsületes megélhetést kivan és j)edig nem a máséból, hanem abból, amit saját verejtékes munkájával és két kezével a magáén keres, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tekintettel a feliratkozottak nagy számára, akik szintén interpellálni akarnak, tovább folytatni nem akarom beszédemet, hanem tessék megengedni, hogy interpellácziómat felolvassam : Mcggyőződött-e már a minister ur, hogy a mezőgazdasági őstermelő részére megállapított fejadag nem ebg?ndő ? S hajlandó-e a tizenöt éven felüliek fejadagját huszonöt kilogrammra, s a tizenöt éven aluliak fejadagját húsz kilogrammra falemelni ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök '. A pánzügyminister ur kivan szólni! Popovics Sándor pénzügyminister: T. képviselőház ! Legyen szabad a távollevő ministerelnök és belügyminister helyett Gyapay Pál t. képviselő ur interpellácziójának első részére néhány rövid felvilágosítással szolgálni. (Halljuh!) A csendőrség létszámának szaporítása iránt megindult tárgyalások igen előrehaladott stádiumban vannak. A belügyministerium, a honvédelmi ministerium és a pénzügyministerium között folyó tárgyalások során a csendőrségi illetményeknek ujabb szabályozása is tervbe van véve, figyelemmel a mai viszonyokra. (Élénk helyeslés.) En azt hiszem, hogy ugy ez a létszámszaporitás, mint az illetmények szabályozását illetőleg folyó ezek a tárgyalások a lehető legrövidebb idő alatt befejezésre fognak juttatni és igyekezetünk azon lesz, hogy azon közrendészeti tekintetek, amelyek a csendőrségi létszám felemelését tényleg indokolják, mentől előbb teljes figyelemben részesittessenek. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék a minis-