Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

828. országos ülés 1918 október 23-án, szerdán. 433 írunk, mikor fogják tanújelét adni testvéri érzésüknek. Akkor majd leket szó arról, kogy esetleg megegyezés és megértés alapján valamely uj viszonyt állapitsunk meg. Ha most jelentkeznek a t. horvát testvérek, akkor nézetem szerint papirossal és czeruzával a kézben, hideg fejjel, hideg szivvel kell velük tárgyalni. Meg kell tudni, mit akarnak, aet a mérlegbe tenni és rögtön felállítani az ellenértéket. Más megegyezés ma lehetetlen, anélkül, hogy újból ne vetnők el további elégületlenségek csiráját, (Ugy van! a baloldalon.) Ezzel a kis kitéréssel, azt hiszem, befejeztem erre, a kérdésre vonatkozó gondolataim elősorolását. Nem látok egyetlen momentumot, ahol ellentétben lenne, vagy szükségszerüleg ellentétben kellene lennie a mi álláspontunknak a Wilson-féle kihirdetett s valószínűleg komolyan keresztülvinni akart állásponttal. És hogy ebben a mi tisztelt horvát tesvéreink is meg fognak nyugodni, azt hiszem, ez iránt kétség nem lehet. Nagyon kárhoztatom és kérem a t. túloldal tagjait, fontolják meg ezeket a körülményeket, hogy szabad-e és helyes-e azt tenni, hogy ma itten legilletékesebb helyről, azután a többség t. vezérének ajkáról is olyan félremagyarázható, olyan alkuvást kezdő vagy legalább is annak magyarázható nyilatkozatokkal elhomályosítsák ezt a tiszta, világos és egyedül helyes álláspontot. Hát mit akarnak elérni azzal, hogy megint hangoztatják a Szent István koronájához .tartozó országok együvé tartozását ? Olyan mindegy nekünk, amikor saját szűkebb hazánk érdekeit becsületesen, őszintén vizsgáljuk, hogy a magyar király czimében a jeruzsálemi királyság meg Ráma fejedelmének czime mellett még a Horvát-SzlavonDalmátországok fejedelmének czime is megmarad-e, vagy sem. Igazán olyan kicsinyes, olyan mellékes kérdés, amely a dolog lényegét egy pillanatra sem érinti és legfeljebb csak arra alkalmas, hogy t. horvát testvérekben, még akkor is, mikor ilyen álláspontot foglalunk el, újból bizalmatlanságot keltsen. Nézetem szerint nekünk délszlávkérdésünk nincs. Erről a kérdésről befejezte mondanivalóimat és áttérek most egy másik fontos kérdésre : a nemzetiségi kérdésre. (Halljuk ! Halljuk !) Talán sikerülni fog nekem néhány rövid vonással, de olyan módon megértetni magamat, hogy abban valamennyien pártkülönbség nélkül inegeegyezhetünk ; sőt tovább megyek, lehetetlenségnek tartom, hogy maguk a nemzetiségek is ezfc ne akczeptálhassák és ez alapon ne legyen létesíthető egy megoldás itt. hazánk területén belül. Nekünk óriási előnyünkre szolgál — csodálatosak néha az Istennek útmutatásai és néha az ördög útmutatásai is — a múlt kormányok bűne és mulasztása. Kún Béla : Minden jó valamire ! Polónyi Dezső: Az ember sohasem tudhatja, mit mire lehet kihasználni. A külföld publikum a Scotus Viatorok és más autentikusnak látszó egyének hazudozásaival és felültetéseivel telítve készpénznek vett minden nemzetiségi panaszt, KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XII. KÖTET. minden olyan vádat, mely ebbe a hangulatba beleilleszkedett. A háború alatt százával jelentek meg külföldön a leggyügébb pamfletek, melyekben olyan dolgok fordultak elő, — hogy csak egyet említsek — hogy a világon két faj van : a porosz és a magyar, mely csak más népek elnyomásából tud élni ; azért ez a háború tulaj donképen a porosz junkereknek és a magyar feudális arisztokratáknak a háborúja, ezt a két testvérnemzetet kell letörni stb. Ez terjedt el az egész világon s az ellenséges gyűlölettől átitatott külföld minden gyüge állítást készpénznek vett. Olyan módon informálták a közvéleményt, hogy bennünket tulaj donképen kizárólag és egyedül hazugságok alapján ismertettek. Az idő előrehaladottságánál fogva nem akarok ezek czáfolatába belemenni, egyszerűen csak utalok arra, hogy a nemzetiségek kívánságaival és aspiráczióival szemben ott áll a történelmi igazság, ott AH az, amit maga Wilson is propagál, s arinek érvényre kell jutnia. lg n jól tudjuk, hogy azok az él.itások, melyekben a nemzetiségek magukat Magyarországon őslakóknak mondják, melyekben azt hirdetik, hogy mi csak később vándoroltunk be, történelmi falsum, mely teljességgel meg nem áll. Ajánlom t. képviselőtársaim figyelmébe Karátsonyi János püspöknek, a híres történelemtudósnak egy munkáját, melyben részletesen kimutatja minden egyes nemzetiségről, hogy milyen tévedésekre vannak felépítve összes kívánságaik, melyben leírja, hogy Magyarország ma olyan, mint egy Istentől hímezett gyönyörű szőnyeg, ahol a főrostok mindig a magyarság voltak és valahányszor egy-egy külháboru vagy pestis megfogyat koztatt a ezt a szerencsétlen nemzetet, mindig egy uj, szines virágot : egy uj nemzetiséget kellett oda beleszőni, mely nemzetiségek azután nem háborúskodva, szaporodhattak, nyugodtan fejlődhettek, míg a magyar pusztult, pusztult. Miért? k nyugati kultúra védelméért. Évszázadokon keresztül állott őrt itt a nyugat kultúrájáért, verekedett és tartotta a hátát. Nem hiszem, hogy valaki történelmi igazságként állapithassa meg, hogy ilyen teljesített munka után azok, akiket szeretettel, testvéri alapon befogadott, megállapíthassák önálló nemzeti voltukat és a nemzet testéből önálló államot alkothassanak. Egyszerűen indítványozom, illetve szíves figyelmükbe ajánlom azoknak, akiknek a cselekvés gyeplője ma a kezükben van, hogy az összes nemzetiségi kérdéseket eligazíthatják azzal, ha prepozíciót tesznek Wilson elnöknek, hogy a rólunk hallott egyoldalú vádak- és panaszokkal szemben küldjön ki egy tárgyilagos nemzetközi döntőbíróságot, akár saját elnöklete alatt, akár 10, akár 20 tagból, melynek nem lenne más hivatása, mint a való történeti igazságot és a valóban létező tényleges hibákat megállapítani. Nem tételezem fel a nemzetiségek képviselőiről, hogy ők egy helytelen, hamis, valótlan alapon akarnának a világrendben érvényesülni s a nemzetek nagy 6f>