Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

m H2H. országos ülés 1918 október 23-án, szerdán. családjában helyet foglalni, (Felkiáltások: Dehogy nem !) Ezt én lehetetlenségnek tartom. Ha igen, akkor mondják meg ; de ha nem igy akarják — ahogy meg vagyok róla győződve — akkor nem térhetnek ki az elől, hogy ebben velünk meg ne egyezzenek. Az egész nemzetiségi kérdést rögtön el lehet igy intézni. Nem jelenti ez azt, hogy ne ismerném be, hogy egyes helyeken milyen nagy mulasztások történtek, hogy a közigazgatás roszszasága nem mindenhol váltott ki egyforma eredményeket, s igy különösen, mondjuk, a román vagy oláh — ahogy jobban tetszik, nekem mindegy — vidékeken nem volt alkalmas a mi szolgabiráinknak nem mindig kiváló képessége arra, hogy azokban az emberekben testvéri szeretetet keltsen és gerjeszszen. Ezt mind eüsmerem és reparálandónak tartom. Továbbmegyek, én csak szíves figyelmükbe ajánlom azt, amit ebben a kérdésben Kossuth Lajos annak idején a dunai konföderáczióra vonatkozó felvilágosításaiban előadott és pontokba foglalt. Fontos dolgom van még, amit szó tárgyává akarok tenni, ez az egyedüli oka annak, hogy nem olvasom fel; de méltóztassanak megnézni azt, hogy Kossuth Lajos milyen messzemenőleg magyarázta a kérdés megoldásának határait, s illetve, hogy melyek voltak az alapprinczipiumok, amelyeket ő a szabadság, testvériség és egyenlőség elveiből levonni vélt. Állítsák oda Kossuth Lajosnak programmjait az önök erőszakos programmjához, s akkor meg fogják látni, hogy nemcsak meg nem értették az idők nagy jelentőségót, de egyenesen erősen retrográd irányban visszamenőleg akarják ezt a kérdést elintézni. Ez megértésre nem vezet, s az egy szerencsétlen dolog, hogy most erőszakkal és jogtalanságokkal akarják a szót belénk fojtani. Itt hallottuk bejelentését annak a ministerelnök ur ajkairól, itt hallottuk gróf Tisza István szájából, hogy más eszközök jönnek. Hock János: Jön a terror! Polónyi Dezső: Jön a terror, jön a sajtóós gondolatszabadság' megszoritásaÁbrahám Dezső: Jó Tisza-féle régi rendszer! Polónyi Dezső: T. ház! ígértem beszédem elején, hogy nem a szenvedély hangját akarom megszólaltatni, hanem szeretnék tárgyilagosan érvelni. De engedjenek meg, beszédem folyamán minduntalan rámutattam azon szükségszerűségre, hogy egymást meg kell értenünk, de nemcsak egymást, hanem a nemzetiségeket is ós nekik is bennünket. Hogy képzelik, t. uraim, ezt a megértést, ha ilyenkor tesznek béklyót a gondolat szárnyára, (Ugyvan! a baloldalon.) ha nem tudjuk egymással kicserélni gondolatainkat, ha nem tudjuk egymásnak megmondani a panaszainkat, nem tudjuk megvizsgálni, vájjon mennyiben helyesek azok, nem tudjuk egymással szemben álláspontunkat nyilvánítani, ami lehet helyes vagy helytelen, de mindenesetre azt a nagy czélt egyedül szolgálhatja, hogy igy a gondolatok tüzében kikristályosodva azután a való igazság és ennek alapján a megértés létrehozható legyen ? (ügy van! a baloldalon.) Tegnap nagyon szomorú napja volt ennek az országnak. A t. munkapárt jónak látta feloszlani, vagy nem tudom mit csinálni, lényegében azonban semmi sem változott. Bementek a 48-as alkotmány pártba, (Zaj a szélsöbaloldalon.) magukkal vive nemcsak az egész rendszerüket, gondoll« dásukat, de magukkal vitték . . . Hock János: Nevet cseréltek! Polónyi Dezső: ... az egész bosszújukat, gyűlöletüket, amelynek kifejezést adtak most ... Kun Béla: Lukács László mint 48-as! Hock János: Nem Blau Izidor, hanem Blau Izidorné! (Derültség.) Polónyi Dezső: Méltóztassék nyugodtan meghallgatni, mi törtónt. Tegnap volt a munkapárt beolvadása vagy belépése az alkotmánypártba. Az első nap mi történt? Méltóztassék meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöba'oldalon.) Gróf Tisza István, akinek az ón értesülésem szerint Diner-Dénes József hírlapíró nem a legintimebb barátai közé tartozik és aki ellen nem tudom, mily aggályai vannak, gróf Tisza István azt hitte, hogy ő az, aki a Déli Hírlapban egy czikket tett közzé, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) amely az ő nézeteinek és felfogásainak nem felelt meg. Mit tett ? Szavahihető tanuk előadása alapján mondom el a tényeket. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalddalon.) Wekerle Sándor ministerelnök ur ott ült és valakivel értekezett, amikor gróf Tisza István egyszerre megrohanta. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Kun Béla: Itt a házban! Láttuk, odavitte a czikket! Polónyi Dezső: Gyűlölettel teli mozdulattal rácsapott a lapra és a ministerelnök urnak — már nem tudom — mily tanácsokat vagy utasításokat adott. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Ez történt még a belépés előtt. Méltóztassék figyelni, hogy akkor mi következett? (Mozgás.) Ezt látták természetesen a hírlapírói karzatról, látták a képviselők s mindjárt gondolták, hogy Tisza István ily fellépése nyom nélkül nem maradhat. Másnap, tehát ma délelőtt, érdeklődtek, hogy a bejelentett erőszak folytán nem következett-e valami, amihez majd kénytelenek lesznek alkalmazkodni. Azt a választ kapták megfelelő hivatalos helyről, hogy semmi néven nevezendő tudomásuk nincs. A Déli Hirlap kiszedette lapját, épen belekerült a gépbe, az első példányok már kijöttek a rotácziókból, amikor megjelent a rendelet, hogy előzetes czenzura alá helyeztetik. (Mozgás.) Azonnal vissza mindent. Tessék bemutatni az összes czikkeket. Kun Béla: Tisza István intézkedése! Sümegi Vilmos: A demokráczia kezdete. Horvátországban pedig beszüntetik a czenzurát. Polónyi Dezső: Történt ez délelőtt féltizenegykor. Nem akarok egyáltalán bírálatába bo-