Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-828
82S. országos ülés 1918 lyek kétségtelenné tegyék minden nem magyar ; ajkú, de e hazához hű polgár előtt, hogy a haza ; és a magyar nemzet egységének sérelme nélküli i jogos és méltányos igényeik a most kialakuló uj Magyarországban is biztositva lesznek. (Helyeslés.) Hozzuk létre, t. ház, a lelkek teljes harmóniáját és ez a nemzet erősebb lesz, mint valaha volt és minden poklok kapui sem fognak rajta erőt vehetni. fin, t. ház, ezeket láttam szükségesnek elmondani és az arra hivatottaknak szives figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Vermes Zoltán jegyző: Polónyi Dezső! Polónyi Dezső': Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Alkalmazkodni kivánok pártelnökünknek és vezérünknek ahhoz az intelméhez, hogy a jelenlegi súlyos időkben nem veszitsük el fejünket és ameddig csak lehetséges, igyekezzünk hidegvérrel megtárgyalni az adva levő kérdéseket, és hacsak lehetséges, igyekezzünk egymást még az utolsó órában is meggyőzni. Én emez intelem alapján feltettem magamban, hogy nem a szenvedély, még kevésbbé a gyűlölet hangján fogok beszélni, feltettem magamban, hogy igyekszem megütni azt a hangot, amely talán az engesztelékenységre vezethet, nem az önök politikája iránt, mert ezt természetesen nagyon el kell Ítélnem és kárhoztatnom, hanem engesztelékenységre a személyek iránt, akikben meg kell hogy legyen az utolsó órában az a készség, hogy végre-valahára lássák be, milyen rendkívüli időket élünk és ezen rendkívüli időkben mennyire súlyos a helyzet. Ezekben a nagy időkben tegnaj) gróf Tisza István azzal foglalkoztatta a házat, hogy itt okmányokat olvasott fel, amelyek szerinte bizonyítanák azt, hogy ő mennyire nem volt háborús uszitó, (Zaj a szélsőbaloldalon.) és hogy mennyire megkísérelte megakadályozni ennek a háborúnak kitörését. Hock János : Hajdan a demarsért ünnepelték, hogy ilyen erőskezű ember Tisza ! Polónyi Dezső: A beszédem első mondatában feltett princzipiumnak akarok megfelelni, mikor nem aknázom ki a helyzetet és nem foglalkozom részletesen gróf Tisza Istvánnak ezekkel a kijelentéseivel ; pusztán annyit jegyzek meg, hogy nekem igen feltűnő, hogy ezek a nyilatkozatok és ezek az okmányok most jelentek meg, mikor az ő csillaga leáldozott. Én még azt is elhiszem gróf Tisza Istvánnak, hogy ő semmiféle részt ennek a háborúnak felidézésében nem vett. Elhiszem, hogy ő volt az. aki megboldogult királyunkat alig győzött visszatartani attól, hogy ősz korára újból háborúba ne keverje nemzetét, mert hiszen, köztudomású, hogy október 23-án, szerdán. 427 ő benne voltak meg ezek a nagy békétlen szándékok. Abrahám Dezső : Bár az eredményt érte volna meg Ferencz József! (Zaj.) Polónyi Dezső: Azt is elhiszem, hogy ami felelősség ez ügyből származik, talán a t. túloldal valamely galambepéjü tagjára hárítandó. Mondom, mindent aláírok, de méltóztassék megengedni, arra való a parlament, hogy itt ilyen egyéni mosakodásokat végezzünk? (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát gróf Tisza István csakugyan elhiszi, hogy neki ennek a nagy bonyodalomnak előidézésében valami olyan vezető része lehet? Hát nem látjuk mi azt, hogy ez az egész háború nem a mi háborúnk volt, hisz nekünk a legkevesebb közünk volt hozzá! Gróf Tisza István legfeljebb annyi szerepet játszhatott, mint az a lámpagyujtogató, aki a nagy előadáshoz az első lámpát gyújtja meg. Igazán mellékes a történelem szempontjából az, vájjon ő milyen felelősséggel tartozik, mikor csillaga leáldozik. Egy ismert- közhelyet kell a t. ház előtt ismételnem és méltóztassék nekem megengedni, hogy ezeket ugy adjam elő, ahogy eredetileg szándékomban volt, a magam gondolatait közöljem azért-, hátha megértésre találok és hátha igazat fognak nekem adni abban, hogy a magyar nemzet jövője szempontjából mégis csak helyesebb az. ha ebbe az általam itt előterjesztendő gondolatmenetbe beleilleszkedve kíséreljük meg a nagy kérdéseknek megoldását. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Tisztelt ház ! Nem nagy újságot fogok én mondani akkor, ha megállapítom, hog}- ez a háború, amint mondám, nem a mi háborúnk, hanem sokkal nagyobb erőknek az összeütközése volt : az angolszisz és germán fajnak versengése a világuralomért. Ez a lényege a kérdésnek és e körül forog már minden hosszú idők óta. Ebbe a nagy kérdésbe, mely a mostani idők viszonyainak megfelelően túlnyomóan gazdasági alappal és jelentőséggel bír, belekapcsolódtak kedvezően és kedvezőtlenül egyes apró részletkérdések. Itt volt a Dardanellák kérdése, amely Oroszországnak expanzív erejét lett volna hivatva az ő általa gondolt formában biztosítani, itt volt az olasz irredenta, itt volt nálunk mint kisérő jelenség a jugoszlávizmus és a nemzetiségeknek — mondjuk — békétlenkedése. Én ezt az utóbbi két kérdést szándékozom kissé vizsgálat tárgyává tenni, de csak előrebocsátva jegyzem meg azt, hogy ez a jugoszlávizmus, a nagy szláv birodalom eszméje, minket magyarokat tulaj donképen kevéssé érdekelt. Ez inkább érdekelte az egész monarchiát és Olaszországot, minket kevéssé érdekelt és így talán lebecsültük ezt a kérdést, nem foglalkoztunk vele olyan mértékben, amint szükséges lett volna és engedtük úrrá lenni azt a hangulatot, amely merőben eltér ugy a 48-as, mint a 67-es hagyománjroktól, azok szabadelvű és szabadságra törő szellemétől , Minket magyarokat ebbe a nagy világforgatagba egyedül szerencsétlen közjogi kapcsolatunk 54*
