Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

426 828. országos ülés 1918 A múlt héten a mélyen tisztelt mimsterelnök ur nyilatkozatával kapcsolatos parlamenti disszkussziósorán, at. nemzetiségi párt szónokai részéről két deklaráczió terjesztetett a ház elé. A tót nép nevében előterjesztett nyilatkozatra vonatkozólag nem érzem magamat hivatottnak, hogy észrevételt tegyek, egyrészt mert az ottani viszonyokat csak kevéssé ismerem, másrészt mert valószínűleg meg fogják ezt tenni az arra illetékesek. Azt hiszem azonban, hogy az ottani viszonyok felületes ismerete ír ellett is, aligha tévedek feltevésemben, midőn azt állítom, hogy az a derék, becsületes tót nép., amely ezt a r.ehéz küzdelmet oly hősi lelkesedéssel és kitárta SSE 1 küzdötte végig, véres áldozatait aligha hozta a cseh ideálok érdekében. (Igaz! Ugy van ! jobbjelól.) A másik nyiltakozat a hazai román nép nevében történt és erre vonatkozólag lenne egy és más mondani valóm, aminek meghallgatására kérem a t. ház szives figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Vajda Sándort, képviselő ur az erdélyi és a magyarországi román nép nevében tette meg deklaráczió]át, amint ő magát kifejezte : »az erdélyi és hazai román nemzet egyeteme* nevében. Én azt hiszem, hogy ilyen széles néprétegekre kiterjedő megbízatása nincs a t. képviselő urnak, (Ugy van ! jobbfelől.) de nem lehet másnak sem. Én szintén nem beszélhetek a hazai románság egyeteme nevében, de mint egy tiszta román választókerület képviselőjének és padig olyan képviselőjének, aki mandátumát és ezen kerület román választóközönségének bizalmát nagyatyám és atyám után megszakítás nélkül immár a harmadik generáczióbau, (Éljenzés.) hosszú időn keresztül a hatalmi tényezők ellenkező agitácziója és pressziója daczára is meg tudta tartani, némi igényem van arra, hogy a hazai románság azon részének, amely az én politikámat helyesli és követi, felfogását és gondolkozását itt, az ország színe előtt képviseljem. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Az a körülmény, t. ház, hogy kerületem és vármegyém román lakosságának bizalmát és szeretetét minden külső befolyástól menten, nem mint egy nemzetiségi programmot valló, de mint egy magyar párt elvi alapján álló jelölt tudtam megszerezni és magamnak biztosítani, azt hiszem, kétségkívül igazolja azok felfogását és gondolkodását, akiknek bizalma engem ideküldött. Nyolcz éven át nem is láttam szükségét annak, hogy azon, már politikai pártállásomnál is leszegezett elvi ellentétet, amely az én felfogásom és az igen tisztelt nemzetiségi párt elvi felfogása között fennáll, a ház szine előtt nyilvánosan is dokumentáljam ; ugy érzem azonban, liogj a mai rendkívül nehéz és felelősségteljes jűllanatokban ezt megtenni jjarancsoló kötelességem. (Helyeslés.) Mert én azt hiszem, t. ház, hogy amint a privát életben is az egyes egyének között fennálló baráti érzésnek csak akkor van értéke, ha az akkor is megnyilatkozik, midőn áldozatokkal jár: (Ugy van! balfelől.) ugy szerény nézetem szerint a politikai életben is az elvi álláspont csak akkor október 23-án, szerdán. teljes, ha az nehéz körülmények között is teljes őszinteséggel megnyilvánul. (Taps jobbfelől.) Csekélységem és családom és a hazai románságnak azon t. vezetői és irányitói, akik velem egy politikai elvet vallanak, mindenkor a kölcsönös megértés politikáját folytattuk. (Helyeslés.) Sem jobbról, sem balról jövő gáncs, félreértések, vagy igen sokszor meggyanusitás ettől az iránytól eltéríteni nem tudott. (Helyeslés.) A nemzetiségi kérdés mikénti kezelése tekintetében elfoglalt álláspontunknak a vezérmotivuma, alapgondolata mindig az volt, hogy a sj>ecziális faji érdekek kielégítése sohasem irányulhat a haza egysége, a magyar nemzet érdeke ellen, inert ilyen tendencziákat hazafias érzésünkkel összeegyeztetni nem tudunk. (Helyeslés.) A faji érdekeket mi mindenkor a magyarság érdekei mellett és sohasem azzal szemben kerestük. (Elénk helyeslés.) Mi mindenkor nemcsak szóval, de tettel is elismertük és elfogadtuk a magyar nemzeti állam elvi alapját és azon az alapon állunk ma is. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Sorsdöntő, nehéz órákat értünk meg. Ropog, inog, ég, vajúdik körülöttünk az egész világ és ebből a rettenetes káoszból most alakul ki. egy uj világ. Mi, t. ház, ebben a kialakulandó uj világban is egy független, megifjodott, erős, boldogabb magyar nemzetnek a tagjai kívánunk lenni. (Élénk helyeslés és taps.) Teljes őszinteséggel, hűséggel, minden hátsó gondolat nélkül állunk a nehéz küzdelmét vívó magyar nemzet mel'ett. Vállal váll mell tt, ossz szorítót fogakkal, a végsőkig megfeszítve erőnket, becsületesen akarjuk szolgálni az uj Magyarország keletkezésének ügyét. (Élénk, helyeslés és éljenzés.) Azon hátsó gondolat nélküli őszinteség és feltételeket nem ismerő hűség, amelylyel fajunk boldogulását mindenkor a magyarság boldogulásával kötöttük össze a múltban és teszszük ezt a jelenben is és kívánjuk tenni a jövőben is ; kötelességemmé teszi, hogy rámutassak arra. a körülményre is, hogy bizony vannak a hazai nemzetiségeknek — és ezek között a hazai románságnak is —jogos és méltányos sérelmei. (Ugy van ! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy a sérelmek nagyrészt azon félreértésből és az önvédelem ösztönéből fakadó azon gyanakvásból származnak, amelyet hogy nem lehetett a magyar néjjnek és hivatott vezéreinek lelkéből teljesen kiküszöbölni, az talán épen annak a politikának az eredménye, amelyet a t. nemzetiségi párt követett, (Igaz! Ugy van!) midőn egyes nehéz, kritikus helyzetekben, — megengedem, hogy teljesen az akaratukon kívül, de mégis — bizonyos homályt, bizonyos kétséget hagyott fenn jiolitikája végső czéljainak határát illetőleg. (Igaz ! Ugy van!) Én, t. ház, hazám jövőjén aggódó becsületes lelkem egész hevével kérve kérem a magyar nemzetnek minden illetékes és arra hivatott tényezőjét, hogy hazánk érdekében ne késsenek mentől sürgősebben olyan intézkedéseket foganatosítani, ame-