Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

828. országos ülés 1918 kezett ürt az oda irányított hadosztályokkal betömni megkísérelte. Az elhatározás helyes volt, az időszerinti sorrend is helyes volt, mert nézetem szerint, békelépést kezdeményezni csak egy zárt frontvonallal körülbástyázott helyzetben leheí. (TJgy van ! jobbfelől.) J3 békét tárgyalni csak a fronton keresztül lehet és czélszerü. (TJgy van ! jobbfelől) Sajnos, hogy mindezeknek az intézkedéseknek a következménye nem látható. Sajnálattal láttuk, hogy a déli fronton az odairányitott hadosztályok az előnyomuló ellenséget ez ideig előnyomulása ban fentartani nem tudták. Ez a körülmény azt a látszatot kelti bennem, hogy helytelenül voltak megválasztva azok a hadosztályok, melyeket a hadvezetőség odairán}itotc. (Igaz! ügy van!) Kérdezősködtem, mely csapatok voltak azok és megütközéssel értesültem, hogy az odairányitott osztrák-magyar hadosztályok közül az egyiknek székhelye békében Prága volt, a másiké Lemberg volt. Tehát egyik Prága vidékéről, a másik Lemberg vidékéről egészítette ki magát. Nem térek ki a még odaküldött egyéb erőkre, mert azok kombinált csapatok és német csapatok voltak. Nem láttam az odaküldött hadosztályokat a harcztéren verekedni és nem tudom, hogy azok harczos értéke mennyi, de mégis szemrehányással kell illetnem a hadvezetőséget, hogy erre a veszélyeztetett helyre ilyen csapatokat küldött és mig a háború egész tartama alatt a hadvezetőség mindig azt csinálta, hogy a legveszélyesebb helyekre magyar csapatokat állított volt, akkor épen a válságos pillanatokban nem magyar csapatokat küldött az előnyomuló ellenség feltartóztatására. A Monté San Gábrielé, a Bainsizza Heiligengeist, a Mrzli Vrh és a Doberdó története bizonyítja, hogy a hadvezetőség mindig a magyar csapatokat alkalmazta ott, ahol a legveszélyesebb hely volt. Én veszélyesebb helyet sem az országra, sem a dinasztia érdekeire nézve nem ismerek, mint a magyar határt és ebből kifolyólag követelem, hogy a magyar határ védelmére az ott levő haderők helyett színmagyar vidékről kiegészített magyar csapatok küldessenek. (Helyeslés.) Meskó Zoltán : Jönnek azok maguktól, ha nem is küldik őket. Szilágyi Lajos : Mert én, mikor a magyar határ védelméről van szó, teljes erkölcsi értékű harczos katonának csak a szinmagyar vidékről származó magyar katonát tartom. Ezt követelem azért, hogy hatályos legyen a határvédelem és megszilárduljon a déli front, amelyen keresztül kell a békét tárgyalni. Én a front kitartása és a béketárgyalások között szoros összefüggést látok és Wilson összes eddigi válaszainak magyarázatát abban látom, hogy az előnyomuló ellenséget sem a nyugati, sem a déli hadszíntéren a központi hatalmak csapatai feltartóztatni nem tudták. Az ellenség, amely négy éven keresztül katonai inferioritásban volt, most október 23-án, szerdán. 421 felülkerekedett, győzelmi mámorban viszik, támadó lendülete van és az ellenséges hadvezetés ebből kifolyólag nem akarja ezt a támadó lendületet megállitani, engedi azt kijátszani és innen erednek azok a halogató válaszok, amelyeket békeajánlatunkra kapunk. Ezért állandó béke készségünk és minden békeszándékunk és ajánlatunk daczára a legsürgősebb feladatnak azt tartom, hogy a front megszilárdittassék. Ahhoz azonban, hogy ez megtörténjék, nem elég az, hogy magyar csapatokat állítsunk oda, hanem szükséges, hogy az odairányitott csapatok megfelelő ruházattal és jobb élelemmel láttassanak el. (Helyeslés.) Beköszöntött az ősz, csakhamar itt lesz a tél és hadseregünk ruházata sok kívánnivalót hagy hátra. A front élelmezését illetőleg követelem, hogy a Magyarország által a haderőnek átadandó élelmi készlet tényleg a haderőhöz szállittassék (Helyeslés.) és gondoskodás történjék aziránt, hogy azt a haderő tényleg átvegye és gondoskodás történjék aziránt, hogy a katonai közigazgatás, az admimsztráczió azt el ne adminisztrálja. (Helyeslés balfelől.) Meskó Zoltán : Rekvirálni kell a fehérneműt ! A kórházakban nincs fehérnemű! Szilágyi Lajos: A háború történetének legdicsőbb lapjai közé fog tartozni annak a leírása, hogy az elmúlt nyáron az élelmezés tekintetében mit nélkülöztek a katonák. Viszont a háború történetének legfelháboritóbb 1 apjai közé fog tartozni annak a leírása, hogy a frontra küldött élelmikészleteknek egy részét jogtalanul másutt használták fel, elsikkasztották, elrabolták. Szabó István : A hadügyminister tudtával ! Szilágyi Lajos: Én a frontélelmezés silány volta miatt még szeptembei elején felkerestem az igen t. honvédelmi minister urat és súlyos aggodalmaimnak adtam előtte kifejezést az esetre, ha ebben a tekintetben gyorsan erélyes intézkedések nem történnek. Fölvetettem akkor a honvédelmi minister ur előtt azt a kérdést is, vájjon nem az a helyzet áll-e fenn reánk nézve, hogy több katonát állítottunk, mint amennyit élelmezni tudunk. Nekem mindig aggodalmam volt, hogy a monarchia több katonát sorozott be, és többet tart fegyverben, mint amennyit élelmezni tud. Ebből kifolyólag arra kértem annak idején az igen t. honvédelmi minister urat, hogy minden fölösleges katonát helyezzen azonnal a nem tényleges viszonyba, mert csak ebben az esetben remélhető, hogy a frontélelmezés a kisebb létszám folytán lényegesen javulni fog. Meskó Zoltán : A segédszolgálatosok lopják a napot! Szigeti János : Még a rokkantakat sem eresztik haza ! Szilágyi Lajos: Sajnos, a változott helyzet most már, ugy hiszem, lehetetlenné teszi a létszám csökkentését. De most is kötelességem erre figyelmeztetni a honvédelmi minister urat és kérni, hogy az ország belsejében egyetlen egy felesleges katonát se tartson tovább fegyverben, (Helyeslés