Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-828

422 828. országos ülés 1918 a baloldalon.) a fronton pedig az élelmezést minden eszközzel javítsa meg, szem előtt tartván, hogy a fronton küzdő csapatok legnagyobbrészt földmives emberekből állanak, akiknek fő élelmiczikke a polgári életben a szalonna és a kenyér. Szabó István : Epén ezt nem kapnak ! Szilágyi Lajos: Ellenesetben, ha ez nem tör­ténik meg, teljesen hiábavaló lesz Windisch-Graetz herczegnek a hadseregfőparancsnokságkoz intézett azon kérelme, kogy a hadmiveleti területen a had­erő ne harácsoljon és hiába fogjuk veszélyeztetett helyre küldeni csapatainkat, mert a front ellenálló­képessége a nélkülözések miatt előbb-utóbb meg­rendül. (Ugy van ! a baloldalon.) Tisztelt ház ! Ebben a szorongatott helyzet­ben is azonban minden magyar katonát erősen vigasztal az a tudat, hogy Magyarország függet­lensége proklamálva van, hogy a haderő végleg ki­szabadul a közösségből, amely ellen itt a házban már oly sok izben támadást intéztem volt. A haderő közössége a háború egész tartama alatt és igy ma is a hadviselés érdekeinek határozottan csak ártal­mára vált, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem akarok részletesen kiterjeszkedni arra, hogy szivem­ben mily érzéseket vált ki az, hogy a közösségből áttérünk most a függetlenségre; de nem tudom visszafojtani magamban azt a meggyőződést, hogy báró Szurmay Sándor honvédelmi minister ur és gróf Tisza István t. képviselő ur tegnap itt, az ülés­teremben méltatlan emberre és a magyar nemzet egyik legnagyobb ellenségére pazarolták elismerő szavaikta akkor, amikor gróf Conrád Ferencz tábor­nagyot itt, a ház nyilt ülésén megvédték. (ügy van ! Ugy van I baljelöl. Mozgás jobbról.) Meskó Zoltán : Arezulcsapása a nemzetnek, hogy grófot csináltak belőle ! Szilágyi Lajos : Gróf Conrád Ferencz tábor­nagy ur az általa okozott jjiavei katasztrófa óta a jól megérdemelt nyugalomban ártalmatlanítva van. Stratégiai botlásairól azonban, melyet csak a német hadvezéri talentum és a magyar szuronyok dicsősége tudott ellensúlyozni, a krónika még évek hosszú során át szólni fog. Meskó Zoltán : S ilyenekből grófok lesznek ! Arezulcsapása a, nemzetnek. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Az érdemeit is halljuk ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szilágyi Lajos: Kitörő örömmel búcsúzik tőle, valamint a magyar nemzeti érzést hozzá hasonlóan annyira lekicsinylő többi osztrák kato­nától minden igaz jó magyar érzésű, jó magyar lelkű katona. Áttérve most már az átszervezés kérdésére, köztudomású, hogy én itt. a ház nyilt ülésén ismé­telten azt állitottam, hogy a magyar hadsereg igenis — a háború tartama alatt is — felállítható Ezzel szemben állott a kormány álláspontja, ezzel szemben állott a honvédelmi minister ur többször kifejtett álláspontja s a legtöbb pártvezér ur állás­pontja is. Ebben az álláspontomban semminemű segítséget nem kaptam még a túloldalról sem. sőt október 23-án, szerdán. gróf Apponyi Albert képviselő úrtól ered az a ki­jelentés, hogy a háború alatt egy küzdő hadsereg soraiban szerves átalakításokat eszközölni sok de­rék magyar katona élete árán volna csak lehetséges. Ily körülmények között természetes, hogy a haderő a háború alatt át nem szervezhetett annak ellenére, hogy az önálló magyar 1 adsereg felállí­tására a legfelsőbb elhatározás a kormány kezében volt. Most azonban ez a kérdés is teljesen máskép áll előttünk. Amit a kormány kieszközölt, az volt : a mag}'ar vezényszó, a magyar szolgálati nyelv a hadtestig bezárólag, ellenben benne volt a császári és királyi hadseregfőparancsnokság fenn­állása és fentartása még béke idejére is, 1 enne volt a közős tábornoki kar s a vezérkar kiképzésének közös volta is. (Az elnöki széket Simontsüs Elemér foglalja el.) Igen természetes, hogy mindezekről most már szó sem lehet. (Ugy van ! a baloldalon.) Miként az egész háború alatt, ugy most még inkább köve­telem, hogy a haderőt nyomban átszervezzék. En kiszámíthatatlan erkölcsi erőt és értéket tulaj­donítanék annak, ha a haderő máról-holnapra ma­gyar hadsereggé, magyar honvéd hadsereggé át­szerveztetnék. Meskó Zoltán : Magyar vezérek kellettek volna kezdettől fogva ! Szilágyi Lajos : Ennek az átszervezésnek sürge­tésére különösen int bennünket az osztrák katonai köröknek az a görcsös kapaszkodása, amit most fenn az udvarnál, a Kriegsmit isteriumnál, az Armeeoberkommandónál és az osztrák katonai saj­tóban elkövetnek. A Bécsben megjelenő »Mili­tärische Rundschau* czimü katonai szaklap, me­lyet a hadügyminister ur alapított, amely nekünk drága százezreinkbe került s amelyet hivatalos megrendeléseivel erkölcsileg a honvédelmi minister ur is támogat, megdöbbentő felfogásnak ad kife­jezést. Az osztrák katonai körök még most, Ma­gyarország függetlenségének proklamálása után is azfc fejtegetik, hogy a perszonál unió esetére is a haderőnek és a haditengerészeinek közösnek kell maradnia. (Élénk derültség a baloldalon.) Kún Béla: Aljasság! Meskó Zoltán". Ezek hülyék, nem aljasak! Kún Béla : Tovább is szipolyozni akarnak ! Szilágyi Lajos: Most, mikor feldarabolják a monarchiát, Isten tudja, hány részre, azt propo­nálja ez a lap, hogy a közösnek megmaradó haderő és haditengerészet nyelve hivatalos az esjíeranto nyelv legyen ! (Elénk derültség.) Hegyi Árpád : Ilyenek az osztrák hadvezérek ! Jellemző az osztrák hadvezetőségre ez a jó viczez ! Létay Ernő: Ezek vezettek bennünket a há­borúban ! Hódy Gyula : Griesswein lesz a főhadparancs­nok ! (Zaj a baloldalon.) Szilágyi Lajos: Követeljük egyértelmüleg mindannyian, hogy azok a magyar tisztek, akik jelenleg osztrák csapattestekben szolgálnak, hala-

Next

/
Thumbnails
Contents