Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-814

34 814, országos ülés 1918 Julius 30-án, kedden. alakjában igazán misztikus, majdnem érthetetlen, amennyiben báró Wimmer pénzügyminister azt mondja, hogy »in parenthesi kívánja csak megjegyezni, hogy ha sikerült volra az élelmie.3zközök tekintetében Magyarországgal idején, korábban vagy későbben megfelelő megegyezést elérni, akkor az infláczió sokkal kévésbbé következett volna be, mint ahogy tényleg bekövetkezett, égy oly mulasztás, amely most az értékemelkedésben mint egyik fő oka az inflácziónak Magyarországon ép ugy megboszulja magát, mint Ausztriában.* Megvallom, ebben a beállításban nem tudom, hogy az osztrák pénzügyminister ur mire ezéloz, de azt hiszem, liogy beszédének tulajdonképeni ezélja és értelme az, hogy mivel Magyarország a háború első két esztendejében nem tudott annyi élelmiszert szállítani Ausztriának, hogy külföldről, különösen Romániából importra ne lett volna utalva Ausztria, ezen a réven természetesen Romániába aranyat lévén kénytelen küldeni a beszerzett élelmiszerekért, valutánk valószínűleg romlott. Már most egyet meg kell állapitanunk, azt, hogy Magyarország a háború kezdetétől fogva mindenkor megtette Ausztria élelmiszerrel való ellátása tekintetében is azt, ami lehetőségében állott, sőt azt mondhatjuk, hogy bizonyos tekintetben túlment azokon a határokon, (Igaz 1 Ugy van ! balfelől.) amelyeket Magyarország lakosságának ellátása tekintetében szem előtt kellett volna tartania. így tehát az a vád, mintha Magyarország nem tette volna meg a kötelességét és mintha nem szolgáltatott volna Ausztriának annyi élelmiszert, mint amennyit tudott volna s ennek következtében állott volna elő Ausztriában az a bankjegyinfláczió, amely előállott, ez a vád azt hiszem, teljesen méltatlan és igazságtalan. Meskó Zoltán : Megszoktuk már az osztrákoktól ! Antal Géza: De ezt csak mellékesen kivántam megjegyezni. Két sokkal fontosabb és súlyosabb kijelentés foglaltatik az osztrák pénzügyminiszter ur beszédében. Az egyik vonatkozik a kvótamegállapitásra, amelyben jelezve azt, hogy a kvóta a mostani megállapítás szerint 636% a 36'4%-hoz — t. i. Ausztria kvótája 63'6, Magyarországé pedig 36'4% — tehát ugy áll a két ország kvótája, a közös költségekhez való hozzájárulása, mint 2 :1, hozzáteszi, hogy (olvassa) : »Felveszem, hogy ez a kvóta békeidőben a gazdasági erőviszonyoknak tényleg megfelelt, hogy a produkezió a termelést megközelítőleg 2 :1 viszonyban volt, azonban — azt mondja — a háború rendkívüli költségeket kivan, amelyeket nem tudunk a predukeziónak feleslegeiből fedezni, ugy hogy itt most már nem a produkezió feleslegeivel van dolgunk, hanem a nemzetgazdasági tőkéből kell ezeket előteremteni és nyilvánvaló, hogy egy olyan felosztási kulcs, amely a produkezió viszonyokra alkalmas volt, igazságtalan lesz, ha a tőkének kell a szolgáltatásokat teljesíteni*. Azt hiszem, hogy e tekintetben is tévedésben van az igen tisztelt pénzügyminister u**, mert hiszen végeredményben nem a tőke az, ami itt a háborúhoz való hozzájárulást szolgáltatja, hanem még mindig csak a tőkéből fokozottan elvont jövedelem. S ha e tekintetben Magyarország annyiban szerencsésebb helyzetben van, hogy sokkal nagyobb mértékben vette igénybe a jövedelmet, mint ahogy Ausztria igénybe vette, ebből azt következtetni, hogy a mai állapotok között Magyarország részére a kvóta kedvezőbb egyáltalában nem lehet. (Ugy van! Ugy van !) Nem akarom mint argumentumot felhozni, mert sok szó férhet hozzá, de ha azt a jelenséget tekintjük, amely a két ország tőkeerősségére nézve ezidőszerint leginkább szembeszökő, tudniillik, hogy a hadikölcsönjegyzésben milyen arányban vett részt a két ország, akkor azt találjuk, hogy a hét első hadikölcsönnél Ausztriában jegyeztek 29,313.149.700 K-t, Magyarországon pedig ugyancsak az első hét hadikölcsönnél j egyeztek 14,737.871.000 K-t. Ha már most az arányszámot f elállítjuk, azt fogjuk látni, hogy az ausztriai jegyzés tulaj donképen 66" 6%, a magyar jegyzés pedig 334%-os kvótának felel meg. Köztudomású dolog, hogy a kvótának 34'4%-ról a mostani magasságra való emelése, amely a koaliczió idejében történt, tulaj donképen nem felelt meg az ország közgazdasági helyzetének. Mi tényleg 2%-kal magasabb járulékot fizettünk, mint amekkorát közgazdasági helyzetünkből kifolyólag fizetnünk kellett volna, s ime itt a hadikölesönjegyzés is azt mutatja, hogy tulaj donképen a hadikölcsönjegyzésben is a két ország tőkeereje oly módon nyilatkozik meg, hogy még az eredeti 34'4%-nál is kevesebb az, amit Magyarország a hadikölcsönjegyzésben felmutathat, nemhogy arra következtethetnénk, hogy Magyarország sokkal tőkeerősebb lett és hogy ennek következtében a kvótaarányt Magyarországra nézve kedvezőtlenül kellene megváltoztatni. (Igaz! Ugy van!) A másik megjegyzésem vonatkozik az osztrák pénzügyminister urnak az egyik osztrák képviselő közbeszólására tett nyilatkozatára. T. i. báró Wimmer osztrák pénzügyminister ur, mint az inflácziónak egyik okát felhozza azt, hogy Ausztria a háború közvetlen hatásai alatt sokkal nagyobb mértékben volt kénytelen szenvedni, mint Magyarország. Ezt konczendálhatjuk, ez igy van. Egry Béla: Miért ? Antal Géza: Erre az egyik képviselő közbeszólt, hogy >vajjon ezeknek az elpusztított területeknek rekonstrukeziójához Magyarország semmivel sem fog hozzájárulni ?« Barta Ödön : Majd a csehektől kérjs l (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Antal Géza: Báró Wimmer, osztrák pénzügyminister erre a közbekiáltásra azt felelte (olvassa) : »Mindenesetre ezidőszerint többet kell nekünk kiadnunk, mint Magyarországnak.Hogy a f elosztás« — az »Ausstellung« szót nem tudom más szóval kifejezni, mondjuk talán »felállitás« — vagy »beállitás« később hogyan történik, az még nyílt — s>ist noch offfn*.