Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-814
Sli. országos ülés 1918 Julius 30-án, kedden. 35 Farkas Pál: Stanek ur fogja előírni! Antal Géza (olvassa); »Egyelőre — azt mondja — egyelőre mindenesetre fizetnünk kell.« »Jedenfalls müssen wix vorläufig zahlen.« Ezt a kérdést tehát az osztrák pénziigyminister ur nyílt kérdésnek tekinti. Már pedig azt hiszem, hogy ez egyáltalában nem nyilt kérdés, (ügy van! ügy van ! a ház minden oldalán.) ennek száz évesnél több története van ; soha az egyik ország hadikáraínak megtérítéséhez a másik ország nem járult hozzá s Magyarország sem jogilag, sem gazdaságilag nincs abban a helyzetben, hogy hozzájáruljon. (Általános helyeslés.) Farkas Pál: Nyilt kérdés, hogy miért nem csukják be Stanekot) Az osztrák kormány hagyja szabadon ! Antal Géza: Hogy mik tulajdonképen az infláczió okai, erre méltóztassék megengedni, hogy ne terjeszkedjem ki. Az az egy kétségtelen, hogy ezt az inflácziót sokkal inkább okozta az osztrák kormányzás, mint amilyen része van ebben Magyarországnak és a magyar kormányzásnak. En ahelyett, hogy kritikát akarnék gyakorolni az osztrák kormányzat ezen ténykedése és általában az osztrák viszonyoknak sajátos kialakulása felett, amely ennek az inflácziónak tulajdonképeni közvetlen oka, csak a Neue Freie Pressének épen az osztrák pénziigyminister ur ekszpozéjára vonatkozólag közölt czikkéből óhajtok néhány sort felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy ez fején találja a szeget és nekem ehhez tulajdonképen semmiféle hozzátenni valóm nincs. Azt mondja : »A pénzszerzésnek az a könnyű módja, (amely épen az Osztrák-Magyar Banktól vett kölcsönök által van lehstővé téve), ez teszi lehetővé, hogy a kormány és a parlament igy nem mindig feltétlenül szükséges kiadások megszavazásával szemben minden ellenálló erőt elveszt, mig másrészt a szakadatlan bankjegykibocsátások a legkárosabb hatásokat gyakorolják a nemzetgazdaságra és az árakra, a drágulást a végtelenségig fokozzák és ezzel egyúttal forrásai lesznek uj kiadásoknak és uj hitelek igénybevételének.* Azt hiszem, ezzel egészen pregnánsan van megjelölve, hogy mi tulaj donképen az infláczió oka és ha az osztrák pénziigyminister ur ebből levonja a tanulságokat és megteszi maga is mindazokat az intézkedéseket, amelyek megtételét különben ekszpozéjában helyesen jelöli meg, akkor ezzel a további inflácziónak és drágulásnak útja vágatik és sem Magyarország nem szenved amiatt, hogy Ausztriában ily nagy bankjegy kibocsátás vétetik igénybe, sem a monarchia nem szenved a drágaság miatt oly mérvben, mint eddig. Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni, mert nem óhajtottam volna, hogy a parlament minden megjegyzés nélkül haladjon el egy oly beszéd mellett, amely kardinális, elintézett kérdéseket nyilt kérdésekként kivan feltüntetni, amelyek el nem intézett voltát mi semmi tekintetben el nem ismerjük. (Általános helyeslés.) Elnök: Több szónok feljegyezve, nincs. Kérdem a t. házat, kiván-e valaki még szólni a javaslathoz általánosságban ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Kivan az előadó ur szólani ? Bakonyi Samu előadó: Nem. Elnök: A pénziigyminister ur kivan szólni. Popovics Sándor pénziigyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Habár a szőnyegen fekvő törvényjavaslat, amint látom, senki részéről meg nem támadtatott, méltóztassék megengedni, hogy egészen rövid megjegyzést tegyek azokra az észrevételekre, amelyeket Antal Géza előttem szólott t. képviselő ur tett az osztrák pénzügyminister ur egy felszólalására, amely felszólalás foglalkozott többek között a kvótamegállapitás bírálatával, a hadi károk tekintetében elfoglalt magyar állásponttal és foglalkozott, ha nem csalódom, az infláczió okaival. (Halljuk! Halljuk!) Ami az elsőt illeti, tudniillik a kvóta kérdését, legalább is korai lenne, ha erről a kérdésről itt most elméleti fejtegetésekbe bocsátkoznám, (ügy van !) Hiszen az osztrák pénzügyminister ur megjegyzése is tisztán elméleti jelentőségű volt, ameuynyiben azt hiszem, abban jegeczesedett ki az észrevétele, hogy habár megengedi, hogy a békeviszonyoknak megfelelő lehetett a kvótaarány, a háborúban azonban, nézete szerint, nem vált be a két államnak a közös költségek viselésében való részesedése. En ugyan nem igen tudom elképzelni, hogy a monarchia két állama közt a közös költségek viselésére oly arány állapittassék meg, amely aszerint változik, amint békében élünk, vagy háborúban, de mindenesetre azt hiszem, hogv korai lenne e kérdésre, most részletesen kitérni. A mi törvényeinkben azok a fórumok meg vannak állapítva, amelyek hivatva vannak a kvótát megállapítani. Ebben a tekintetben a kormányoknak csak másodrangú szerep jut. Ami a hadikárok ügyét illeti, azt hiszem, hozzájárulok a kérdés tisztázásához, ha egészen röviden, de teljes határozottsággal kijelentem, hogy ebben a tekintetben a mai kormánv ugvanazon az állásponton áll, amelven állott a gróf Tisza István ministerelnöksége alatt fungáló kormánv, amelv azt az álláspontot foglalta el, hogv a hadikárok megtérítése mindenik állam külön feladatát képezi. (Helyeslés.) Esősorban társadalmi útra t.rJtük nálunk e feladatokat és csak azután, amennyiben a társadalom ténykedése elégtelennek mutatkoznék, akarunk az állam részéről segitő kézzel hozzájárulni azok megoldásához, semmikép sem fogunk azonban arra az álláspontra helyezkedni, hogy ez valamelyes közös ügye a monarchia két államának. (Élénk helyeslés.) Végül egyet szeretnék még kapcsolatban az infláczió okairól tett megjegyzésekkel kijelenteni és erre nézve hivatkozhatom az osztrák pénzügyminister uxral ebben a tekintetben folytatott érintkezésemre, hogy amikor az osztrák pénzügyminister ur azt állítja, hogy az árak emelkedésének, vagy az inflácziónak egyik okát abban a S* :
