Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. 401 schauer dessen bleiben, was in diesern ÍNachbarlande gegen uns gesehürt wird und unsere eigene ITntertanen zum Landesverrat aiifgehetzt und Mordanschläge vorbereitct werden ... leli plaidiere claber keineswegs dafür, dass wir diese Provokation einsteeken sollen und bin béreit die Verantwortung íür allé Konsequenzen eines durcli die Zurückweisung unserer gerechten Forderungen verursackten Krieges zu tragen. Es muss aber ineines Erachtens Serbien die Möglichkeit gégében werden, den Krieg zu Termeiden und wenn es doch zum Kriege kommen sollte, so soll vor aller Welt Augen bewiesen werden, dass wir uns aut dem Boden gerechter Notwehr befinden. Es wäre alsó eme in gemessenem aber niclit drohendem Tone gehaltene Note an Serbien zu ricbten, in welcher unsere konkréten Beschwerden aufzuzählen und präzise Petita mit demselben zu verbinden wären. Sollte Serbien eine ungenügende Antwort gebén, oder die Saclie verschleppen wollen, so wäre mit einem Ultimátum und nach Ablauf desselben mit Eröffnung der Peindseligkeit zu antworten. Sollte Serbien nachgeben, so müssen wir freilich auch diese Lösung bona fide hinnehmeu und ihm den liückzug nicht verlegen.« Most magyarul leszek bátor felolvasni (olvassa) : »Olyan eljáráshoz, amely ily viszonyok közt a háborút provokálná, annyival kevésbbé járulhatnék hozzá, mert egy következetes, tevékeny, sikerrel biztató balkánpolitikának immár nincs többé akadálya és épen most szereztük meg annak előfeltételeit, hogy mérvadó befolyást gyakorolhassunk a Balkánon a helyzet kialakulására és egy ránk nézve kedvezőbb konstellációt hozhassunk ott létre. Ez arra a reményre jogosít fel, hogy ha később ránk kényszerítenek a döntő küzdelmet, kedvezőbb kilátásokkal vehessük fel azt. Távol áll tőlem, hogy tétlen ós erélytelen politikát ajánljak Szerbiával szemben. Nem nézhetjük indolensen, hogy ebben a szomszéd államban miként dolgoznak ellenünk, miként izgatják a hazaárulásra saját alattvalóinkat és készítik elő a gyilkos merényleteket... Egyáltalán nem foglalok amellett állást, hogy ezeket a provokációkat zsebre vágjuk és kész vagyok egy igazságos követeléseink visszautasítása által szükségessé tett háború összes következményeiért a felelősséget elvállalni. De nézetem szerint módot kell nyújtani Szerbiának a háború elkerülésére és ha mégis bábomra kerülne a sor, bizonyságot kell szolgáltatnunk az egész világ előtt, hogy a jogos önvédelem talaján állunk. Ennélfogva határozott, de nem fenyegető hangú jegyzéket kellene Szerbiához intéznünk, amelyben felsorolnánk konkrét sérelmeinket és szabatos kívánságokat fűznénk hozzájok. Ha Szerbia ki nem elégítő választ adna, vagy huznáhalasztariá a dolgot, akkor ultimátummal s annak lejárta után az ellenségeskedések megkezdésével kellene válaszolnunk. Ha ellenben SzerKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XII. KÖTET. bia enged, akkor természetesen ezt a megoldást is bona fide kell elfogadnunk ós a visszavonulás útját nem szabad előtte elzárnunk.* Ezt írtam 1914. Julius 8-ikán. Fájdalom, Julius 8-ikától fogva súlyosbodtak a Szerbia részéről felmerülő provokäcziók. Utalok azokra 1 a kijelentésekre, amelyeket maga Pasics ministerelnök, amelyeket Spalajkovics péterväri követ, amelyeket a párisi chargé d'affaires és a konstantinápolyi chargó d'affaires tett a hírlapokban, amelyek tehát a diplomacziában jelentékeny állást elfoglaló hivatalos, felelős egyének részéről kicsinylő és provokáló természettel bírtak, és utalok a szerb sajtó mindinkább kiélezett becsmérlő hangjára. Ezekkel szemben kénytelenek voltunk erősebb hangnemet használni és ultimátummal, határidőhöz kötött jegyzékkel felelni. Ennek a jegyzéknek elküldését elhatároztuk és szövegét megbeszéltük, a napra egészen. biztosan nem emlékszem, de valamikor Julius 15-ikén vagy 16-ikán. A szöveget végleg letárgyaltuk és megállapítottuk Julius 19-ikén. Itt meg kell jegyeznem, hogy az a — gondolom — Mühlon-féle verzió, amelyet Károlyi Mihály t. képviselő ur a delegáczióban emiitett, abszolúte ellentétben áll a tényekkel, mert az ultimátum tekintetében semmiféle megbeszélés sem a német császárral, sem más német felelős tényezővel nem tarbatott. Igenis, az ultimátum szövegét megállapítottuk Julius 19-ikén egy közös ministeri értekezleten Bécsben, amelyen semmiféle német tényező részt nem vett. Balla Aladár: Potsdamban igen! Gr. Tisza István: Mondom, hogy sem Potsdamban, sem sehol a világon, mert az ultimátumot Bécsben határoztuk el és az ultimátum szövegét Bécsben tárgyaltuk le, és állapítottuk meg egy közös ministeri értekezleten. Balla Aaldár: Nem az ultimátumról, hanem szó volt-e arról, hogy a háború megindítását elhatározták. (Nagy zaj jobbfélol.) Fényes László: Ne méltóztassanak olyan nagyon haragudni. Egy kérdést akar tenni, hogy volt-e a háborúról sző. De türelmetlenek! (Zaj jobbfélol.) Elnök: Csendet kérek. Balla Aladár: Holnapi beszédemben nem tudok rá máskép reflektálni. Holnap én is felelek erre, azért kérdezem! (Nagy zaj jobbfélol.) Fényes László: A szentséges pápa beszél! (Zaj. Hälljuld Halljuk!}. Grőf Tisza István: Én Károlyi Mihály képviselő urnak azzal az állításával foglalkoztam, amelyet ő a delegáczióban tett, hogy Julius 15-én a német császár közreműködésével és jelenlétében állapíttatott meg az ultimátum szövege. Erre vonatkozott ez a felvilágosításom. Sem annak elhatározásába, hogy ultimátum küldessék-e vagy ne küldessék, sem az ultimátum szövegének megállapításába másnak, mint az arra hivatott osztrák és magyar és közös tényezőknek döntő befolyása nem volt, 51