Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. mi sem. Azokat ép ugy kell korlátozni, ép ugy meg kell szabni, modern szellemben és a modern alkotmányoknak megfelelően megreformálni, miként más országokban régen bekövetkezett. Hock János : Uralkodik, de nem kormányoz! Platthy György: Ma már elmúlt a népek kiskorúságának korszaka. Régen volt az, mikor abból a szempontból indultak ki egyes államférfiak, bogy a király épen királyi mi voltán ál fogva van legjobban hivatva megítélni az ország érdekét és azt a teendőt, melyet a nemzet érdeke megkövetel. Ma már, az ujságok korszakában, a telegramm és radiogrammok korszakában egy óra alatt fel van világosítva az egész nemzet a történtek felől és egyúttal véleményt alkot magának a teendők felől. Ilyen időkben azok a nagy előjogok, melyek eddigi alkotmányunk szerint a magyar király 0 felségét megillették, többé ott nem hagyhatók, hanem mindezen jogoknak a nemzetre kell visszaszállni, ahonnan ezen jogok eredtek. (Helyeslés bal felöl.) Kún Béla: Elvétettek! Platthy György: Következik — ismétlem — ezen régi rendszer és régi irányeszmék helyébe a népuralom, amelynek legkisebb községtől kezdve fel egészen az uralkodóházig intézményesen kell létesülnie. Nem tűrhető többé ebben az országban, hogy a vagyon és a születés képesítsen valakit törvényalkotásra. (Helyeslés balfelöl.) A tehetség, a munka és az érdem legyen az, mely az embert emeli, nem pedig tőle független körülmények. (Felkiáltások balfelöl: A főrendiház reformja !) És jönniök kell a gyökeres átalakulásoknak, melyeket a mai korszellem megkövetel és amelyeknek elfogadását maga a kormány jelentette ki akkor, mikor a Wilson-féle 14 pentot a békekötés alapjául elfogadta. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ennek a 14 pontnak következményeit le kell vonni és minél hamarább levonjuk, annál inkább fogjuk biztosítani a külső s a belső békét. Már most azt kérdem, hogy ha a régi és az uj korszak ilyen óriási módon különbözik egymástól, micsoda lelkiismeret az, amely az uj korszak teendőit is vállalja és a régi korszak teendőit szolgálta? Hock János : Ein Mann für alles. Platthy György: Ha már a munkapárt megteszi a nagy kanyarodást, megtagadja önmagát, az ország nehéz idejében önmegtagadást tanúsítva elválik vezérétől, — és ón ezt nem becsülöm kicsinyre, mert tudom, bogy ez fontos lépés — akkor azonban t. munkapárt ne méltóztassék az elkanyarodásban a czentrumban megállani, hanem ismerjék fel az idők parancsát, ismerjék fel a nemzet kívánságát és követelését, tessék szélsőbalra kanyarodni. Hock János: Igaza van neki! Platthy György: Ezt az invitácziót én nem pártom nevében teszem, mert azért, az ódiumot nem vállalom, sem a felelősséget. (Elénk derültség.) De az kétségtelen, hogyha a munkaj>árt vezekelni akar, — aminthogy kötelessége vezekelni — akkor az nem bűnhődés, ha ismét a hatalom háta mögött helyezkedik el, hanem ha igaz lenne állásfoglalása, ha egyedül magyar lelkiismeretére hallgatna és semmi másra, akkor ennek a nagy jiártnak nem a hatalom mögött, nem a czentrumban, hanem ezeken a padokon volna helye, (Ugy van! a baloldalon ) akkor az ország talán még hajlandó volna rövid időre megfeledkezni azokról a bűnökről, amelyeket az ország önállósága, függetlensége, méltósága ellen követett el a munkapárt. Ebből az következik, hogy én nem sokat várok attól az alakulástól, amely ugy látszik ma este fog megszületni, de már előre be van jelentve. Nem is látom elég áldásosnak a munkapárt elhatározását, ha az annyiban fog megnyilatkozni, hogy Tiszát elhagyja magától. . . (Derültség.) Gr. Tisza István: Hátha nem hagyja? Kún Béla: Tisza a 48-as vezér! Platthy György: ... és a 48-as alkotmánypártba nyergel át. Mert az megtörténhetik, hogy a párt és Tisza nem lesz együtt, azonban akárhol lesz a munkapárt, mindenütt Tisza szelleme ott lesz és ez megrontja a mostani helyzetből való kimenekülést. Eel kell ismernünk az idők ])arancsát, amely azt követeli, hogy a nemzet ügyeinek vezetését oly kormány vegye kezébe, amely három elemből alakult: a függetlenségiből, a demokratából és a nemzeti radikálisból. Akár a házban bent vannak azok az urak, akik ennek a feladatnak a végzésére hivatottak, akár kinn vannak, össze kell azokat szedni, mert a belső és külső béke egyaránt ezt a megoldást követeli. Annál inkább követeli ezt a megoldást, ha a munkapárt elhatározása megtörtént. Mert abban az esetben, ha a munkapárt egészen a szélsőbalra kanyarodott volna, még lett volna reményünk, hogy a mostani nagy válságos dolgokat itt a parlamentben fogjuk elintézni a volt munkapártiaknak, vagyis a ház többségének a segítségével. Ha azonban a munkapárt ebből a megoldásból kimarad, akkor többé nem a parlament fogja elintézni az ügyeket, és — én tartok tőle, mert hiszen ón a parlamenti megoldásnak vagyok hive, — hogy a parlamenten kívül fogják megoldani, amiből nagyon sok szerencsétlenség, igen sok zavar fog keletkezni, jmsztulás fog háramlani az országra és a nemzetre. (Ugy van! a 'baloldalon.) Hock János: Ez igaz! Nem látják, hogy vulkánon tánczolnak. Platthy György: Nem tudom eléggé ismételni : 'sokkal jobban tennék a munkapárti képviselő urak, ha felébredne bennük a magyar lelkiismeret és észrevennék az ország közvéleményének parancsát, amely ma függetlenségi, annyira függetlenségi, hogy minden áron és tökéletesen el akar válni Ausztriától. (Ugy van!