Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

:m 827, országos ülés 1918 október 22-én, kedden. a széls'őbalőldaion.) Jobb volna, ha a nemzet szavát és lelkiismeretét meghallgatva, nem ismét a hatalom árnyékában helyezkednének "el, hanem igaz magyar érzésük szerint a szélső padokon. Ha pedig ezt nem teszik, akkor nagyon sokan önök közül másra is elhatározhatják magukat: mondjanak le a mandátumról. Önök mögött nincsen senki. Mihelyt önök a 48-as alkotmánypárt kereteiben helyezkednek el, oda jutnak, ahova ezek az urak jutottak, t. i. a nemzet közvéleményéhez semmi közük nincs. Azok az urak tehát, akiknek ma a parlamentben semmi tennivalójuk nincs, akik megbuktak in optitna forma, s akik többé nem hiszem hogy Magyarországon még politikai tényezők lehetnének, azok vonják le a következményeket, mondjanak le a mandátumról, adjanak alkalmat arra, hogy az uj iránynak megfelelő, az uj kurzust megkövetelő harczosok kerüljenek be az ország képviselőházába. Ezekre való tekintettel tisztelettel kérem a házat, hogy a következő határozati javaslathoz méltóztassanak hozzájárulni (olvassa) : » Mondja ki a ház, hogy az ország külső és belső békéjének biztosítása érdekében csak oly kormányt hajlandó támogatni, melynek tagjai a múltban is vallott elveik és magatartásuk és nem a jelenlegi kényszerhelyzet hatása alatt, kellő tárgyi és személyi biztosítékokat nyújtanak a függetlenségi, demokrata és nemzeti radikális követelmények megvalósitására.« Kérem a határozati javaslat elfogadását. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik ? Hoványi Géza jegyző: Gróf Tisza István! Gr. Tisza István: T. ház! Mindenekelőtt arra kérem az előttem felszólalt t. képviselő urat, ne vegye rossz néven, ha beszédével behatóbban nem foglalkozom, de igazán azt hiszem, hogy e beszéd legnagyobb része olyan természetű polémiát tartalmazott, amelylyel egyfelől a mai időkben indokolatlannak tartanám a bővebb foglalkozást, másfelől, engedjen meg nekem t. képviselőtársam, azt is hiszem, hogy felesleges volna azokkal foglalkozni. Én mindössze néhány igen rövid megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy az az állásfoglalás az ország függetlensége mellett, amelyet pártkülönbség nélkül magáévá tett az egész magyar parlament, az nem átkanyarodás és nem frontváltoztatás senki részéről sem. Mert, engedelmet kérek, egyenes logikai következménye ez annak az álláspontnak, amelyet Deák tradicziójaként mi, akik a 67-es kiegyezés alapján állottunk, eddig elfoglaltunk. (Helyeslés jobbfélol.) Ez volt Deák álláspontja és Deák tanítása is és ehhez kell, hogy ragaszkodjunk hiven mindannyian. Nagyon természetes, hogy a közös ügyek kezelésének az a rendje, amely 1867-ben megállapittatott, ahhoz a feltételhez volt kötve, hogy azt az osztrák belviszonyok lehetővé tegyék; amint ez a feltevés a mi kezdeményezésünk nélkül megszűnt, nagyon természetes, magyar emberre nézve más álláspont, mint az ország függetlenségének álláspontja, nem létezett. (Helyeslés jobbfelöl,) Ehhez csak azt az egyet akarom még hozzáfűzni, hogy bárminő változást idézzen elő az osztrák viszonyoknak gyökeres átalakulása az Ausztria és Magyarország közti viszony és a magyar közjog ide vonatkozó része tekintetében, ez az átalakulás a magyar királynak alkotmányos királyi jogait nem érintheti. Es egyenesen tiltakoznom kell a t. képviselő ur beszédének azon része ellen, amelyik a magyar király fejedelmi jogainak megnyirbálását hirdeti. (Zaj és ellenmondás a sgélsobaloldalon.) Balla Aladár: Ez egy alkotmányos képviselő felfogása! Andrícs Tivadar: Hát egy felfogás ellen nem lehet tiltakozni? Gr. Tisza István: A magyar alkotmány értelmében O felségének alkotmányos fejedelmi jogai ugy vannak körülírva és oly szellemben gyakoroltatnak, ahogy az a modern alkotmányosság kívánalmainak megfelel és ezen határokon túlmenő megszorításokba, azt hiszem, a magyar nemzet egyetlen számottevő tényezője sem akarna belemenni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Most már, t. ház, a t. képviselő ur megemlékezett a háborúról és megemlékezett a háború körüli mindenféle mulasztásokról és bűnökről. Ami mindenekelőtt a háború vezetésében részt vett katonai tényezőket illeti, engedelmet kérek, olyan modorban jiálczát törni az ő működésük felett, ahogy a t. képviselő ur tette, az igazságnak megfelelően nem lehet. Hibák történtek, mulasztások történtek, de a hadvezetésnek igen nagy érdemei s igen fényes sikerei is voltak. És épen azzal a férfiúval szemben, akit a t. képviselő ur emiitett. épen Conrád tábornagygyal szemben, akivel az életben nem egyszer állottam meglehetős élesen szemben, az igazság követelményének teszek eleget, mikor konstatálom, hogy ennek a háborúnak egynéhány legfontosabb, legnagyobb horderejű, legzseniálisabb elhatározása egyenesen - az ő személyére vezethető vissza. Ami pedig az én csekély személyemet illeti, mindenekelőtt konstatálom azt, hogy én volnék az utolsó, aki kétségbe vonnám, hogy mindannak a dicsőségnek, amely a magyar névhez fűződik ebben a háborúban, az érdeme kizárólag és egészen a magyar nemzeté. Mindaz a dicsőség azokat a százezreket és milliókat .illeti meg, akik oly emberfeletti erővel és nemes önfeláldozással küzdöttek végig ennek a háborúnak veszedelmeit és fáradalmait. De engedelmet kérek, azt, azt hiszem, nyugodtan elmondhatom magamról, hogy annak az óriási erkölcsi tőkének, amelyet a nép százezrei és milliói megszereztek a magyar nemzet számára, igyekeztem