Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-827
396 827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. legutálatosabb alakjában, amelyet szoldateszkának lehet nevezni. Mert bocsánatot kérek, az a hadsereg, amelynek nincs hazája, nincs nemzete, nincs királya, hanem van császárja és királya,vagy pedig csak császárja, de egyebe nem, semmi másnak nem nevezhető. Amely hadseregnek összeköttetése a néphez csak annyi, hogy a nép milliói állanak szolgálatában és parancsszava alatt, az a hadsereg, amely semmiben a nemzeti érzelmeket méltányolni nem tudta, azokat a hadiczélok közé beilleszteni nem volt képes, az nem néphadsereg, semmi köze a magyar népnek ehhez a hadsereghez, ez egy zsoldoshadsereg (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amely a háborút különösen az utolsó időben valóságos konjunktúrának használta. Fényes László : Fegyencze k hadserege, mert fegyenczeknek tartották őket! Platthy György : A nagy Németország megelégedett két vezérezredessel, az osztrák-magyar monarchiának, ha jól tudom, van 23 vezérezredese, ezek közül kettő van a fronton. Hol van a többi és miéit csináltak többet ? Mi lett azokkal a generálisokkal, akik egyik csatát a másik után vészitettek el ? Kún Béla: Mi van Potiorekkel és József Ferdinánddal ? Platthy György : Én nem vagyok túlzó ember, de nyugodtan vallom azt, hogy ezek között voltak olyanok, akik a legnagyobb lelkiismeretlenséggel vérpadra vittek magyar ezredeket. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Utána vagyunk már ezen dolgoknak, talán szabad ezeket kijelentenem. Ezek közül Conrád, akit Hötzendóriinak neveznek, a glorreiche Armeenak legerősebb kéjj viselője, aki soha nem nyert semmit, de óriási csatákat veszített, s aki ahelyett, hogy a haditörvényszék elé állítottak volna, ahelyett,, hogy felakasztották volna, ahelyett gróf lett és a király kegyében részesült. Kun Béla : Atósztofc mondja az udvari ebéden ! (Zaj a szélsőbahldalon.) Platthy György: Valószínűleg nem magyar tanácsadók voltak, akik az osztrák császárt erre az elhatározásra bírták és valószínűleg Conrád grófságának nem a magyar kormány volt a megindítója ; de végtelen'il keserű dolog, hogy az az ember, aki magában a gl orréiche Armee összes hagyományait összpontosította és aki a glorreiche Armee ideáljait mint ezentúl is követendőket állította a magyar, német és mindenféle nemzet elé, nem tudott semmi eredményt elérni. B. Szunnay Sándor honvédelmi minister: Nem tudott ? Az Istenéi t, milyen helyzetben voltunk, amikor Conrád távozott? Kún Béla: Kétszer belesült az olasz offenzívába ! B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Hogy lehet ilyent beszélni egy oly sok érdemet szerzett generálisról? Platthy György: Erről a történelem fog dönteni. Az, amit az urak a sajtó elhallgattatásával igyekeztek mint közvéleményt az országban meggyökereztetni, nem felel meg a valóságnak. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Mindenütt messze ellenséges földön állottunk, amikor Conrád távozott a helyéről. Kún Béla: Kétszer belesült az olasz offenzívába. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Ki tisztította meg az egész monarchiát az ellenségtől? Ez kizárólag Conrád érdeme. (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Platthy György: Kérdem, miért távozott akkor Conrád, ha olyan nagy sikerei voltak s ha ő olyan- rendkívüli tehetségű ember volt, amint azt a beléje kapaszkodó generálisok látják, akkor annak a világ végéig ott kellett volna lenni a glorreiche Armee élén. De véletlenül megint egy rendkívül keserves csapás és veszteség után kellett távoznia. S nem ez volt az első vereség, amelyet ő a háború alatt szenvedett... B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: A sikerekről megfeledkezik a képviselő ur. Platthy György: Azokról az alvezérekről még csak nem is beszélek. Nem beszélek Potiorekről, aki szabadon sétál, és másokról. (Felkiáltások bal felöl: József Ferdinándról!) B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Szóval a generális csak nyerhet, vesztett csata nem létezik. Platthy György: Bocsánatot kérek, ez a generalátus az osztrák szoldatcszka szellemnek megtestesítője, amely mikor valamely háború be van fejezve, igy sóhajt fel: A csatát elveszítettük, a hákorut elveszítettük, de mi hála Istennek megmaradtunk. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ilyen szoldateszka, ilyen militarizmus bukik meg minálunk. A nemzetnek semmi rokonszenve és szeretete ezekhez az emberekhez nem fűződött. T. képviselőház! Ezeket a dolgokat nem azért hoztam fel, mint hogyha én a munkapártnak a bűnrendszerét akarnám végig elmondani, hiszen erre sokkal hosszabb idő és bizonyára sokkal jobb egészségű ember kellene, mint amilyennek én magamat érzem, azonban ezt azért hoztam fel, hogy szembeállítsam azokkal a dolgokkal, amik ezután következnek. Következik pedig a magyar függetlenség, és pedig világosan kimondom: semmiféle közösséget, semmiféle kölcsönösséget nem ismerő magyar függetlenség. A pragmatika szankczióból egyedül a trónöröklés rendjót fogadjuk el, semmi más ránk nem tartozik. (Helyeslés balfelbí.) Következik a demokráczia, vagyis a népuralom korszaka, amely feltétlenül maga után vonja az alkotmány reformját, melynek első tétele akként hangozzék, hogy a népakarat érvényesítésének biztositása minden körülmények között kell hogy törvényesen is szabályozva legyen. És itt nem állok meg a király jogainál
